---

Tartalom

Előszó

A vadászebek
Az őz
A nyúl
Az üreginyúl
A róka
A borz
A farkas
A vadmacska
A vidra
Az apró ragadozók
A fogoly
A fácán
A császármadár
Az erdei szalonka
A közönséges sárszalonka
A vadrécék
A vadludak
A ragadozó madarak
A lövés művészete és az újkor vadászfegyverei

---

Előszó

...

Hová mindenüvé eljut az, aki vadászni szeret! Az ilyen ember előtt lassankint feltárul a természet minden titka; szenvedélyének áldozva, mennyi földet bejár s mily zugokba elvetődik, ahova különben soha el nem kerülne.

Boldogok azok, akik a magok tapasztalataiból jönnek rá lassankint minden apróságra, amit tudniok kell. De mennyi csalódás, mennyi felsülés, mennyi hiába tett fáradozás hozza meg ezt a bölcsességet!

Ezért aztán valóságos áldás, ha van az embernek olyan vadászbarátja, aki előre figyelmezteti sok mindenre; aki a maga tudását szép tanítások alakjában a kevésbbé gyakorlott vadász emlékezetébe is szívesen bevési; aki maga teljesen megbízható s így minden követője nyugodt lehet aziránt, hogy ha neki szót fogad, nem vallja sem kárát, sem szégyenét.

Ilyen tapasztalt jó barát, ilyen vadászati szakértelemben bővelkedő tanácsadó ez a vaskos könyv.

Aki az eredetit megírta, német ember volt ugyan, de nagyon szerette a síkságot, a nádast, az erdőt s igyekezett alaposan meg is ösmerni mind a hármat. Aki pedig azt a sok "német" tapasztalatot a magyar viszonyokra alkalmazva mondja el nekünk: maga is vadász, lelkes ember, szerelmes híve Diana istenasszonynak, imádója s hivatásánál fogva is gondos észlelője a természetnek; emellett őszinte, becsületes, az igazsághoz híven ragaszkodó.

Nagy szüksége volt rá a magyar vadászközönségnek, hogy egy ilyen munka kerüljön a kezébe.

Mert ez felér egy olyan tapasztalt öreg vadásszal, aki hajlandó a fiatal, kezdő Nimródokat mindenirányú oktatásban részesíteni. Ez nagyrészben pótolni tudja azokat a hiányokat, amiket minden olyan vadász okvetetlenül érez magában, aki vagy nem ér rá, hogy saját maga gyüjtse össze a maga számára a vadászat helyes szabályait, vagy nincs elég alkalma rá, hogy maga élje át mindazt, amiből ezeket a szabályokat levonhatná, vagy végül esetleg nincs rá kellő érzéke, tehetsége, hogy meg tudja állapítani a tapasztalatok valódiságát, s azt a mértéket, amely az igazságot, még pedig az állandó, mindenkor érvényes igazságot jelzi.

...

---