Utószó

A Kongói Demokratikus Köztársaság alapos vizsgálata után belátható, hogy az ország a dekolonizált államok felzárkózási küzdelmének látványos csődjét mutatja. Folyamatosan kiújuló konfliktusai és a belga kolonizáció örökébe lépő(?) kínai újragyarmatosítás relációjában a közép-afrikai ország földrajzi viszonyai és geopolitikai helyzete pedig még inkább hozzájárul e negatív jelenségek kialakulásához, illetve továbbéléséhez. A térség életében jelentős pozíciókkal bíró ország elemzése több eredménnyel is szolgálhat, például azzal, hogy Európa közepén élve elgondolkozzunk a Magyar Honvédség esetleges békefenntartó missziójának egyik lehetséges célpontjáról, pontosabban az ott uralkodó környezeti viszonyok, társadalmi-politikai állapotok megváltoztatásának szükségességéről/lehetséges következményeiről.

Figyelembe kell vennünk, hogy multilateralizmus és az interdependencia korában nem beszélhetünk csupán egyetlen terület biztonságának (vagy annak hiányának) "határon belüliségéről" - figyelembe kell vennünk, hogy amennyiben akár Kongó, akár a többi afrikai állam instabilitása elhúzódik, az közvetve ránk, magyarokra is hatást gyakorolhat (pl. több katonára és segélyszervezeti aktivistára lesz szükség). A helyi háborúk regionálissá, kontinentálissá szélesedhetnek, ez pedig egyre nagyobb terheket ró a nemzetközi közösségre. Ha pedig megnő a háborúk száma, nem mérséklődnek az egyenlőtlen elosztásból fakadó gazdasági különbségek, és tömegessé válnak az emberi jogsértések, az kétségtelenül újabb biztonsági problémákat hoz felszínre.

Tovább kell tehát látnunk az "átlagos" országismertető-bemutató-elemző funkción, eszünkbe kell jutnia a huntingtoni paradigmának is, amikor a "fejlett" nyugati értékek továbbításával katonáinkat bízzuk meg. A nyugatitól oly' mértékben eltérő civilizáció, mint az afrikai, egyértelmű, hogy nehezen fogja adaptálni (ha egyáltalán tudja) a demokratikus értékeket. Ugyanakkor Kongó nagyon jó lehetőséget biztosíthatna a magyar katonák számára mind az idegen nyelvek, mind pedig az idegen kultúrák megismerése terén, ezek a tapasztalatok pedig a továbbiakban jelentős hasznot hozhatnának országunknak.

Természetesen, az emberi racionalitás nem engedi meg, hogy a kongói háborút és humanitárius válságot tápláló okok hirtelen megszűnéséről vizionáljunk, de ez nem gátolhat meg senkit a változtatásra irányuló törekvéseinek teljesítésében. A XXI. század sok esetben Afrika évszázada lehet, ha megadjuk neki a fejlődés lehetőségét. Ezért dolgozni pedig magyar katonaként, biztonságpolitikusként is nemes cselekedet.