Utószó

Nyilvánvaló, hogy mindazoknak a találmányoknak és haladásoknak, amelyeket az ember a természeti erők értékesítése terén elért és elérni fog, előfeltétele hatalmas szellemi munka, szellemi energia.

Az emberiség nagyjainak, amilyenek a geniális feltalálók is, szellemi energiája sohasem merül ki, de nem is állandó, hanem folyton növekedő. Nemzedékről nemzedékre adódik át s nőttön nő tiszta fénye. Az emberi szellemnek via triumphálisán éppen azért ellenállhatatlan a haladás.

A természeti erők kihasználására kétségtelenül sok fantasztikus, meg nem valósítható terv merült fel, de voltak és vannak komoly figyelemreméltó kísérletek is. Abból azonban, hogy az utóbbiak, különösen gazdaságosság szempontjából, esetleg még nem hozták meg azt a sikert, amit tőlük vártak, korántsem következik, hogy hiábavalók voltak.

...

A természeti energiák célszerű kihasználása terén nem a bölcsek köve után kell kutatni, nem a szerencse segít itt, hanem az emberiség soha ki nem apadó folytán fejlődő szellemi energiája.

A természettudományok és a tudományos technika le fogják győzni a még útban álló kétségen kívül nagy nehézségeket. És ha lassan is, lépésről-lépésre előre haladva, a két leghatalmasabb energiaforrást, a Hélios négyes fogatján irányított tündöklő napkorong sugarainak, valamint a szép pásztor Endymion vigasztalására az égen végig vonuló szelid fényű Selene vonzotta árapálynak energiáját, a haladó emberi szellem az emberiség javára bizonyára felhasználni fogja.

Non ignorabimus!