Ismertető

Timár György harmadik verseskönyve, a Hármasoltár igazán jól szerkesztett kötet. Egy gondolattal indul, tartalma ciklusokra tagoltan bomlik ki, aztán a címadó vers visszatér az indulásnál megpendített gondolatra, s végül a kezdő gondolat újabb megismétlésével zárul. Mégsem lehet a kötetet a szerkezete révén jellemezni. Ez az alapgondolat: "Csak az leszek, ami belőlem út", vagyis amit a költő másoknak folytathatóan létrehoz, inkább a könyv formális kerete, mint központi magja. Nem, nem a lírikus hitelét - isten őrizz! - vonom ezzel kétségbe. Hiszen jól tudom: 1968-ban megjelent Jerikó című kötetében is felhangzott ez a motívum, oly hatásosan, hogy máig sem feledtem. Pusztán arról van szó, sem ez a gondolat, sem a kiegészítő mélyebb életérzés, az tudniillik, hogy túljutott az ifjúságon, nem égeti Timár Györgyöt annyira, hogy lírai alapmondanivalója lehetne. Az ifjúság elmúlása ugyan néhány emlékezetes, erősen formált versre készteti (A gyermek, Lejtmenet - és a kötet egyik csúcsa: Öröklét), de benne a költő, a poétai képesség mégsem ezen a lágyabb, narcisztikusabb érzelmi szinten talált igazán otthonra. Timár intellektuális költő; bocsánat az avíttas megfogalmazásért: nem a szíve vérével ír, hanem a forró fejével. Az érzelmi impulzustól megszaladt intellektusával. "Nem szív és vese nyom mondja a betegség szorításában -, hanem a nincs"; az űr borzasztja, a horror vacui, attól félti a tudatát.

Ez a gyors, érzelmileg fűtött tudatmozgás a versek létrehozója. (Nem egy-egy alapérzelem.) Így a kötet igazán tágasan, a legkülönbözőbb dolgokról ad hírt. Mindenről szinte, ami csak egy felajzott agyú, művelt mai emberben megfordul, létről, erkölcsről, politikáról, filozófiáról, egészen a gyermekien játékos képzetekig. S mindez a mai költészet kikristályosult formanyelvén. Hol a szabad vers ellentéteket, fennköltet és groteszket, valóságosat és képzeltet egybefoglaló tömörítéseiben, hol a hagyományos forma itt-ott bravúros, hatos, sőt nyolcas rímpárokat rejtő strófáiban. Timár György úgy tudja, úgy birtokolja, hogy már joggal le is nézheti a mesterséget. Pedig, ha valami miatt, akkor éppen a fölénye miatt csúszik meg. Létrehozza a sikeres verset, a költészetét magabiztosan és látszólag könnyedén, s talán észre sem veszi, hogy valami súly, valami nehezék kimaradt. Valami láthatatlan, felszín alatti, de ami úgy kell, mint ellensúly a vitorlás hajónak.

Nem először írom le róla, most sem mondhatok mást: szabad versei vagy még inkább prózaversei közléssel ható pontosságában ez a je ne sais quoi, ez az egyéni többlet inkább jelen van. Ott a gyors formakészség, a tolakodó ötlet megoldásait nem fényezi túl. Hadd világítsam meg jobban, mire gondolok. Íme egy ötletverse. Címe Szerelem: "A konyha vizes kövén - Táskás szemmel - tekint föl térdeltéből - Venus Anadyomenae - A leple koszos pongyola - Kezében felmosórongy." Hiánytalan vers a maga nemében. De Timár, túl ezen a sikeres szinten, többre, mélyebbre képes.

Forrás: Lengyel Balázs: Verset írni nehéz
http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/LENGYEL/lengyel00226/lengyel00146/lengyel00146.html