A KÖNYVNYOMDA

hasznos tudnivalók a könyvnyomda berendezéséről,
vezetéséről, munkaszerzésről, könyvelésről és egyéb teendőkről


IRTA:
AUGENFELD M. MIKSA


II. bővitett kiadás




Nyomatott Krausz és Bendtner könyvnyomdájában
Budapest, V., Zoltán-utcza 11.



TARTALOM

ELŐSZÓ A II. KIADÁSHOZ
BEVEZETÉS
A KÖNYVNYOMTATÓ ESZKÖZEI
A NYOMDA BERENDEZÉSE
SZEMÉLYZET
ÉVI FORGALOM
MUNKAÁR-KISZÁMITÁS
A MUNKA SZERZÉSE
MUNKA-BEOSZTÁS
ÜZLETI KÖNYVVITEL ÉS LEVELEZÉS
AZ ÁBRÁK KÉSZITTETÉSE
A PAPIROSOKRÓL
BEFEJEZÉS






ELŐSZÓ A II. KIADÁSHOZ

Második kiadás nyomdai szakmunkából nálunk ritka eset; mert bizony a nyomdásztársadalom legnagyobb része még mai nap is idegenkedik a rá nézve annyira fontos szakirodalom tanulmányozásától, különösen akkor, mikor ez némi anyagi áldozatokkal is jár.

E mü immár másodszor kerül sajtó alá. Először egyik kiváló szaklapunkban, a MAGYAR NYOMDÁSZAT-ban látott napvilágot, ahonnan mint különlenyomat került néhány száz példányban az érdeklődők kezébe.

E különlenyomat megjelenésekor a szó legszorosabb értelmében szét lett kapkodva, sőt még ma is - két évvel annak megjelenése után - ostromolnak példányokért.

Nem akarom magammal azt elhitetni, hogy kiváló szakirodalmi szinvonal okozta e mü nagy kelendőségét, hanem igenis tudom, miként a nagy kereslet oka abban rejlik, hogy hasonirányu munka nem hagyta még el a magyar sajtót.

A hazai szaksajtó - tán épen ezért - igen előzékeny jóakarattal fogadta ezen munkámat. Egyik-másik részről felhangzott ugyan, hogy sok benne az idealizmus. Meglehet; hisz minden munkámban, cselekedetemben az az ideális törekvés vezet, hogy szakmám terén nagy áldozatokkal szerzett tapasztalataimat annak javára értékesitsem.

E könyvben is az a törekvésem, hogy a könyvnyomtató, aki életét a gép vagy betüszekrény mellett töltötte el, ismerje meg annak kereskedelmi részét is, tudja meg, miként kell a nyomdát czélszerüen berendezni, a megrendelővel szemben eljárni, mint kell az árakat kiszámitani, szóval ismerje meg szakmájának mindazon részét is, melyhez napi foglalkozása közben sohasem jut.

Meggyőződésem az, hogy hasznát veszi ennek a szakmában mindenki: a nyomdatulajdonos, a nyomdavezető, a segéd, az inas egyaránt, mert részben megismerhet olyan munkakört, amit eddig nem volt alkalma megismerni, másrészt a zürzavaros munkaár-kiszámitási módba - melyet sok esetben az üzlet sinylett meg - legalább némi rendszeres módot mutat.

Általános óhajnak teszek akkor eleget, mikor müvem tetemesen kibővitvén, igyekszem a modern betüket, gépeket, tömöntőde-felszerelést, a különféle ábrázolási eljárásokat, minő a fametszés és horganymaratás, a papirt, egynémely uj üzleti ágat alaposan megismertetni.

A horganymaratási eljárásokat Silbinger M. ur volt szives e müben ismertetni, amit ezuton is köszönöm.

Hiszem, hogy amidőn a változott viszonyoknak megfelelően másodszor adom ki e müvemet, hasznos szolgálatot teszek szakmámnak és valamennyi pályatársamnak.

A szerző.



BEVEZETÉS

Tul vagyunk a sulyos inaséveken; felszabadultunk; elhagytuk a boldog gyermekkor utolsó határkövét és benne vagyunk szerintünk a férfikorban, mások szerint - és helyesen - a kamaszkorban.

Fejünket magasabban hordjuk; hogy is ne? Hiszen mig ezideig a mi mindennapi életünkről a szülők vagy mások gondoskodtak, a mai nappal magunk vagyunk a magunk életfentartója, kenyérkeresője.

Tulajdonképeni életpályánk a mai nappal kezdődik, az életfentartás nehéz küzdelme ránk szakadt, kinos-keserves napjainknak egyedüli vigasza, egyedüli reménye a jövő.

Pedig minő nehéz a jelen küzdelme is, hát még a czélul kitüzött jövő, álmunk netovábbja: az önállóság elérése. Minden nyomdász-munkás tudja, hogy az önállósághoz nemcsak nagy tőke, de nagy tapasztalat is kell.

E megszerzendő tapasztalatokhoz akarok következőkben némi utmutatással szolgálni.

***

A tulajdonképeni tanulási idő nem az inasévekre esik, hanem a felszabadulás utániakra. A különbség csak annyi, hogy mig a tanulási időszakban a tapasztaltabb segédek láttak el bennünket oktató utasitásokkal, addig ma egyedül a saját erőnkre, az önképzésre vagyunk utalva.

Mi sem természetesebb, mint hogy az önképzés első czélja a szakunkban való lehető legmagasabb foku kiképzés legyen; olvassuk, tanulmányozzuk a szakirodalmat; az előttünk ismeretes szakkérdésekhez igyekezzünk tárgyilagosan hozzászólani. Ne elégedjünk meg egyoldalu tudással. A betüszedő sajátitsa el gyakorlatilag a szedés minden ágát, legyen tökéletes sima- (kompressz), táblázat- és mesterszedő; ismerje meg elméletileg a nyomás és rokon iparágak technikai müveleteit; a nyomó (gépmester) pedig igyekezzék a betüszedés alapfogalmait megismerni. Az ilyen tudás nemcsak a jövőben hasznos, de a jelenben is megbecsülhetetlenül jó hatással van munkánkra.

