G. Joó Katalin
Döngicsélő
Illusztrálta:
Albert
Katalin
TARTALOM
Miről
dong a méhecske?
Mit
zümmög a legyecske?
Mit
ficsereg a fecske?
S
miről mekeg a kecske?
Miért
kiabál a páva?
Ha épp
senki se látja.
Mit
nyerít a kiscsikó?
Ezt
tudni lenne jó.
Kérdezem a nagyokat,
De
hallgatnak nagyokat.
Ők se tudják szerintem,
Ha felnövök,
megfejtem.
Madárka
hangja szól,
itt dalol valahol.
Hallom az énekét:
-
nyitnikék, nyitnikék!
Rázendít a rigó,
tillió, élni
jó!
Fecskepár azt zengi:
Ficseri-csicseri.
Hajnali
zenekar,
Csuda jó, mily pazar!
Zengjetek madarak,
egy új
nap felvirradt.
Cseri-cseri,
cseresznye,
megérett a cseresznye.
Ízes, édes, zamatos,
most
már ide bemászok.
Kibújok és bebújok,
ez a cseri,
cseri-rock.
Finom, édes cseresznye,
kukacoknak
kedvence.
Leszednek most, jaj, nekem!
Mi
lesz most már énvelem?
Vége van a dalomnak,
és a vidám
táncomnak.
Itt már nem bulizhatok,
itt már nem lesz
cseri-rock.
Kibújok és elmegyek,
másik cserit keresek.
Bárány
béget be-e-e,
hol a finom tejecske?
Gá-gá gágog a liba
nem
lesz itt ma galiba.
Tyúkom mondja kot-kot kot,
nem találom
a magot.
Csibék kicsik, pelyhesek,
anyjuk után
lépkednek.
Bocim kimegy legelni,
lesz majd, aki
megfeji.
A kis csikó rúg-kapál,
A gazdája
kiabál.
Kukorékol a kakas,
hová lett a rézgaras?
Háp,
háp hápog a kacsa,
induljunk a lagziba.
Minden állat
felkelt már,
azt i-ázza a szamár.
Boci mondja bú, bú
bú,
ma senki sem szomorú!
Zenebona, hangzavar,
de ma
senkit nem zavar!
Villamos
Csilingel
a villamos,
Minden utas kalapos.
Felszállnak az
utasok,
Leveszik a kalapot.
Márti, Pali integet,
Utaznak
a gyerekek.
Bicikli
Csingilingi
kisbicikli,
Rápattan a kicsi Pisti.
Árkon-bokron
tekeri,
Elfárad a bicikli.
Repülő
Lő, lő,
repülő
Felhők fölött
repülő.
Pilótája én vagyok
Ragyognak
a csillagok.
Szekér
Diceg-döcög
a szekér
Poros úton mendegél.
A kereke csikorog,
A hajtó
meg vigyorog.
Mondókák 2.
Kippen
koppan a dió,
Most gyereknek lenni jó!
Dingve-döngve döng
a tál,
a kis kukta kiabál.
Libben-lobban a kendő,
merre
vagy, te tekergő?
Tippen-toppan a kislány,
Megfoglak, te
kis zsivány!
Esik eső, villámlik,
Ez a gyerek de
fázik!
Micergélő-mocorgó,
Arra gurult a borsó.
Brumi
brummog mérgesen:
- Hol a mézem, édesem?
Gyomrom korog
hangosan,
morog Brumi morcosan.
- A mézecském hova
lett?
Vajon ki ehette meg?
Irgum-burgum brummacca,
Merre
van a csuprocska?
- Kedves Brumi ne morogj!
Itt a mézed,
nem látod?
Édes mézed csuporban,
ott van a kis
komódban.
Brumi maci nekilát,
megtömi a pocakját.
Teli
hassal elalszik,
Lépesmézzel álmodik.
Cseng-bong-zeng
az erdő,
nagy nap vagyon máma,
Lepke-kisasszony készül
az
esti lagzijára.
Összegyűlt a násznép,
hangos ma az
erdő,
róka lesz a násznagy,
s vőfély
szitakötő.
Pillangó-kisasszony
felöltözik
szépen,
menyasszonyi csokrát
hozzák is már négyen.
Katica
kötötte,
hófehér virágból,
Pettyet is rakott rá,
Finom
cukorkából.
