Előszó

Az egészséges és beteg ideg- és lelki élet tudományának fejlődése már hosszu idő óta pangott, mikor azt Freud pszichoanalitikus módszere uj életre pezsditette. Az agyboncolástan kutatói csodálatos, ha utánzásra nem is méltó türelemmel metszegették és festegették régóta az agyvelők ezreit, anélkül, hogy emlitésre érdemes uj tények megállapitásához jutottak volna; a kisérleti pszichológusok jobb ügyhöz illő buzgalommal mérték a reakció-időt ezredrész-másodpercekben, s azután nem tudtak mit kezdeni az értelmetlenül összegyüjtött adathalmazzal; a naiv és fanatikus "materialista" természetbölcselők, ahelyett, hogy a lelkieknek nevezett tényekkel egyáltalán foglalkoztak volna, megelégedtek azzal, hogy tagadják a lélek létezését, mert egyelőre nem lehet a lelki folyamatokat élettani alapra fektetni; a metafizikus spekulálók pedig - meg nem látva az ösztönöknek minden életfolyamatnál szembeszökő elsőségét - logikai alapon próbálták megérteni a szenvedélyektől hányatott lelki világot; a "klinikus" idegorvos szellemi tevékenysége évente egynéhány agytumor geometrikus lokalizálásában és brompreparátumok rendelésében, a pszichiátria pedig tünetcsoportok deszkriptiv variálásában és kombinálásában merült ki. És jellemző az emberi természet renyheségére, hogy sokan ma is gépies egyhangusággal folytatják ezt az unalmas és terméketlen tevékenységet és automatikusan elzárkóznak a haladás elől, ma, amikor minden munkabiró kézre szükség volna, hogy a Freud-tól kezünkbe adott uj és forradalmat jelentő eszmék segitségével ujra felszánthassuk a pszichológia és pszichopathológia egész területét.

Mint dolgozataim előbbi gyüjteményeiben: a "Lélekelemzés"-ben és a "Lelki Problémák"-ban, ugy ebben a kötetben is mellőzök minden hiábavaló vitatkozást, de az elől nem térhetek ki, hogy itt-ott rá ne világitsak azoknak a tévedéseire, kik félmegértéssel foglalkoznak a lélekelemzés kérdéseivel s szinte több zavart okozhatnak, mint az elvi tagadás álláspontján levők.

Munkálataim javarésze azonban nem vita-irás, hanem összefoglalása pszichoanalitikus tapasztalataimnak. S ha szándékkal mellőzöm most is az uj módszer gyógyeredményeinek feltüntetését, a hozzáértőnek nem lesz kétséges, nyujt-e kilátást a sikeres pszichotherapiára a beteg ember lelkivilágába való intenziv elmélyedés.

E könyv tartalomjegyzéke hiven visszatükrözteti a lélekelemzés fejlődési irányát, mikor a szorosan vett orvosi és gyógyitó törekvések mellett aránylag nagy tért enged egyrészt a tiszta lélektannak, másrészt az alkalmazott pszichológiának. A szellemi tudományoknak nincs ága (csak a jogtudományt, a szociológiát, a mithoszok és vallások lélektanát, az etnográfiát és nyelvészetet emlitem fel), melyre ne deritene uj világosságot a lélek tudattalan s eddig rejtett rétegeinek megismerése.

A pszichoanalitikus mozgalom története utolsó gyüjteményem megjelenése óta nem annyira a külső ellenfelekkel való harc, mint a fél-hivek fokozatos leálcázásának és kiküszöbölésének jegyében folyt le. E munkából jelentékeny részt vett ki a Freud kiadásában megjelenő két lélekelemzéstani folyóirat: az "Internationale Zeitschrift für ärztliche Psychoanalyse" (melynek szerkesztői dr. Rank, Prof. Jones és magam) s az alkalmazott pszichoanalitika organuma; az "Imago" (melyet dr. Rank és dr. Sachs szerkesztenek. Mindkét folyóirat H. Hellernél jelenik meg Bécsben.) - Mint minket közelebbről érdeklő eseményt jelenthetem továbbá a "Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesület" nemrég történt megalakulását.

Dolgozataimban nem kerülhettem el a lélekelemzés terminológiájának uj kifejezéseit, s nem térhettem ki mindenütt azok magyarázására. Kénytelen vagyok e tekintetben az olvasót korábban megjelent munkáimra utalni.

Budapest 1913. november havában
Dr. Ferenczi Sándor.