A szakbeli tudáson kivül fontos az egyéni müveltség is. A könyvnyomtatónak munkájánál általános világismeretre van szüksége. De czélirányos a müveltség azért is, hogy a megrendelővel, embertársainkkal való érintkezésünkben a durvaság, a faragatlanság le ne rijjon rólunk.

Tudásunkban nagyon hasznos a jó és szabályos helyesirás, alapos és gyors számolás és a szakmánkban annyira fontos rajzolni tudás elsajátitása és idegen nyelvek ismerete. Hazai nyelvi viszonyaink és kereskedelmi összeköttetéseink különösen a magyar és német nyelvek tudását teszik nélkülözhetetlenné.

Mindezekhez pedig ugy jutunk, ha embereket, népeket, városokat, országokat tanulunk meg ismerni, hasznos könyveket olvasunk és önképzésünket minden rendelkezésre álló eszközzel gyarapitjuk. Természetesen az utazás óriási költséggel járna, amely költség aligha van meg valamelyikünknek is, de nagy segitségünkre van ebben, ha a «Magyarországi Könyvnyomdászok és Betüöntők Segélyző Egyesületé»-nek és a «Magyarországi Könyvnyomdászok és Betüöntők Szakegyesületé»-nek tagjai vagyunk, mert elnyervén az utazási segélyre (viatikum) való jogosultságot, nagy darab földet bejárhatunk. Tehát nem vasuton, kényelmesen utazva megyünk tanulmányutunkra, hanem csak ugy gyalogszerrel. Óriási előnye ennek, hogy sok-sok emberrel érintkezvén, emberismeretünk nagy mérvben gyarapodik, a bejárt területet pedig lépésről-lépésre ismerjük meg. Megjegyzendő, hogy külföldön csak annak jár segély, aki mindkét egyesületnek tagja.

Ismerjük igy meg elsőben is hazánkat, különösen annak székes-fővárosát: Budapestet; Ausztria, Németország, Francziaország, Svájcz és Olaszország nagyobb városait, igyekezzünk egyik vagy másik nagy városban munkát kapni; ha ez sikerül, ragadjuk meg az itt bőven kinálkozó alkalmat arra, hogy tudásunk minden ágazatát gyarapithassuk.

Ezek után, ha nem látjuk jobbnak a külföldön való megtelepedést - hisz «munkás hazája széles e nagy világ» - akkor tapasztalatokkal bőven megrakodva hazajövünk és vagy fölfelé törekszünk azon a kevésfoku ranglétrán, melyet szakunk adhat, vagy - ha szerencsés körülmények következtében megfelelő tőkével rendelkezünk - önállósitjuk magunkat.



A KÖNYVNYOMTATÓ ESZKÖZEI

Mielőtt a tulajdonképeni tárgyra áttérnénk, szükséges, hogy a technikai eszközöket mai haladott fejlődésében megismerhessük, mert csak az tudja megrendelésnél a megfelelőt kiválasztani, aki ismeri az eszközök fejlődését és meg tudja itélni, hogy mely javitásoknak van technikai értéke és adott viszonyai mellett mely eszközöket használhatja legjobban.

A könyvnyomtatásnak két ágazata van: a betüszedés és a nyomtatás. A betüszedés eszközei a betük, a vonalak, a sorzó, a hajók, a szedés- és formadeszkák, az állványok, vonalgyalu, vonalhajlitó, korrektura levonókészülék stb. A nyomtatás eszközei a gépek, záró-eszközök stb. Ezeken kivül vannak nélkülözhetlen segédgépek, minő a mechanikai hajtó-erőt szolgáltató erőgép (motor), a simitó sajtó, a papirvágógép, lyukgató (perforirozó) gép, drótfüzőgép, füzőlyuk-karikázó gép (Ösenmaschine) stb.

Az üzem javára szolgál még a stereotypia.

Lássuk most már elsőben is a betük fejlődését. Évszázadokig nem jelent meg annyi ujabb betü, mint az utolsó évtizedekben. Különösen a müvészeti és iparmüvészeti téren utóbbi időkben uralgó forrongás, mely szakmánkban szabad irány, szeczesszió, modern irány elnevezések alatt eléggé ismeretes, betüinket teljesen átalakitotta. A szomszédos Németország uralván ezen a téren piaczunkat, az ott divatos ujabb góthikus betük, melyekben igyekeztek némileg megközeliteni az antiquát, nálunk is erősen forgalomba kerültek, noha ezek használata nálunk kevésbé indokolt.

Minden további helyett bemutatok itt néhány ujabb betüt azon megnevezéssel, aminővel azt a készitő betüöntőde forgalomba hozza:

ACTIENGESELLSCHAFT FÜR SCHRIFTGIESSEREI U. MASCHINENBAU
betüöntődéjéből Offenbachban a Majna mellett:

HEINRICH HOFFMEISTER lipcsei betüöntődéjéből:

ROOS & JUNGE betüöntődéjéből Offenbachban a Majna mellett:

WILHELM GRONAU berlini betüöntődéjéből:

E. J. GENZSCH-féle betüöntődéből Münchenben:

JULIUS KLINKHARDT lipcsei betüöntődéjéből:

RUDHARD-féle betüöntődéből Offenbachban a Majna mellett:

J. G. SCHELTER & GIESECKE lipcsei betüöntődéjéből:

D. STEMPEL betüöntődéjéből Frankfurtban a Majna mellett:

WILHELM WOELLMER betüöntődéjéből Berlinben:


A szedősorzó (Winkelhaken) a legismertebb eszköze a betüszedésnek, mindazonáltal bemutatom (l. ábra) a KURZWEIL J. ÉS TÁRSA budapesti czég által gyártott szedősorzót, mely legujabb rendszerü emelőzárral és igazitható feszitővel készül, miáltal a kopás okozta hátrányok megszünnek. Ugyanis ezen szedősorzó tolókájába az emelő feszitő-sikja alá kiemelhető aczéllap van elhelyezve, ezen aczéllap alá papir- vagy más tetszés szerinti anyagból lemezkék rakhatók ugy, hogy ha a legcsekélyebb kopás mutatkozik, ilyen lemezkék berakása által a feszitést könnyü szerrel szabályozhatja a szedő.

