Előszó

Számos olyan egyházi és társadalmi megmozdulást, akciót és hosszú távú intézményes segítségnyújtást lehetne felsorolni, amelyek a fedél nélkül élőket és a periféria szélére kerülteket igyekszik megsegíteni. Jól látszik, hogy azok, akik segítségre szorulnak nem képeznek egy olyan társadalmi erőt, mellyel valósan képviselni tudnák magukat. Kiszolgáltatottságuk nemcsak az időjárásra, az utcán járókra, hanem politikai döntéshozók határozataira és az egyházak szerepvállalására is kiterjed.

Mi van azokkal, akik már senkinek sem fontosak? Hogyan viszonyulunk azokhoz akik mára már kiszorulnak látóterünkből? Milyen esélyeik vannak az életben maradásra? Milyen megelőző programok léteznek? Elfogadható-e a mai rájuk vonatkozó szociálpolitika? Az egyház mit tesz elesett, nélkülöző embertársaiért? Ilyen és hasonló kérdéseket igyekszünk az elkövetkezendő időszakban végigvenni.

Sorozatunkban írók vállalkoztak arra, hogy a szépirodalom nyelvén, a Nincsen számukra hely című, a Református Szeretetszolgálat által indított fotókampány egyes fotóiból kiindulva véleményt, kiáltványt fogalmazzanak meg azokért, akikről kevés igaz szó születik.

Ne felejtsük el! Mind az Ószövetség, mind az Újszövetség szolidaritásra hív az elesettek vonatkozásában. Ezzel kapcsolatban érdemes felidéznünk dr. Bácskai Károly, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Újszövetség Tanszék tanszékvezető egyetemi adjunktusának egyik tanulmányában megfogalmazott megállapítását: "Nem jézusi az a politika, amely a gazdagoknak, a vezető osztálynak, a kiváltságosoknak kedvez. Az a politika jézusi, amely a szegényekkel megtapasztaltatja, hogy ők is emberek, Isten által szeretett és létükben akart emberek. A társadalmi igazságosság előmozdítása, nemcsak a politikai, hanem a gazdasági "emberi jogok" minél szélesebb körű érvényesítése, a védtelenek (magzatok, betegek, öregek, fogyatékosok) védelme és felkarolása felel meg a szegények pártján álló Jézus politikájának."

Hogy a mi figyelmünkben részesülnek-e azok, akiket Isten szeret? Válunk-e eszközeivé annak, aki a fenti gondolkodást tőlünk is várja?

Sok mindenre van emberségünkből kifolyólag képességünk. Számtalan példa lebeghet előttünk. Kérdés, hogy mi magunk élünk-e vele...

Galambos Ádám