Bevezetés

A magyar bibliográfiának mindmáig megíratlan története lesz majd hivatott a magyar bibliográfiai, könyvtártudományi és bibliofíliával foglalkozó folyóiratok történetét is felkutatni.

A Magyar Könyvszemle, a magyar könyvtárügy reprezentáns és nemrég újra életre keltett folyóirata nem az egyetlen volt a maga nemében. Volt előzménye és fennállása alatt volt versenytársa is. Mivel a Magyar Könyvszemle anyagát egy külön munkában már feldolgoztam, jelen munkámban a kisebb magyar bibliográfiai és könyvtártani folyóiratok anyagának feldolgozását tűztem ki célul magam elé. E folyóiratok szellemi kincsei megérdemlik, hogy nyilvántartásba vegyék őket; feldolgozásukat indokolja az is, hogy a legtöbbjük, rövid életük és kevésbé ismert voltuk miatt nehezen hozzáférhető a kutatóknak.

Jelen munka az Irodalmi Értesítő (1874-75), a Múzeumi és Könyvtári Értesítő (1907-1908), a Magyar Könyvészet (1905-), Az Irodalom (1910-11), a Könyvtári Szemle (1913-1918 és 1934-1935), a Magyar Bibliofil Szemle (1924-1925) és a Könyvbarátok Lapja (1928) anyagát dolgozza fel.

[...] Az Irodalmi Értesítő 1874-ben indult, havilapként, számonkénti 16 oldal terjedelemmel. Az első számot még teljes egészében maga a szerkesztő írta. Az első szám után azonban jelentkeztek a munkatársak is, akik közül Kerékgyártó Árpád, Thallóczy Lajos (eredeti családnevén, Strommer Lajos néven) Findura Imre, Ballagi Aladár voltak a jelentősebbek. A későbbi számokban a száraz bibliográfiai felsorolások mellett már könyv- és könyvtártörténeti cikkeket, szakbibliográfiai összeállításokat is találhatunk. Az Irodalmi Értesítő úttörő létére olyan hatást keltett, hogy Fraknói Vilmos 1875-ben fennállásától, vagy megszűnésétől tette függővé a Magyar Könyvszemle megindítását. Az Irodalmi Értesítő azonban minden sikere ellenére is csak két éves élt meg (1874-1875). [...]

A Múzeumi és Könyvtári Értesítőt a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa és Főfelügyelősége hívta életre, fennállásának tizedik évfordulóján, 1907-ben. Célját a hazai múzeum- és könyvtárügy szolgálatában jelölte meg. Elsősorban a szakintézetek szempontjait tartotta szeme előtt és elsőrendű célját a közgyűjtemények ismertetésében, valamint a szakmai, elméleti és gyakorlati problémák megoldását elősegítő cikkek közzétételében látta. Mint a neve is mutatja, és mint ahogyan a kiadó-testülete céljából kitűnik, egyformán szolgálta a muzeológia és könyvtártan ügyét. Könyvtárügyi cikkei azonban - főleg Gulyás Pálnak a magyar és külföldi népkönyvtárak szervezetével stb. foglalkozói cikkei révén - komoly értékei a magyar szakirodalomnak. Szerkesztését megindulásától megszűnéséig Mihalik József múzeumi és könyvtári főfelügyelő látta el. E folyóirat 1907-től 1918-ig, tehát 12 évfolyamot élt és megjelenésének a vesztett első világháború vége vetett véget.

Székely Dávid könyvkereskedő 1905-ben indította meg Magyar Könyvészet (Bibliographia Hungariae) c. folyóiratát, saját szerkesztésében és kiadásában. Mindössze öt szám jelent meg belőle; a kiadó szerkesztő nem tudott tovább megküzdeni a folyóirattal szemben megnyilvánult közönnyel, amelyet a lap meg is érdemelt. Egy-két jelentéktelen cikken kívül a folyó évi magyar és külföldi könyvtermést kívánta bibliográfiai részében bemutatni, ez a célja azonban korántsem sikerült. A magyar rész is erősen hiányos, a külföldi részről pedig, amely innen-onnan összeszedett ötletszerűen egymás mellé dobált könyvcímekből állt, jobb nem beszélni.

Kiszlingstein Sándor könyvkereskedő, a "Magyar Könyvészet 1876-1885" c. munka összeállítója Kiszlingstein Gusztávval együtt 1910-ben "Az Irodalom" címmel indított könyvészeti folyóiratot. Kiadása költségeit hol a szerkesztők, hol egyes könyvkereskedők viselték. [...] A kis folyóirat 16 oldal terjedelemben jelent meg és I. évfolyamában (1910) két számot, II. évfolyamában (1911) 7 számot eredményezett. Főrészét az újonnan megjelent könyvek szakok szerinti felsorolása tette ki, ez az összeállítás azonban hiányai miatt minden volt, csak nem kurrens bibliográfia. A könyvészeti rész mellett számonként pár könyvkereskedelmi érdekeket szolgáló jelentéktelen könyvismertetés szerepelt az egyes számokban, elméleti, vagy tudományos-gyakorlati cikk semmi. A kis folyóiratnak Szabó Ervin cikke, pár magyar folyóiratnak a szerkesztők által adott ismertetése (Ignotus: Nyugat, Herczeg Ferenc: Magyar Figyelő, Vámbéry Rusztem: Huszadik Század stb.) minden értéke. Jelentősége a magyar bibliográfiai periodica-irodalom szempontjából alig valami, feldolgozása csak a viszonylagos teljesség miatt történt.

A kisebb bibliográfiai folyóiratok közül - az Irodalmi Értesítő úttörő jelentőségének érintetlenül hagyásával - szakmai szempontból a Könyvtári Szemle egyike a legjelentősebbeknek. [...]