1. ábra.
Szedősorzó igazitható feszitővel, Kurzweil J. és társa szabadalma.

A betüszedés többi eszközei közismertek lévén, ismertetése felesleges. Azonban hasznos, ha a szedőterem gépeivel megismerkedünk. Ilyen a korrektura-levonógép, mely igen sokféle rendszerben van ma már elterjedve. Legjobb a tégelyes rendszerü, mert ez kevésbé rongálja a betüt. Ilyen rendszerü a 2. ábrán bemutatott A. HOGENFORST lipcsei gyárában készülő gép, melynek előnye a gyors munka eredmény mellett szép, tiszta levonatok, nagymérvü betükimélés, daczára annak, hogy a levonat készitésénél nem kell a szedőhajót kivenni a szedés alól, mert e gép önmüködőleg szabályozza a nyomást.

2. ábra
Korrektura levonógép A. Hogenforst lipcsei gyárából.

Ott, hol sürübben fordulnak elő kisebb példányszámu megrendelések, legczélszerübb korrekturák levonásához a 3. ábrán bemutatott, KARL KRAUSE lipcsei gyárából származó kézisajtó, melyen minden nyomó és szedő különös előismeretek nélkül is tud dolgozni, ez lévén jelenlegi gyorssajtóink őse.

3. ábra.
Kézi sajtó Karl Krause lipcsei gyárából.

A betüszedő legujabb és ma már igen fontos eszközei a szedőgépek. Mint nagyjövőjü eszköznél érdemes e vaskollégánál kissé tovább időzni, történetével, természetrajzával alaposabban megismerkedni.

A szedőgép problemája már nagyon régi. A XVIII. század közepétől napjainkig sok-sok ujabb és ujabb rendszerü ilyen gép került felszinre, hogy azután ismét letünjön az ismeretlenség homályába; és bizony ma már tulnyomó része csak az emlékezetben él. A korszakalkotó találmányok terén nagyfontosságu XIX. század hozta meg a már meglehetős eredménynyel müködő szedőgépeket olyanformán, hogy egyesitette bennük a betüöntést a betüszedéssel, mennyiben a modern szedőgépek nem annyira betüket, mint inkább betü-anyamintákat (Mater) szednek fel és öntenek sorokká és ebben rejlik tulajdonképeni lényeges előnyük.

Három általánosan elterjedt szedőgépet ismerünk, ezek: a Linotype, a Typograph és a Monoline; lássuk őket egyenként.

A Linotype sorszedő-, öntő- és osztógépnek neveztetik gyártói által, akik leirását következőkben adják:

A Linotype feltalálója a német származásu MERGENTHALER OTTÓ, aki 1854-ben Würtenbergben született. Atyja falusi tanitó volt, ki fiát az órásmesterségre tanittatta, mert ez már igen korán nagy hajlamot mutatott a müszerészet iránt, sőt már mint gyermek egyszer az iskolai szünidőben megjavitotta az elromlott toronyórát. Mesterségét nagybátyjánál, HAHL órásnál tanulta Bietigheimban. 1872-ben kivándorolt Amerikába, hol HAHL nevü rokonának elektrotechnikai intézetében kapott alkalmazást mint munkás. Szorgalmával és intelligencziájával csakhamar első munkássá küzdötte fel magát. Midőn MERGENTHALER főnöke az idők folyamán intézetét Baltimoréba helyezte át, ő is velement. Itt jutott elsőben is a szedőgép elkészitésének eszméjéhez oly formán, hogy az intézet MR. CHARLES MOORE által egy még nagyon is hiányos irógép átalakitásával bizatván meg, ez Mergenthalernak adatott át. Az irógép különféle átalakitási munkálatai közben jutott a szedőgép készitésének eszméjéhez, mely iránt a Hahl-féle gyár is élénken érdeklődött. Többféle sikertelen kisérlet után a problémát ugy vélték megoldani, hogy a betüket papirmaséba préselték; azonban ezen tekintélyes költséggel járó kisérletek eredménytelenek voltak azért, mert nem lehetett a betüket ezen anyagba egyenletesen préselni és a bepréselt betük nem állottak egy vonalban. MERGENTHALER azonban nem nyugodott; hosszas fejtörés és kisérletezés után arra a gondolatra jött, hogy sárgarézből készült matriczákkal szereli fel gépét. Ezen eszméjének nagy horderejét felfogva, elhagyta a gyárat, annyival is inkább, mert annak tulajdonosa több pénzáldozatra már nem volt hajlandó; eszméjének kiviteléhez néhány tőkepénzessel egyesült. Az első ilyen rézmatriczákkal készült gép jobb volt ugyan, de még korántsem tökéletes, igy pl. a matricza-pálczikán több betü is volt elhelyezve, aminek következménye a már fennebb is emlitett egyenlőtlen sor volt: egyik betü lejebb, másik feljebb volt, ami arra ösztönözte a feltalálót, hogy gépét egészen ujra elkészitse, most már ugy, hogy minden pálczikán csak egy betü legyen. De még igy sem volt az a mai tökéletes gép, évek fárasztó munkájára, számos kisérletre volt még szükség, sok pénzáldozatot kellett hozni, mig az eddig jutott, amit aligha kell külön is hangsulyozni.

