---

Tartalom

Bajomi Lázár Endre
Barabás Tibor
Bella István
Boldizsár Iván
Csanádi Imre
Csoóri Sándor
Dobai Péter
Erdélyi József
Fodor József
Földeák János
Galambos Lajos
Garai Gábor
Gáspár Margit
Goda Gábor
Görgey Gábor
Hegedűs Géza
Hernádi Gyula
Jékely Zoltán
Jókai Anna
Kálnoky László
Kolozsvári Grandpierre Emil
Konrád György
Ladányi Mihály
Lakatos Menyhért
Lázár Ervin
Mándy Iván
Nagy László
Nemes Nagy Ágnes
Orbán Ottó
Örkény István
Simon István
Somlyó György
Soós Zoltán
Szentmihályi Szabó Péter
Tamkó Sirató Károly
Tandori Dezső
Tersánszky Józsi Jenő
Tímár Máté
Vas István
Veres Péter
Weöres Sándor
Zelk Zoltán

Így fordíttok ti

---

Fülszöveg

Csakugyan nem én írtam? A dolog meglehetősen bonyolult. Hogy is mondta felmenőiről József Attila? "Verset írunk - ők fogják ceruzámat s én érzem őket és emlékezem." Valahogy így vagyok kipécézett "áldozataimmal" én is paródiát írunk - ők fogják ceruzámat, s nekem csak annyi a dolgom, hogy érezzem őket és emlékezzem. De azt aztán alaposan. Illetve, hogy egyszerre érezzem-lássam őket belülről meg kívülről. Vagyis: hogy kiforgassam őket, mint egy kívül dekoratív, belül itt-ott bélése-szakadt kesztyűt. Purifikátori gúnnyal és apostoli szeretettel. S tudván tudva, hogy a parodista élete kizsigerelt szerzőinek életétől függ. Hiszen - valljuk meg - a legtalálóbb görbetükör is hiábavaló, s feledésbe is merül, ha a tükrözött irodalom egésze érdektelen. Számos jeles írónk bánatomra mégis hiányzik e gyűjteményből. A tollam eddig valahogy nem akaródzott reájuk állni. Erőltetni meg nem szabad az ilyesmit, abból nem sülhet ki jó. Talán. Majd. Egyszer. Ami e kis írások műfaját illeti: engedtessék meg őket irodalmi karinthkatúráknak titulálnom. A hódolat jeléül az iránt, akit mesteremnek és örökhagyómnak tisztelek. Kritikusaimnak annyit, hogy nem kell fukarkodniuk a felsőfokú jelzőkkel, utóvégre minden itt olvasható paródia egy-egy kis remekmű. Ha ellenben korholni óhajtanának, eleve rossz helyen kereskednek, hiszen ezt a könyvet, mint tudjuk, nem én írtam...

(A szerző)

---