Kőhalmi Bélának, a Könyvtári Szemle szerkesztőjének fő célkitűzése a modern könyvtári mozgalmak regisztrálása, a könyvről való ismeret terjesztése és a szakirodalom szemmel tartása volt. Célkitűzését indulásakor a legkitűnőbb magyar könyvtéri szakemberek (Ferenczi Zoltán, Gulyás Pál, Gárdonyi Albert stb.) is örömmel üdvözölték.

A Könyvtári Szemle kéthetenként ígérte megjelenését, azonban az I. évfolyamban (1913) mindössze csak 12 számot hozott. Az I. évfolyam 1-3 száma számonként újra kezdődő lapszámozást használt, a 4. számtól kezdve azonban a lapszámozás folyamatos. Az I. évfolyam 4° formátumát a II. évfolyamtól kezdve a praktikusabb 8° váltotta fel. Ez a formátum maradt azután meg 1918-ig, a Könyvtári Szemle első periódusa végéig. Az 1918. évi VI. évfolyam "Könyvgyűjtők Évkönyve 1919-re" címmel jelent meg, egy számban. Ezzel a folyóirat megjelenése hosszú időre szünetelt. A kiadó Lantos Adolf csak 1934-ben gondol a Könyvtári Szemle újból való feltámasztására. A szerkesztéssel Asztalos Miklóst, az Országos Széchényi Könyvtár könyvtárosát bízta meg. A Könyvtári Szemle második periódusának irányvonala ugyanaz volt, mint az elsőé, azzal a különbséggel, hogy míg Kőhalmi Béla az 1913-1918 évi szakasz alatt elsősorban a Fővárosi Könyvtár szakembereire támaszkodott, addig Asztalos Miklós munkatársainak java a Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára könyvtáros-gárdájából került ki elsősorban. A szerkesztést két számban (1934-1935. évi 5. és 13. szám) Asztalos Miklós akadályoztatása miatt Gronovszky Iván látta el. A Könyvtári Szemle új szakasza azonban nem volt hosszú életű. Az I. évfolyam (1934. szeptember 20 - 1935. június 20.) 20 számot, a II. évfolyam (1935. szeptember 25 - 1935. december 25.) 6 számot hozott. Ezzel a folyóirat végleg eltűnt a szakfolyóiratok sorából.

A Könyvtári Szemle megszűnése bizonyos űrt hagyott maga után. Ez a felismerés vezette Lantos Adolf könyvkereskedőt a Magyar Bibliofil Szemle megindítására (1924). Negyedévi megjelenés mellett elsősorban a bibliofília célját kívánta szolgálni és a komoly szakemberektől hozott tanulmányokat elsőrendű reprodukciós anyaggal tette változatossá. Szerkesztését az I. évfolyam (1924) 1-2. számában Dézsi Lajos, a magyar irodalom és a magyar könyv nagy értője látta el, a szerkesztői tisztet tőle Sikabonyi Antal vette át. Dézsi Lajos beköszöntő cikkében a régi magyarok könyvszeretetéből kiindulva a folyóirat célját a magyar könyvszeretet művelődéstörténeti szempontból is jelentős emlékeinek összegyűjtésében és bibliofilek valamint a bibliofil gyűjtők, kereskedők és kiadók közötti összeköttetés megteremtésében jelölte meg. Nagy helyet biztosított a külföld Magyarországról szóló könyveinek bemutatására is. Programmját rövid fennállása alatt (1924-1925) csak-részben valósíthatta meg, de így is jelentős dokumentuma a magyar bibliofília szakirodalmának.

A Könyvbarátok Lapja c., főleg bibliofíliával foglalkozó évnegyedes folyóirat a Singer és Wolfner könyvkiadó vállalat áldozatkészségének köszönhette a megjelenését. Szerkesztését Sikabonyi Antal látta el, aki a Magyar Bibliofil Szemlének is szerkesztője volt. A folyóirat szempontjai majdnem azonosak voltak a Magyar Bibliofil Szemle szempontjaival. 1928-ban indult és sajnálatosan mindössze egy évig élt. 4 számában érdekes és értékes cikkei, szép reprodukciós anyaga nagy örömöt keltettek a magyar bibliofilek egyre szaporodó gárdájában, a kiadó azonban nem találta meg vele kapcsolatos anyagi számításait és így a folyóirat 1 évi fennállás után megszűnt. Bibliofíliai szakcikkei mellett a kurrens szépirodalmat is bemutatta, jó tollakból származó magvas kritikákban.

A kisebb könyvészeti folyóiratok közül azok, amelyek jelen feldolgozásban nem szerepelnek, részben kérész-életük, részben jelentéktelenségük miatt maradtak ki. [...]

Összeállításom módszerében a "Magyar Könyvszemle" feldolgozásának módszerét követi. Két fő részre oszlik. Első része a folyóiratok szignált cikkeinek íróit sorolja fel betűrendben, az egyes írók alatt írásaik időrendi közlésével és így indexet pótol, másik része pedig az anyagot szakok szerint rendezve mutatja be. A tematikus rész 5 fejezetre oszlik. Az első fejezet a könyvészeti folyóiratok ismertetését, valamint a bibliográfusokra, könyvtárosokra vonatkozó irodalmat adja, a második fejezet a bibliográfiai vonatkozású anyagot, a harmadik fejezet a könyvtörténeti anyagot, a negyedik fejezet pedig a könyvtártani anyagot dolgozza fel, a lehető legrészletesebb alosztályozással, mindenütt külön választva a hazai vonatkozású anyagot a külfölditől, az önálló tanulmányokat és adalékokat a szakirodalmi ismertetésektől. Az ötödik fejezet az idegen szakterületekre vonatkozó anyagot nyújtja. [...]