Ha meggondoljuk, hogy rövid néhány év előtt a szedőgép emlitésénél csak szánalmasan mosolyogtunk, mert arra gondoltunk, miként is lehetne a kézi szedést géppel végeztetni; hisz az emberi elmét nem lehet gépbe épiteni, akkor könnyen felfoghatjuk ama óriási feltünést, melyet ezen első használható szedőgép megjelenése keltett. A látszólag megoldhatlan probléma - igaz ugyan, hogy 12 évi megerőltető, tulfeszitett munka és milliókra menő pénzáldozat után - geniálisan lett megoldva.

MERGENTHALER találmányáért igen sok megtiszteltetésben és kitüntetésben részesült, különösen megemlitendő a philadelphiai technikai főiskola nagy dija, melyet ezen intézet minden tiz évben ad csak az évtized legfontosabb találmányának. Az anyagi jutalom sem maradt el. A szabadalom értékesitésére alakult társaság, a Linotype-Company, magas árat fizetett a találmányért, melyet Amerikában, hol annak gyakorlati értékét csakhamar felismerték, a nagy ujságvállalatoknál rövidesen használatba vettek.

A feltaláló még évek hosszu során át személyesen is részt vett a gyártás munkájában, de a hosszu időn át tartó izgató, testet-lelket ölő munka, egészségét megrenditette, aminek helyreállitása végett visszavonult családja körébe. Meghalt 1899-ben Baltimoreban, tüdőgyuladás következtében.

Mint a gép neve is mutatja, müködése abból áll, hogy egyes betük öntőmintáit - matriczáknak nevezve - sorokká állitja össze és nyomtatható sorokká önti. A valóban kitünően szerkesztett gépnél a munka a lehető legegyszerübb. A gép hajszálnyira pontos müködését leginkább a szakértő tudja kellőkép méltányolni; elég legyen pl. megemliteni, hogy az 1500 matricza közül egyik sem nagyobb, vagy kisebb a másiknál még csak egy vonalkával sem, igy az öntött sor betüi a legpontosabb vonalban állanak; a szóközök kizárására alkalmazott ékek a leggondosabb részletességgel vannak kidolgozva.

4. ábra.
Linotype sorszedő-, öntő- és osztógép.

A Linotype tehát - mint már emlitve lőn - matricza-szedőgép, mely négyszögben körülbelül 1½ m. helyet foglal el. Mint a 4. ábrán látható, a gép alsó jobb oldalán vannak az irógéphez hasonlatos billentyük, melyek celluloid alá helyezett fehér papirra nyomott betükkel vannak jelezve és a legkisebb érintkezésre is lehozzák a raktárból a reájuk alkalmazott matriczát. Vannak a billentyük között olyanok is, melyek a sorok kizárására használt ékek matriczáit hozzák müködésbe. A billentyük az összes verzál- és kurrentbetüket tartalmazzák; számuk körülbelül 90 darab. Közvetlen e fölött van a kézirat megerősitésére szolgáló kézirattartó, ettől balra a matriczák gyüjtőhelye, technikailag szedősorzó (Winkelhaken). Efölött van a felülről jobbról alulról balra futó szijjal forgatott hajtókerék, a billentyük felett van az üvegfedéllel védett vezetőcsatorna, a melyen át a raktárból leesett matriczák a gyorsjárásu szállitó szijjal a már emlitett szedősorzóba vezettetnek. Ezen szállitószijjal az van elérve, hogy a jobbról messzebb fekvő betük megfelelő gyorsasággal jutnak helyükre. Balról az alsó szállitószij korongja mellett van az öntőkazán, ez előtt, de azért közvetlen érintkezésben vele, az öntőkerék. A folyékony fém szivattyu segélyével löketik az öntőkerékbe jutott sor matriczáiba. A második előkészitett megöntendő sor az öntőkerék alsó részén van. A raktár felett van az osztó készülék, vagyis a matriczák osztórudja, mellette balról ovális kar, ettől balra kissé távolabb szélesebb, derékszögü kar. Az első a megöntött matriczák felemelésére szolgál, e czélból lefelé hajlik, a matriczák fogacskáikkal belekapaszkodnak a kar felső részén levő bordázatba, amely kar a rajta csüngő matriczákkal felemelkedik; mihelyt a szintén bordázattal ellátott osztóruddal a raktárhoz jut és ezzel egy vonalban áll, a derékszögü kar balról jobbra csuszik, a matriczákat egy léczre tolja, ahonnan most már egyenként - a rendszeresen 1, 2, 3, 4 stb. angol hüvelyk hosszu bordázattal biró, a raktár fölött álló - osztórudra jutnak, fogacskáikkal a bordázaton függve, innen csigakerekek által tovább szállittatnak addig, mig rendes helyükre érkeznek. Itt elmés készülék által a többi mellé juttatva, saját sulyuk folytán előretörekesznek, ilyeténkép megismételve a körben való mozgást.

Felesleges volna itt az egész munkamenetet megismételni, csak mint fontos dolog emlitendő még az, hogy a folyó sima szedésbe másnemü betük is, mint kurziv, félkövér stb. szedhetők, még pedig ugyanolyan gyorsasággal, mintha enélkül lenne szedve. Ezen előny a bámulatosan megszerkesztett kétbetüs Linotyppel érhető el, még pedig egy kis emeltyünek egyszerü bekapcsolása által.

Igen nagy előnye a Linotypnek, hogy a szedő a sorokat megöntés előtt minden különös müvelet és időveszteség nélkül megkorrigálhatja.

E szedőgép használhatóságát bizonyitja, hogy már 1903 októberéig 10000 darab volt müködésben, melyből hazánkra Ausztriára és a Schweitzra 800 darab jut. Ezidő szerint a Linotype 28 különféle nyelven müködik és a világ minden nagyobb nyomdájában található. Tekintve használhatóságukat, előreláthatólag a szedőgépek rövid idő mulva ép oly nélkülözhetetlen eszközei lesznek a könyvnyomtatónak, mint a gyorssajtók.

