Bevezetés

1933. november 1-én új típusú folyóirat tűnt fel a pesti és vidéki újságárusoknál és könyvkereskedésekben; Tükör volt a címe. A cím szimbólum volt: az új folyóirat kora szellemi életének tükre kívánt lenni. Kiadására a Franklin Társulat vállalkozott, a szerkesztői tisztet pedig Révay József, a neves klasszika-filológus töltötte be.

A kiadó az új folyóirattal az első világháború után pár évvel megszűnt Vasárnapi Ujság hagyományait kívánta folytatni, modernebb kiadásban. A Tükör elsősorban irodalmat adott. Nem tartozott sem az irodalmi bal, sem az irodalmi jobb oldalhoz, szépirodalmi jellegű írásainak egyetlen mértéke volt, az irodalmi érték. A szépirodalmon kívül azonban adott művészetet, humort, beszámolót a szellemi élet minden ágából s mindezt illusztrációkkal, eredeti rajzokkal és művészi fényképekkel. A dekoratív kiállítás emlékeztet a külföldi magazinokra, a tartalom azonban lényegesen nemesebb és előkelőbb volt, híven ahhoz a szellemhez, amelyet a szellemi előd, a Vasárnapi Ujság hosszú évtizedeken keresztül képviselt.

A Tükör 10 évig élt. Utolsó számában, 1942 decemberében "Búcsú az olvasótól" címmel a kiadó mérlegre tette a tíz év eredményét és e beszámolót jogos büszkeség hangja jellemzi. A kiadó ezzel a cikkével nem reklámot akart - halott folyóiratnak nem kell már reklám - hanem szintézist adni egy szívéhez nőtt kiadványról és e beszámolót minden tárgyilagos olvasónak alá kellett írnia.

"A Franklin Társulat igazgatósága úgy határozott, hogy a Tükör további megjelentetését szünetelteti. A folyóirat 1933 novemberében indult, tíz évfolyamot ért meg, 110 számot adott, 470 ív, 7520 lap terjedelemben.

Bármily fájdalmas is, hogy a kényszerítő körülmények hatása alatt egyelőre megszűnik a Tükör további megjelenése, mégis úgy érezzük, hogy az a tíz esztendő, melyben a Tükörnek is volt szólama a magyar irodalmi élet szimfóniájában, nem múlt el nyomtalanul.

Induláskor abban jelöltük meg célunkat, hogy a Tükör utóda és szellemi örököse akar lenni a Vasárnapi Ujságnak. A Vasárnapi Ujság fennállásának hosszú évtizedei alatt a művelt magyar szellem szolgája és harcosa volt, írókat és közönséget nevelt s két emberöltő ízlését irányította tévedhetetlenül. A Tükör azzal indult, hogy átveszi a fáklyát, amely az első világháború és a nyomában következő zűrzavar kiütött a Vasárnapi Újság kezéből. Sajnos, lázas időket élünk, az új staféta mindössze tíz évig hordozta a fáklyát és azt hiszi: becsülettel és hűséggel.

A Tükör azt akarta, hogy legyen a magyar művelt középosztálynak olyan lapja, amelyben mindent megtalál: irodalmat, művészetet, humort, riportot, művészi fényképeket és rajzokat, hogy legyen a magyar családnak olyan lapja, amelyet felnőttek és fiatalok egyformán nyugodtan olvashatnak, mert szelleme, iránya, stílusa nemcsak friss és eredeti, hanem minden ízében magyar is. Azt akarta, hogy a magyar közönséget ne csak szórakoztassa, hanem nevelje is, a komoly, színvonalas irodalomhoz szoktassa: ezért szólaltatta meg hasábjain a legjobb magyar írókat és költőket. Nem a felületes és léha életfelfogásnak akart szószólója lenni, hanem a szüntelen válságokban nyugvópontot akart adni a lelkeknek, hogy a tiszta irodalom és művészet magasságában élhessék igazi, magasabbrendű életüket. Azért akart élni, hogy életet és lelket adjon a magyar közönségnek a csüggedés óráiban.

Vörösmarty Mihály szavaival búcsúzunk az olvasótól: "Ez jó mulatság, férfi munka volt"."

Jelen munka a Tükör teljes anyagának feldolgozását adja. Első része a Tükör íróit dolgozza fel, betűrendben, az egyes írók alatt írásaik kronologikus rendben való összeállításával, míg a második rész a Tükör írásait szakcsoportokban adja. A szakcsoportosítás némileg eltér az ETO rendszerétől. Mivel a folyóirat elsősorban szépirodalmi lap volt, a tematikus összeállítás a szépirodalommal kezdődik és az irodalomtörténeti résszel folytatódik. A többi írásmű beosztása az ETO rendszerének felel meg azzal, hogy alosztályokat a munka összeállítója az anyagok kis terjedelme miatt nem használt.

A Tükör teljes sorozata még közkönyvtárainkban sem igen van meg teljesen, pedig írásai megérdemlik, hogy ne süllyedjenek el a feledés homályában. Ezt a célt kívánja szolgálni jelen összeállítás. Hogy mennyire éri el célját, azt majd a használók lesznek hivatva eldönteni.