Előszó

A néprajz, ez új tudomány iránt hazánkban is feltámadt úgy az egyesek, mint a közönség és művelődésünk gondozóinak érdeklődése. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy ez az érdeklődés emelkedőben van. E minden egyéb tudomány mellett különösen nemzeti tudomány művelésére, eredményeink széles körben való terjesztésére nemcsak egy ma már megizmosodott társulat alakult és tudományos folyóiratok keletkeztek hazánkban, hanem Nemzeti Múzeumunk néprajzi osztályának mintájára, néhány nagyobb vidéki városunkban múzeumok is létesültek, a melyek elsősorban járulnak hozzá az általános érdeklődés ébrentartásához s egyben a néprajzi tudomány műveléséhez is. Ilyen múzeumok mind nagyobb számmal állanak elő napjainkban.

De a mint minden fiatal szellemi irányzatnál történni szokott, hogy az haladásában csapongó, irányeszméi, munkatere nincsenek szabatosan meghatározva, hogy a követők éppen azoknak kiforratlan voltánál fogva nem értik meg teljesen, úgy történik az a néprajzi gyűjtemények felállítása alkalmával is és pedig annál inkább, mert magyar nyelven ilyen irányú néptani kézikönyvünk nincs. Röviden szólva, hirdettük, hogy néprajzi múzeumokat létesítsünk, de az emberek nem tudták, miből állítsák ki ezeket a múzeumokat. E végből a Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Felügyelősége még az 1902. év folyamán megbízta dr. Jankó Jánost a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának néhai vezetőjét, hogy az alakulóban lévő vidéki néprajzi múzeumok részére olyan útmutató könyvet írjon, melyben e múzeumok szervezői felvilágosítást találjanak arra, mi az a néprajzi múzeum s mik legyenek azok a néprajzi tárgyak, melyek múzeumba gyűjtendők?

Jankó főkép ez utóbbi kérdést tartván szem előtt, e feladatot úgy óhajtotta megoldani, hogy a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának hazai gyűjteményéből minden tárgycsoportnak jellemzőbb darabjait kiválogatja, lerajzoltatja s e rajzokhoz rövid leírást csatol, hogy így a gyűjtők maguk előtt lássák azokat a tárgyakat, melyek összessége a néprajzi múzeum tárgyi anyagát alkotja s a melyekhez hasonló tárgyakat kellend nekik is egybegyűjteniök. Ehhez a kiválogatáshoz és megrajzoltatáshoz hozzá is fogott Jankó. Kétségtelen, hogy ez az eljárás igen gyakorlati, de Jankó ezt még arra is fel akarta használni, hogy egy kalap alatt a Néprajzi Osztály egész anyagának typologiáját is megcsinálja. Innen van azután, hogy némely tárgycsoportok túlságos részletezéssel vannak felvéve a munkában, arra akarván törekedni ezáltal, hogy abban minden meglévő alakváltozat (mondjuk tipus) meglegyen, hogy Osztályunk vagy a vidéki múzeum gyűjtője tüstént láthassa, hogy az ő példánya egyezik-e a bemutatottal vagy sem. Ez az eljárás azonban, nem is szólván arról, hogy gyűjteményünk fogyatékossága miatt ez idő szerint a kellő alapossággal keresztül nem vihető, feleslegesen megdrágította volna a munkát. Mi tehát ez okból, de másból is, e törekvéstől elállottunk (Jankó után se szöveg, se tervezet nem maradt) s csupán arra iparkodtunk, hogy a tárgycsoportok főbb képviselőit közöljük. Inkább e csoportok teljes bemutatását, minél részletesebb rajzlajstrom nyújtását kíséreltük meg, úgy gondolkozván, hogy most még semmi szükség sincs rendszerezésre, hanem annál inkább széleskörű s minden apróságra kiterjeszkedő gyűjtésre. Az 1903. év nyarán tartott néprajzi és ősrégészeti tanfolyam alkalmával szerzett tapasztalataink is ezt a felfogást erősítették meg bennünk.

E könyvnek első sorban az a czélja, hogy útmutatóul szolgáljon azoknak, kik hasonló tárgyakat akarnak gyűjteni, de - bátran kimondhatjuk - a gyűjtendő tárgyak mibenlétével nincsenek tisztában; hogy hirdesse, hogy egy néprajzi múzeumban egyaránt helye van minden, bármilyen jelentéktelennek látszó tárgynak is, mely a nép környezetéből származik. Gondoljunk csak a régészeti leletekre, melyekből az utolsó szöget vagy törött tűdarabot is magunkkal visszük gyűjteményünkbe.

Az előbbi czélnak elérése végett csoportokba szedve mutatjuk be Osztályunk gyűjteményének jellegzetes darabjait, mely ezáltal annak mintegy kivonata lesz s így többé-kevésbbé hazánk tárgyi néprajzának vázlatos képét nyújtja. Hogy ez csak nagyon vázlatos lehet, természetes, mert hisz gyűjteményünk maga is az. Ebből mi magunk is megítélhetjük, mit kell pótolnunk, a vidéki múzeumok pedig, hogy mely téren tehetnének Nemzeti Múzeumunknak szolgálatot.

...