Nem sokáig uralta azonban a Linotype egyedül a piaczot. Csakhamar hatalmas versenytársa akadt az 1888-ban J. R. Rogers és F. E. Bright által szabadalmaztatott Typograph-szedőgépben. (5 ábra).

5. ábra
Typograph kombinált szedő- és soröntőgép
.

A Typograph müveknél és lapoknál kiválóan használható kombinált szedő- és soröntő-gép. Szintén egyes betük matriczáit szedi s önti meg sorokká, tehát itt is abban különböznek a sorok a kézi szedéstől, hogy nem egyes betükből, hanem tömör, betümagas, felső részükön a betü képét viselő regletta-szerü darabból állanak.

Az egyes sorok felhasználhatók közvetlen is a nyomtatáshoz, vagy vehető stereotyp-lemez is róluk. Mindenesetre tömörségüknél fogva az oldalak összeállitását (tördelését) lényegesen megkönnyitik, amennyiben az összedobás teljesen lehetetlen. A gépszedés kézi szedéssel vegyesen is használható. Hosszabb időn át megőrzendő szedés tetemesen olcsóbb a kéziszedésnél, mert csupán a szedés költsége és a nyers fémérték jöhet csak számitásba, ami a kéziszedésnek alig ⅓ részét teszi; ugyanis a Typograph a betüöntő és betüszedő munkáját egyesiti, megtakaritja a drága betükészlet beszerzését és kiegészitését, amellett mindenkor egészen uj és éles betüket szolgáltat a könyvnyomtatónak.

A Typograph két részből áll: az alsó részből az öntő s kizáró-készülékkel, továbbá a billentyü-deszkával felszerelt mozgatható felső részből, amely 84 erős drótszállal van kosárszerüen áthuzva. Minden drótszál végén egyféle betüből bizonyos megfelelő készlet van felhalmozva, amely betü a billentyü megnyomása után helyes sorrendben - saját sulyánál fogva - az előrészen levő gyüjtőbe siklik. Egy külön billentyü a karika-alaku kizáró darab beékelésére szolgál. Igen nagy előnye a Typographnak, hogy a betük a vezető drótszálat soha el nem hagyják, igy az u. n. «elfiselés» és az ezzel járó sok hiba nem fordulhat elő.

A Typograph kezelése nagyon egyszerü. A szedő az előtte fekvő kéziratról körülbelül egy sornyit leolvasva, lebillentyüzi a betüket, miáltal a betük rézmatriczái nyugvóhelyükből kimozdittatnak és a vezető dróton át a gép előrészébe jutnak, hol sorokká alakulnak; a szedő minden szó után megnyomja a kizáró billentyüt, miáltal a kizáró-karika a matricza-sorba jut. Ily módon dolgozik a szedő mindaddig, mig a sor körülbelül megtelik, amiről futó pillantással a billentyü felett balról elhelyezett tükörbe meggyőződik. Ekkor a beállitó billentyüre eszközölt nyomással müködésbe hozza a hajtóerőt, mire önmüködőleg bekövetkezik ugy a matricza-sor kizárása, mint annak az öntéshez való előkészitése és befejezése, ugyancsak önmüködőleg dolgozik a szivattyu; öntés után a gép- egy pillanat alatt vizben megmereviti az öntött sort, vakarókésekkel megtisztitja azt és igy az alsórészén levő hajóra csusztatja a kellő sorrendben. Ez minden automatikusan történik és mintegy 2½ másodpercznyi időt vesz igénybe.

Ezután a szedő a felső részt fölemelve, kissé visszahajlitja, mire a matriczák eredeti helyükre siklanak vissza, azaz elosztatnak, amire aztán folytatható a szedés.

A felső rész ezen felemelése és visszahajlitása egyszerü mechanikai munka lévén, némi gyakorlat után igen könnyen megy, ugyannyira, hogy e munka közben a szedő a következő sort elolvashatja.

Minden egyszer leszedett sorból tetszés szerinti mennyiség önthető, ami sokszor nem megvetendő előny.

A már megnyomott sorok használat után mindenkor ujból beönthetők.

A gép magyar nyelvhez alkalmazva is kapható. Üzemben tartásához mechanikai erő - ½ lóerő három géphez elegendő - okvetlen szükséges. A gép felállitása és müködése körülbelül 2 □ m. helyet igényel.

A Monoline szintén a két előbbihez hasonlatos soröntő-szedőgép, melynek leirása PUSZTAI Encziklopédiája szerint a következő:

1893-nak nagy eseménye a Monoline feltalálása. Ez is soröntőgép. SCUDDER találta fel Brooklynban. Hasonlatos a Linotypehez, de mig ennek matriczáin egy, illetőleg két (de azonos) betü van; a Monoline matriczás rudacskáinak mindegyikén tizenkét különböző betü van együtt. A rudacskák amaz oldalán, hol belük nincsenek, vezetőhornyok vannak, fölső végén pedig kampó, melynek elosztódáskor fontos szerepe van és különben is e kampóknál fogva lógnak a rudacskák a matriczatartó bensejében. Egy-egy matriczás rudacska lehetőleg egyforma vastagságu betüképeket tartalmaz.

