Ismertető

A nagy formakultúrával verselő, több önálló lírakötetből és számos fordításból ismert Timár György a könyv mottójaként közölt Szögek és ecet mementójára igyekszik választ adni: "Szögek és ecet jönnek eztán. / Leszünk, mint Krisztus a keresztfán. / Harmadnap? Késő, köszönöm. / Vajákosok ideje jön." Első, kötetcímadó ciklusában sorra idézi meg mestereit, eszményeit - Pilinszkyt, Füst Milánt, Bibót, utóbbit egy könyvtárban jelenítve meg, felfedezőjét, Vészi Endrét egy élelmiszerbolt előtt - megszólító hitelességgel. Szól a hozzá lélekben közeli pályatársakról: Lakatos Istvánról, Rába Györgyről, Mándy Ivánról és Gergely Ágnesről. Nyíltan néz szembe múltjával, a mélyén kortársi tévelygéseivel: "Túl sokat hajlongtunk vakon / egy vásári komédiában" (Elzúgtak fényes szeleink). Őszintén néz szembe saját magával is (Fürdőszobai litánia; Tükörmonológ) és meghökkentő, a stílusidegenséget is vállaló parafrázist ír József Attila híres, Ignotusnak ajánlott versére (Alkalmi vers a kapitalizmus állásáról J.A.-nak). A második rész "A szerelemnél nincs kétségbeejtőbb. / A szerelemnél nincsen semmi szebb" - jegyében figyelemre méltó verseket - felerészt szonetteket - tartalmaz az idősödő férfi múltat-jelent egybelátó szerelmi érzéséről (A szerelem; Bio-áram; Dalocska Lolitáról; Te acclamo). Egyik legszebb költeményét - Most, hogy még ez is elhagy... - ezekkel a sokatmondó sorokkal zárja: "...ki tudja, tán megóv majd / A humor és a szellem" - Verskedvelőknek széles körben ajánlható.

Forrás: A Könyvtári Intézet könyvismertetője
http://konyvtar.hu/konyv/11623