Bevezetés

A Magyar Figyelő, a magyar középosztály konzervatív világnézetű folyóirata 1911-ben indult, Singer és Wolfner cég kiadásában. A szerkesztőbizottság elnöki tisztét Tisza István gróf látta el és ez a tény konzervatív programmot is jelentett mindjárt. Felelős szerkesztőként Herczeg Ferenc jegyezte a lapot, talán inkább a Singer és Wolfner céghez fűződő kapcsolat, mint politikai meggondolások miatt. Havonta kétszer jelent meg, minden hó elsején és tizenhatodikán és bár a szellemi élet minden területére kiterjedt a figyelme, elsősorban mégis a kül- és belpolitika volt az a két téma, amely lapjain dominált.

Beköszöntőjében programmját a következőkben jelölte meg: "A Magyar Figyelő a magyar értelmiséghez intézi szavát. Ahhoz az értelmiséghez, amely hivatva van a nemzet vezetésére és amely ma maga is széttagoltan, részben irányt vesztve tesped." - "A magyar társadalom csak úgy teljesítheti feladatait, ha a régi időkből örökölt nemzeti tőkéjét, faji sajátosságait, hagyományait, hajlamait és tehetségeit teljesen beilleszti a megváltozott idők keretébe és alapjává teszi a speciális magyar művelődésnek."

A Magyar Figyelő mindössze nyolc évig élt (1911-1918) és megjelenésének a forradalom előszele vetett véget. Utolsó száma 1918. október 1-én jelent meg. Utolsó évfolyamában már nem havonta kétszer, hanem csak havonta egyszer látott napvilágot.

A Magyar Figyelő jelentősége a kor szellemi életében nem volt jelentős, azonban ettől függetlenül hű tükre annak a rétegnek, amely Magyarországot közvetlenül az első világháború előtt és a világháború alatt vezette és így sok tanulságot nyújt a kor megértéséhez.

Jelen munka a Magyar Figyelő teljes anyagát dolgozza fel. Első részében az írókat adja, egy-egy író alatt az írások megjelenés szerinti időrendjében, a második részében pedig magukat az írásokat rendszerezi, Itt az ETO rendszerétől csak annyiban tér el, hogy a szépirodalmi és irodalomtörténeti anyagot előre veszi. Ebben a részben a szignálatlan írások is szerepelnek, melyeknek száma meglehetősen nagy. Ezek között leginkább a politikai vonatkozású cikkek szerepelnek.

A Magyar Figyelő szépirodalmi részének egy-egy Móricz vagy Krúdy Gyula-írás ad jelentőséget. Kritikai anyaga sem rendszeres; mivel a lap érdeklődési körét elsősorban a politika kötötte le, nem kísérhette figyelemmel a magyar irodalom egészét és így kritikai alapanyaga ötletszerű. Ennek ellenére azonban ez az anyag sem a magyar irodalomtörténet, sem a magyar irodalomtörténeti bibliográfia szempontjából nem nélkülözhető.

A tematikus anyag feldolgozása nem túlságosan részletező, erre nem is igen volt szükség. Az anyag beosztását a tartalomjegyzék részletesen feltünteti.