Henkey Gyula
A magyarság és más kárpát-medencei népek etnikai embertani vizsgálata
TARTALOM, FÜLSZÖVEGTartalom
Dr. Henkey Gyula tudományos munkásságaElőszó
1. Dunántúli magyarok
Fényképtáblák
Táblázatok
Német nyelvű kivonat
2. Csallóközi magyarok
Fényképtáblák
Táblázatok
Német nyelvű kivonat
3. Székelyföldi magyarok
Fényképtáblák
Táblázatok
Német nyelvű kivonat
4. Összmagyar összefoglaló
Fényképtáblák
Táblázatok
Német nyelvű kivonat
5. A Kárpát-medence népei
Fényképtáblák
Táblázatok
Német nyelvű kivonat
Fülszöveg
Dr. Henkey Gyula etnikai embertani vizsgálatait 1956 januárjában kezdte és 1997-ig a Kárpát-medencében 193, Bulgáriában pedig 8 helyszínen összesen 35103 felnőtt személyt vizsgált, akik közül 32899 a magyar, a többi hazai német, szlovák, horvát, bunyevác, sokác és bulgáriai tatár. 2001 őszéig 157 szakcikke és tanulmánya jelent meg. A kandidátusi fokozatot 1990-ben "A magyarság etnikai embertani képe" című értekezésének megvédésével szerezte meg.
A szerző dunántúli, csallóközi, székely és kárpát-medencei kutatásainak foglalatát e kötetben tesszük közzé. Dr. Henkey Gyula érdeme, hogy Bartucz Lajosnak a turanid típus alföldi (nagy-magyar-alföldi) változatával kapcsolatos nézetét szakfotókkal, egyéni adatokkal és átlagokkal bizonyította, vizsgálatai szerint is ez a változat a magyaroknál a leggyakoribb jellegegyüttes. A szerző kutatta a környezetünkben élő népek embertani jellegeit is, foglalkozott az antropológiai kölcsönhatásokkal. Vonatkozó eredményei e kötet utolsó tanulmányából ismerhetők meg. Vizsgálati eredményeinek lényege, hogy a falusi és mezővárosi magyarok Közép-Európa embertani szempontból legegységesebb népei közé tartoznak, s a 16-18. században is folyamatos, őslakos eredetű magyar népességeknél a közép-ázsiai eredetű jellegegyüttesek ma is abszolút többségben vannak, a finnugor formákhoz képest a túlsúlyuk tizennégyszeres.