A Monoline ¼ m. hosszu, 1 m. magas, 1 m. széles és háromlábu vasállványon nyugszik. A gép müködéséhez nagyon kicsiny hajtóerő szükséges: egy lóerőnek a hatodrésze. A teljesen felszerelt gép mintegy 300 kgr.-ot nyom. Minden surlódásnak kitett részecskéje kemény aczélból készült és minden mozdulata egy tengelytől függ, kivéve azt, amely a matriczákat arra a helyre viszi, ahol a sorok alakulása történik. Ez által a lassan mozgó tengely által a következő alkotórészek hozatnak mozgásba: 1. egy körhagyó, amely minden egyes sort közvetlenül az előállitása után adjusztál; 2. egy másik körhagyó, amely a sorok leöntését olyan módon segiti elő, hogy a folyékony érczet a matriczákra nyomja; 3. egy körhagyó, amely a már leöntött sort a gépből arra a helyre tolja, ahol a kolumnák formálódnak; 4. egy körhagyó, amely a már használt matriczasorozatokat tovább viszi és a tartó elé helyezi; 5. egy körhagyó, melynek segitségével a matriczás rudak a tartó megfelelő helyére tolatnak. Legelőször a billentyü-készülék tünik a szemünk elé; ez szakasztott olyan, mint aminőt az irógépeknél láthatunk. Tartalmazza a szedéshez szükséges összes betüknek és jeleknek megfelelő billentyüket. A billentyü-szerkezet fölött egy szilárd és kilencz mozgatható aczélszögecs van elhelyezve. Ezektől balra van a matricza-tartó. A tartónak kilencz csatornája van; nyolcz közülök a matriczás rudakat foglalja magában, egy pedig a szavak közé szükséges kizárást. A tartó fő csatornái balról jobbra huzódnak s mivel lejtősen futnak, a matriczás rudak önmaguktól csusznak a megfelelő helyre. A kizáró pálczikák két vékony, lapos aczélléczből állanak; ez aczélléczek közé szorul az ékalaku kizáró pálczika. Ez az ékforma aczéldarab, ha feljebb nyomatik, tágitja és szélesebbé teszi a kizáró lapos léczeket, miáltal a sorok kizárása egyenletesen és rögtön történik. A tartó baloldalán az öntőkészülék foglal helyet; az öntőanyagot gázlánggal, gazolin-, szén- vagy kokszhevitéssel tartják olyan folyós állapotban, amely szükséges a matriczák sikeres leöntéséhez. Az öntőkészüléktől ismét balra van azon hely, ahol a sorok tetszés szerinti magasságu hasábokká vagy kolumnákká formálódnak. A billentyü készülék 96 betüjegynek megfelelő billentyüt tartalmaz. Ha a szedő ezek valamelyikét megnyomja, az összeköttetésben levő matriczás rud arra a lapra nyomul le, amelyen a sorok előállitása történik. Ugyanekkor egy aczélszögecs is előugrik s a matriczás rudacska megfelelő hornyába kapaszkodva, ugy igazitja azt, hogy a rudacskának épen szükséges öntőképe kerüljön az öntőforma elé. Midőn valamely szó kiszedetett, a szedő a kizárópálczikák billentyüjét nyomja meg, amely szintén ugy müködik, mint a többi. Akkor pedig, mikor a matriczasor már egészen teljes és csak tiz-tizenöt betünek van még benne helye, csengetyühang figyelmezteti a szedőt a kizárás megkezdésére. A kizáró pálczikák ekkor egyenletesen kiterjednek, ami által a sor pontosan kizáródik. Ha a sor a szedő tévedése folytán nem telett volna meg eléggé, másik csengetyüjelzés hivja fel a szedő figyelmét a hiányos sorra. Igy tehát az észrevett hibák kijavithatók még a leöntés előtt; de néha előnyösebb a sornak ujra szedése. Ez esetben a gép nem önti le a helytelenül szedett sort; a matriczák pedig elosztódnak. A gép müködésében sem áll be ilyenkor fönnakadás; rögtön megkezdi a másik sor munkáját.

Megjegyzendő, hogy minden szedőgépgyár dijtalanul oktatja ki a vásárló által hozzáutasitott betüszedőt a gépszedésre és a gép kezelésére.

Megismerve igy a betüszedés eszközeit, térjünk át a könyvnyomtató másik fontos eszközeire: a nyomtató sajtókra.

A legrégibb nyomtató eszközt, a kézisajtót, már láttuk fentebb. Sok-sok ideig, a könyvnyomtatás feltalálásától egész a XIX. század elejéig ezek fából készültek, csak ekkor terjedtek el az angol LORD STANHOPE vasból készült kézisajtói, melyek az angolok és amerikaiak folytonos javitásai daczára mégis teljesen kiszorittattak a nem sokkal később feltalált gyorssajtók által.

A könyvnyomtatónak igen kedves és hasznos segédeszköze a tégelyes sajtó, vagy származási helye szerint amerikai gép, mert a gép teljes kiszolgálásához egy ember elegendő.

Mint már emlitve lőn, a nyomtatás mechanizmusa hosszu időn át változatlanul ugy maradt, amint azt Gutenberg feltalálta, csak négy és fél évszázad multán javitottak azon. Az első törekvés az volt, hogy a kézisajtót, melynek kiszolgálását két személy végezte, mechanikai festékezéssel egyszerüsittessék, ami azonban nem sikerült. Amerikában és Angliában merült fel legelőbb a tégelyes sajtók eszméje; ilyen volt pl. a Gally-sajtó, mely függőleges, szilárd alapzattal (Fundament) volt nagyon kezdetlegesen és nehézkesen megépitve, nyomásmennyisége is nagyon csekély volt. Ennek utódja, a Liberty-sajtó, már sokkal több munkát végzett; mozgó, majdnem vizszintesen fekvő alapzattal volt már ellátva, hátrányára csakis a festékező szerkezet hiánya vált, amit akként pótoltak, hogy kézi hengerrel dörzsölték a festéket a tányérra.

Ami az alapzatot illeti, ma is kétféle tégelyes sajtót különböztetünk meg: olyant, melyen az alap függőlegesen, szilárdan egy helyt áll és a nyomás a tégelynek az alapzathoz való közeledése által történik; továbbá olyant, melyen az alapzat vizszintesen fekszik és a nyomás az alapzatnak és tégelynek könyvszerü összecsukódása által történik.

Használhatóságát illetőleg megjegyzendő: nehezebb munkához jobb a szilárd alapzatu, amelynél a betü is jobban meg van kimélve, azonban kisebb, gyorsabb munkához jobb a mozgó alapzatu, mennyiben amannál mindig több munkát végez.

