
CÍMLAP
Jelentés a magyar közoktatásról
2010
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
A KIADÓ ELŐSZAVA
A SZERKESZTŐK ELŐSZAVA
1. OKTATÁSPOLITIKA AZ ELSŐ ÉVTIZEDBEN
1.1. A változások hajtóerői és korlátjai
1.2. Oktatáspolitikai folyamatok és szereplők
1.3. Reformok és elmaradt változások
1.4. Az évtized mérlege
2. AZ OKTATÁS GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI KÖRNYEZETE
2.1. Makroszintű gazdasági folyamatok
2.2. A munkaerőpiac és a foglalkoztatás alakulása
2.3. Keresetek, jövedelmek és fogyasztás
2.4. Demográfiai folyamatok
2.5. A népesség iskolázottsága
2.6. A családok jellemzői
2.7. A fiatalok jellemzői
2.8. Változó társadalom
2.9. Az oktatás a közvélemény tükrében
2.10. Az oktatás előtt álló mai társadalmi-gazdasági kihívások
3. A KÖZOKTATÁS IRÁNYÍTÁSA
3.1. A magyar közoktatás-irányítás alapvető jellemzői és a rendszer előtt álló kihívások
3.2. A központi irányítás
3.3. A területi oktatásirányítás
3.4. A helyi szint
3.5. Az intézményi szint
3.6. A szolgáltató és támogató intézményrendszer
3.7. Civil társadalom, partnerség, konzultáció
4. A KÖZOKTATÁS FINANSZÍROZÁSA
4.1. A közoktatási kiadások
4.2. A magyar közoktatás ráfordításai nemzetközi összehasonlításban
4.3. A közoktatás finanszírozási rendszere
4.4. Egyenlőtlenségek az iskolai kiadásokban
5. AZ OKTATÁSI RENDSZER ÉS A TANULÓI TOVÁBBHALADÁS
5.1. Általános összefüggések
5.2. A tanulói továbbhaladás és az oktatási rendszer nemzetközi összehasonlításban
5.3. A hazai iskolaszerkezet alakulása
5.4. A közoktatás egyes szintjei
5.5. Átmenet az oktatásból a munka világába
5.6. Felnőttkori tanulás
6. A TANÍTÁS-TANULÁS TARTALMA
6.1. A közoktatás tartalmi fejlesztése és szabályozása
6.2. Tartalmi változások a közoktatás egyes területein
6.3. A kiemelt területek fejlődése
6.4. A tanítás-tanulás infrastruktúrája
7. AZ ISKOLÁK BELSŐ VILÁGA
7.1. Az iskolák belső világára ható társadalmi folyamatok
7.2. Az iskola mint szervezet
7.3. A tanulók világa
7.4. Tanítás és tanulás
8. PEDAGÓGUSOK
8.1. Pedagógusszakma, hazai és nemzetközi kihívások
8.2. Létszám és összetétel
8.3. Foglalkoztatás és keresetek
8.4. A pedagógusok munkaterhei
8.5. A pedagógusmunka minősége, szakmai értékelése
8.6. Pedagógusképzés, -továbbképzés, szakmai továbbfejlődés
9. A KÖZOKTATÁS MINŐSÉGE ÉS EREDMÉNYESSÉGE
9.1. Fogalmi háttér, megközelítések, funkciók
9.2. A közoktatási minőségpolitika eszközrendszere
9.3. Az országos közoktatási információs rendszer
9.4. Az eredményesség értékelési eszközei
9.5. Eredményességünk nemzetközi tükörben
10. OKTATÁSI EGYENLŐTLENSÉGEK ÉS SAJÁTOS IGÉNYEK
10.1. Az oktatási egyenlőtlenségek társadalmi jelentősége
10.2. Az oktatási egyenlőtlenségek az évtized szakpolitikájában
10.3. A hazai oktatási egyenlőtlenségek nemzetközi tükörben
10.4. Az oktatási egyenlőtlenségek típusai a hazai mérések tükrében
10.5. Eredmények az egyenlőtlenségek mérséklése és a sajátos igények kielégítése terén
FÜGGELÉK
1. Oktatáspolitika az első évtizedben
2. Az oktatás gazdasági-társadalmi környezete
3. A közoktatás irányítása
4. A közoktatás finanszírozása
5. Az oktatási rendszer és a tanulói továbbhaladás
6. A tanítás-tanulás tartalma
7. Az iskolák belső világa
8. Pedagógusok
9. A közoktatás minősége és eredményessége
10. Oktatási egyenlőtlenségek és sajátos igények
Felhasznált irodalom
Adatbázisok
Ábrák és táblázatok jegyzéke
Előszó
Figyelemre méltó és régóta várt kötetet vehet kezébe az olvasó, hiszen
mintegy öt esztendő telt el az utolsó Jelentés a magyar közoktatásról
kiadása óta. A 2011-ben megjelenő kiadvány a kevésbé tájékozott olvasó
számára talán megtévesztő lehet, amennyiben a jelen oktatási viszonyainak
bemutatását feltételezi. A kötetet 2008-ban a korábbi oktatásirányítás
rendelte meg, 2010 tavaszi megjelenéssel számolva, így kutatási bázisa és
elemzéseinek időbeli határa alapvetően 2010 közepe.
