---

Tartalom

A kis madarak tündére. H. O.-tól
Az állat joga. Herman Ottó-tól
Jelentés az első évről
A mi ünnepeink
Fővárosi állatkínzók. H. O.-tól
Állatvédelem az angoloknál. Dr. Végh Arthur-tól
Fontos közlések
Okmányok
A tagok névsora

---

Előszó

Miben különbözik az ember az állattól? Ez egy oly kérdés, a mely minden gondolkozó embert érdekel.

Az őslények földi maradványaival foglalkozó tudós rétegről rétegre vizsgálja a földgömböt, hogy e kérdésre is megfeleljen. Hiába keresi, mert a test, a "porhüvely" rokonságát találja fel a rég letünt s ma élő lények között. Fokozatot talál. Lényeges valamit? - azt nem!

A most élő lények kutatója ugyanezt keresi. Ez a porhüvely rokonságán kivűl más, az érzelem világába tartozó rokon vonásokat is fedez föl állat és ember között. De ez is csak fokozat.

A táplálkozáson kivűl, mely egy alapon nyugszik, megtalálja embernél, állatnál a szeretetet, a gyűlöletet; a részvétet, az irigységet; az örömet, a bánatot; a szelidséget, a vadságot; a daczot és a megadást; a hűséget és a hűtlenséget. Mindezek s még mások is állatnál, embernél egy tőből fakadnak s csak a fokozatban különböznek.

És ha tehát sem a szervezet, sem az érzelmek és indulatok sorozatai nem különböztetik meg teljesen az embert az állattól, van-e valami, a mi ezeken felülemelkedik s az ember magasabb voltát bizonyítja?

Igenis van!

Föl tud emelkedni az eszményi világba, saját életének, erkölcsének, fejlődésének történelmét írja a jövő nemzedékek okulására.

Ez különbözteti meg az embert az állattól; ez lényeges. - Igaz, csak azt, a ki ember a szó nemes értelmében; kinek szive, esze helyén van; ki a jót nem önzésből, hanem azért gyakorolja, mert jó; gyakorolja önfeláldozással mindenkor és mindenütt, emberrel, állattal szemben.

...

---