Bevezetés

Nem ok nélkül tartják Bécsnek az 1683-iki hires ostrom alól való fölmentését korszakalkotónak Kelet-Európa történetében. Csakhogy ez örökké nevezetes fegyvertény jelentősége nem abban rejlik, a miben átalánosan keresik. Magyarországon az ozmán haderőnek hatalmasan kifejlődött, erős központtal biró védő és támadó rendszere volt, mely az országot háló gyanánt övezte körül. A mi nyugat felé e rendszeren, e hálón kívül történt, az, ha még oly nagy vereség volt is, mint Kara Mustafáé 1683-ban, ennek a rendszernek erejéből nem vont le semmit, azon léket nem ütött. A török hatalmi állására nézve teljesen közönbös volt: vajjon megsarczolja-e a nagyvezér vagy nem a bevett Bécset, mindaddig míg a magyarföldi török várhálózat szálait el nem szakították. Harczászati szempontból, az ozmán hatalmi állás szempontjából hát még Esztergom s annál inkább Érsekújvár visszavívása is nagyobb jelentőségű, mint a bécsi győzelem, s ugyan e szempontból Buda visszavételének hordereje Bécs ostromáét sokszorta meghaladja: mert a magyarföldi török véd- és támadórendszernek alapját, központját vette el.

A bécsi ostrom jelentősége inkább politikai természetű. Addig az ozmánnal harczoló országok külön-külön vívták kétségbeesett küzdelmeiket az óriással s az óriás egyenként majd megfojtá valamennyit. Bécs alatt az egyesült keresztyén erők győzelmeskedtek a törökön: a diadal az úgynevezett szent ligához vezetett.

Ebben rejlik a bécsi nagyszerű fegyvertény hordereje.

1684. márczius 5-ikén I. Lipót mint az örökös tartományok ura és mint Magyarország királya a török ellen véd- és daczszövetségre lépett Lengyelországgal és a velenczei köztársasággal a czélból, hogy az ozmántól, egyesült erővel folytatandó háborúban "dicsőséges és állandó" békét csikarjanak ki. A pápa, XI. Incze, mint kezes és mint protector állott e szövetkezéshez s az a szent liga nevét nyerte.

Megkezdődött az élethalál-harcz a porta ellen mind a három oldalról s 1699-ben a karloviczi békéhez vezetett. Mindjárt 1684-ben Buda ellen küldé Lipót hadait, egy csapással óhajtván a törököt megalázni. Daczára a fővezér Lothringiai Károly síkföldi fényes győzelmeinek, Buda török kézben marad s a másik esztendőben nem is gondolnak már Buda visszavételére. De az esztergomi fényes diadal s Érsekújvár visszavívása újabb bizalmat gerjeszt a keresztyén fegyverekben s ennek eredménye lesz 1686-ban a budai ostrom.

Mind politikai, mind stratégiai tekintetekben fontosb Bécs 1683-diki ostrománál. Buda elestével a török lábai alatt Magyarországon megingott a talaj. A török megszédült, mint mikor a tengeri nyúlnak koponyájából kiveszik az agyat. A visszahódított Magyarországban pedig a dynastia oly támaszt nyert, melynek erejével az osztrák örökös tartományok ura s a német császári árnyékkorona birtokosa legelső rangú európai nagyhatalom lőn...

Csupán helyi érdekű-e hát Buda visszavívásának története?