A Jelentés, ahogyan a korábbiak is, 1995-től kezdődően a tényekre alapozott
módszertant, leírásmódot, nyelvhasználatot képviseli. Jóllehet teljességre
nem törekszik, a feldolgozott időszakra vonatkozó forrásértékét nehezen
vitathatják olvasói, felhasználói.
Az elmúlt másfél évtizedben a következetes szerkesztési elvek, a
struktúrájában közel azonos, de tartalmilag folyamatosan bővülő tematika,
az idősoros táblázat- és adatrendszer minden bizonnyal meggyőzik az olvasót
arról, hogy a közoktatás alkotó és alakító tényezőiről, mindennapi
folyamatairól és változási tendenciáiról - ha egyes elemeiben esetenként
vitatható, de összefüggéseiben - differenciált megközelítésű, objektív
látásmódra törekvő és több szempontú elemzéssel vázolt képet kaphat.
Ugyanakkor ez a módszertan is felvethet általánosabb érvényű kérdéseket.
A tényekre alapozás nem hagy-e feltáratlanul olyan jelenségeket,
tendenciákat, amelyekről nincs adatunk, vagy amelyek nem is adatolhatóak?
A tények és adatok kiválasztása, magának a választásnak a mozzanata nem
kedvez-e egy-egy kitüntetett nézőpontnak, míg más megközelítéseket nem
fed-e el? Nem maradnak-e rejtve a kutatói vizsgálódás előtt problémák, értékek,
látásmódok? Tudjuk, hogy bármily sok adat is áll rendelkezésünkre, azok
feldolgozása nem tudja leírni az oktatás gazdag szövevényű világát, annak
egészét, valóságos mindennapi történéseit és jövőbeli hatásait. E kétely
minden empirikus kutatás folyamatában felmerül, a kétkedés elemi joga tehát
minden tényre alapozott megállapítás kapcsán felmerülhet.
A Jelentések sajátossága, hogy a feldolgozott adatok és tények
értelmezésében egyrészt megjelenik a személyes hang, valamint a kutatói
attitűdből fakadó, a közoktatási jelenségek, változások feltétlen
megértésének igénye, másrészt a helyi pedagógusi tevékenységek,
erőfeszítések, a kis lépések megbecsülése iránti elkötelezettség.
A kötet a maga nemében egyedülálló adatgazdagságával bizonyára számos
vitához nyújthat érvet és ellenérvet. A kiadó sem tehet mást, mint
jó szívvel ajánlja a kötet tárgyszerűségre való törekvését mintaként,
példaként a jövendő vitázóknak. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet
nevében örömmel venném, ha a közoktatási ágazat kutatási, fejlesztési
feladatainak eredményesebb megoldása érdekében a felhasználók az olvasás,
a szakmai elemzés vagy interpretálás során szerzett tapasztalataikat
megosztanák a szerzőkkel, szerkesztőkkel az érdemi társadalmi-szakmai
párbeszéd érdekében.
Budapest, 2011. szeptember
Kaposi József