6. ábra.
Tégelyes sajtó, Anger József és fiai bécsi gépgyárából.

Ilyen tégelyes sajtó látható a 6. ábrán, mely ANGER JÓZSEF ÉS FIAI bécsi czég gyárából származik. Ezen gépnél sok lényeges javitás eszközöltetett. A nyomásnál leginkább igénybe vett részek mind megerősittettek; továbbá, hogy a gép egyenletes járása biztosittassék, az egyes részek sulyai - mint lendkerék, alapzat, taposó - arányosittattak. E gépek egyik nagy előnye, hogy a festékező hengerek sinjei tetszés szerint emelhetők vagy sülyeszthetők, ilyeténkép azok járása szabályozható. A festékező vályu kése csavarokkal a legpontosabban igazitható, tisztitás esetén pedig könnyen kiemelhető. A festékes tányér kilencz nyomás után fordul egyszer a saját tengelye körül, ami a régi ilyen rendszerü gépeknél 25 nyomás után történt. Kivánatra ezen gépek kettős festékes tányérral is felszereltetnek, még pedig ugy, hogy a kisebb tányér a nagyobban ellenkező irányban forog, amiáltal a festék jobban szétdörzsöltetik. Ugyancsak hengeremelő-készülék is szállitható a géppel, amely a gép oldalán alkalmazott emeltyüből áll és megnyomásával az összes hengerek felemelkednek, ilyeténkép a nyomás szünetelése közben megkimélve azokat és a szedéshez is könnyebb hozzáférni anélkül, hogy a hengerek eltávolittatnának. Pontos nyomás elérhetésére ivtoló-készülék is kapható e gépekhez. Nyomásmennyisége óránként 1000- 1500 nyomás.

A tégelyes sajtók tudvalevőleg mechanikai hajtóerővel is üzemben tarthatók.

Az itt következő néhány tégelyes sajtó az előbbihez hasonlatos rendszerü, de szilárd alapzatu tégelyes sajtók.

7. ábra.
Rapid tégelyes sajtó, A. Hogenforst lipcsei gépgyárából.

A 7. ábrán bemutatott, A. HOGENFORST lipcsei gépgyárából származó Rapid nevü tégelyes sajtó egyike a legolcsóbb hasonnemü gépeknek. Nagy előnye, hogy a festékező szerkezet és tányér az alapzat fölött lévén elhelyezve, igen ügyesen és könnyen kezelhető a nyomó által. Különösen kisebb, nagyobb mennyiségben előállitandó nyomtatványokhoz alkalmas, amennyiben óránként 1800 nyomás is elérhető.

8. ábra.
Diamant tégelyes sajtó. A. Hogenforst lipcsei gépgyárából
.

Ugyancsak HOGENFORST A. gépgyárából származik a 8. ábrán bemutatott Diamant tégelyes sajtó, melynek festékezés elrendezése az előzővel azonos. Ezen gép ugy a nyomás, mint a festékező hengerek elállitására szolgáló készülékkel van ellátva, a nyomás nem csavarokkal, hanem tengelylyel lesz szabályozva. A gép erősebb épitkezésü lévén, mindennemü munkához használható. Munkamennyiség 1200 nyomás óránként.

9. ábra.
Solo tégelyes sajtó. A. Hogenforst lipcsei gépgyárából.

A 9. ábrán bemutatott Solo nevü tégelyes sajtó szintén A. HOGENFORST lipcsei gyárából származik; szilárd, függőleges alapzattal van szerkesztve, azonban a festékező szerkezet lényeges eltérést mutat, amennyiben a festékes tányér helyett festékes asztal van alkalmazva. Ezen asztal több egyenlő nagyságu léczből áll, melyek travesztáló mozgást végeznek, azaz a hengerek járása közben ide-oda csusznak, ilyeténkép a festéket igen jól szétdörzsölik. A nyomás szabályozására csavarok helyett emeltyü szolgál és a festékezés is könnyen elállitható.

A könyvnyomtatás óriási haladása a tégelyes sajtókkal szemben is mindinkább fokozódó igényekkel lépett fel. Nehezebb, ha mindjárt kisebb formák nyomásához - minők pl. az ábrás szedések - a tégelyes rendszerü sajtók gyengéknek bizonyultak és a könyvnyomtató kénytelen volt az ilyen formákat idő- és anyagi veszteséggel a nagyobb gyorssajtón nyomatni. Ezen hátrányon segitendő, legelőbb is Amerikában jelentek meg a sokkal erősebb szerkezetü czilinderes festékezéssel megépitett, szilárd, függőleges talapzatu, u. n. Colts Armory rendszerü tégelyes sajtók, melyek kizárólagos gyártási jogát a szabadalom hosszu időn át védte, amiért - részben drágaságuknál fogva is - nálunk nem igen terjedtek, de néhány év előtt a szabadalom lejárván, a legtöbb európai gépgyár készit hasonló rendszerü gépeket és nálunk is Victoria, Germania, Phönix, Vindobona, Austria, Franklin stb. elnevezések alatt jönnek forgalomba.

E gépnek már külső alakja is lényeges eltérést mutat a régi tégelyes sajtókkal szemben. A festékes tányér nincs meg rajta, hanem ehelyett a gyorssajtókhoz hasonló cylinderes festékező szerkezete van. Rendkivül erős épitkezése lehetővé teszi a legszebb, a legnehezebb domboritó nyomás készitését, ugyszintén a rendkivül erős nyomást igénylő autotypiák is minden akadály nélkül nyomhatók e gépeken. A nagyobb ilyen sajtók füthetők lévén, könyvkötők által is nagyon praktikusan használhatók.

10. ábra.
Germania tégelyes sajtó. C. L. Lasch & Co. lipcsei gépgyárából.