Lepkefi érkezik
s öleli a
párját,
Pillangó-kisasszony
eldobja a csokrát.
Táncolnak
reggelig,
ropják már a csárdást,
így ért aztán véget
a
lepke-dáridózás.
Manófalván
manó-lak,
a kismanók ott laknak.
Erdőt-mezőt bejárnak,
és
vidáman ugrálnak.
Manósapka és kalap,
senkiről le nem
marad!
Piros,
zöld,
és a sárga,
ez
a három szín járja.
Huncut
manók is vannak,
ők mindenkit becsapnak.
Zöld sapkákat
viselnek,
arról megismerheted.
Kik
piros sapkát hordanak,
ők segítenek te rajtad.
Meghallják a
kérésed,
S máris hozzád sietnek.
Sárga
sapkás kismanók,
ők az álmot hordozók.
Álomporral
altatnak,
szép álmokat ők hoznak.
Sün
Sámuel mérges nagyon,
Azt se tudja, hova kapjon.
Sün Sári a
felesége,
Egész nap csak pöröl véle.
- Selyem fűben
heverészel,
a szobában TV-t nézel.
Mosok, főzök,
takarítok,
közben gyerekeket okítok.
-
Fogd hát a kosarat, Papa,
Indulj rögvest a piacra!
Vásárolj be
holnap délre,
Hozz finomságot az ebédre!
A sün fiúk merre
lehetnek?
Ők a kertben tekeregnek.
- Segíteni gyertek
gyorsan,
Addig, míg jókedvem van!
- Sün Pali és Sün
Feri,
A szemetet vigye ki!
Sün Panna és Hanna,
Már rég az
ablakot mossa!
- Mire megérkezik a tavasz,
Rendben lesz a
Sün-lak.
Sünfalván most nagy
a sürgés-forgás,
mindenhol
kezdődik a
tavaszi nagytakarítás.
Estére
megbékél a süncsalád,
Elkerülik már a vitát.
Megbeszélik
másnapra,
Kinek mi lesz a feladata.
Aztán átölelik egymást
szépen,
Élnek tovább sünbékességben.
A
fagylalt édes vagy savanyú,
a fagylalt hideg, gömb alakú.
A
fagyi, a fagyi, ó az csudi jó!
A fagyi, a fagyi gyereknek
való.
A fagyi, a fagyi, nagy melegben jó,
és nem télen,
mikor esik a hó.
Vanília, csoki, vagy mogyoró,
de jöhet még
puncs és rumos dió.
Anyu és apu vitázik velem,
De a nagyit
úgyis ráveszem.
Megveszi nékem, hogyha megkérem,
Mert tudja, a
fagyi a nagy kedvencem.
A fagyi, a fagyi, ó az csudi jó!
A
fagyi, a fagyi gyereknek való!
A fagylalt édes vagy savanyú,
A
fagylalt hideg, gömb alakú.
Ha
választhatnék, virág lennék,
Illatommal mindenkit
elbűvölnék.
Nem! Mégsem virág lennék!
Ha választhatnék, szellő
volnék,
Mindenkit lágyan megsimogatnék.
Nem! Mégsem szellő
lennék!
Ha választhatnék, tündér lennék,
mindenkinek
boldogságot vinnék.
Nem! Mégsem tündér lennék!
Ha
választhatnék, kismadár lennék,
A füledbe gyönyörű dalt
dalolnék.
Ha a
karácsonyi álmok
egyszer valóra válnának,
nem lenne többé
gond, s bánat.
boldogság áradna át a világon,
ez lenne a
megvalósult
karácsonyi álom.
Nem lenne gyűlölet,
harag,
csak bizalom és béke,
Szeretet költözne legalább
egy
napra mindenki szívébe.
Feledd hát el egy napra bánatod,
Oszd
szét e boldog karácsonyi álmot!
Tedd le a hétköznapok
kínjait,
Add át a boldogság cseppnyi csókjait!
Hóember
az ablak alatt,
fején nagy, fekete kalap.
Orra répa, mi lenne
más?
Építette Kovács Tamás.
Seprű a
kezében,
kalap a fejében,
szénből a gombja,
az orra meg
répa.
Van némi gondja,
Túl nagy az
orra.
Nincs keze-lába,
hogy megy a bálba?
Hópalotában
ma
este bál van.
Akik ott lesznek,
jégnyalókát esznek.