Ilyen gép a 10. ábrán bemutatott C. L. LASCH & CO. lipcsei gépgyárából származó Germania nevü tégelyes sajtó, amely a már fennebb emlitetteken kivül még a következő előnyökkel bir: a nyomásnak, továbbá a festékezésnek nyomban való elállithatása, a nyomás legpontosabb szabályozhatása e czélra szolgáló készülékkel; a hengerek futósinjeinek párhuzamos emelhetése változó magasságu formákhoz. Ugy illusztrácziós, mint többszinü nyomáshoz e gép kiválóan alkalmas és pontos nyomás elérhetésére jól müködő ivtoló-készülékkel van ellátva. Munkamennyiség óránként 1000 nyomás.

11. ábra.
Victoria tégelyes sajtó, Special-Modell kettős festékező szerkezettel.
Rockstroh & Schneider Nachf. A. G. Dresden-Heidenaui gépgyárából;
elölnézet.

Az alább bemutatott (11. és 12. ábra), ROCKSTROH & SCHNEIDER NACHF. A. G. Dresden-Heidenaui gyárából származó Victoria tégelyes sajtó e nemben a legtökéletesebb, különösen az itt bemutatott, ugynevezett Special-Modell, mely kettős festékező szerkezettel bir, minden ujitással és kényelemmel megszerkesztett ideális gép, mely nemcsak külső alakjában, hanem müködésében is elsőrangu gyártmány. Gondoskodva van e gépnél nemcsak a nyomó személyének biztonságáról olyaténkép, hogy elmés készülék védi ennek kezét balesettől, hanem ilyen baleset alkalmával a gépen előfordulható töréseknek is eleje van véve. Az összes eddig emlitett ujitások és javitások, még számos czélszerüvel kibővitve e gépen mind feltalálhatók. Különös figyelmet érdemel a kettős festékező szerkezet, melynek előnyét leginkább az tudja méltányolni, aki már ilyen rendszerü gépeken több festékezést igénylő formát nyomott. A 13-17. ábra a kettős festékező készülék müködését kellőkép megvilágitja.

12. ábra.
Ugyanazon tégelyes sajtó hátnézete.

Végül a 18. ábrán a SCHELTER & GIESECKE lipcsei czég által gyártott Phönix sajtó látható, mely a hasonnemü gépek között elsőrangu helyet foglal el; a már ezen gépeknél megemlitett összes gyakorlatilag bevált és czélszerü ujitásokkal el van látva.

A gyorssajtókat 1810-ben találta fel KÖNIG FRIGYES, a mai napig fennálló König és Bauer-féle gépgyár megalapitója. Habár a gyorssajtó feltalálása óta igen sok fontos javitással lett tökéletesbitve, a lényege nem változott, ma is a szedés felett szaladó cylinder eszközli a nyomást és a tökéletesbitések leginkább az egyes részek szerkezetének javitását czélozták, igy az önkirakó, az automatikus festékezés stb.

13-17. ábra.

A modern könyvnyomtatás haladása, különösen a chemigraphiai eljárások tökéletesbitése, igy az autotypiák nyomása, nagyobb igényeket füzött a gyorssajtókhoz is és ma már a gyorssajtók leginkább e kivánalmak tekintetbe vételével épülnek.

18. ábra.
Phönix-sajtó Schelter & Giesecke lipcsei gépgyárából.

Kötetekre terjedne azon ujabb és ujabb rendszerü gépek ismertetése, melyek az utóbbi évtizedben piaczra jöttek, azért csak néhány nálunk inkább használatban levő gép bemutatására szoritkozom.

19. ábra.
Egyszerü gyorssajtó az Actiengesellschaft für Schriftgiesserei
und Machinenbau Offenbach a/M. gépgyárából
.

A 19. ábrán bemutatott egyszerü gyorssajtó az ACTIEN-GESELLSCHAFT FÜR SCHRIFTGIESSEREI UND MASCHINENBAU Offenbach a. M. gépgyár gyártmánya. E gépnél, mint teljesen modern sajtónál, a megkivántató erősségre már a gép talpazatának épitésénél tekintettel voltak; a kisebbek talyiga-járatuak - azaz vasuthoz hasonlóan a nyomó-alapzat sineken futó kerekekre van épitve - a nagyobbak pedig görgős járatuak (zwangsläufige Rollenbewegung). A festékezés legpontosabban szabályozható és 4 különösen nagy hengerrel történik. E gép kiválóan alkalmas illusztráczió-, kromó- és autotypia-nyomáshoz. Munkamennyisége óránként 1000-1200 nyomás.

20. ábra.
Egyszerü gyorssajtó a Vereinigte Maschinenfabrik Augsburg gépgyárból.

A 20. ábrán a VEREINIGTE MASCHINENFABRIK AUGSBURG gépgyár egyszerü gyorssajtója, u. n. Normal-Modell gépje van bemutatva. E gyártmányok ezidő szerint a legjobbnak elismertek egyike. Kiváló gondossággal vannak megépitve és igen kedveltek. Munkamennyisége 1000-1500 nyomás óránként.

21. ábra.
Autotypiai gyorssajtó a Johannisbergi gépgyárból

A 21. ábrán a JOHANNISBERGI GÉPGYÁR autotypiai gyorssajtója látható. Mint neve is mutatja, kiválóan autotypiai nyomáshoz konstruált gép. E sajtó körjáratu (Kreisbewegung), azaz a nyomó-alapzat körben mozgó fogaskerekek által tolatik előre és hátra. A nyomócylinder egyenletes járásáról kitünő szerkezet gondoskodik. A berakódeszkán van a pontosan müködő ivtoló-készülék, mely a nyomócylinderre szerelt igen czélszerü berakójelekkel (Anlegemarken) egyetemben feleslegessé teszi az időtrabló péczézést (Punktiren). A festék szétdörzsölése a lehető legegyenletesebb és legtökéletesebb. A festékező hengerek igen kényelmesen kezelhetők és egyetlen kézmozdulattal, emeltyü segélyével, ugy a formáról, mint a festékes cylinderről leállithatók. Megemlitendő e gép kettős festékező cylinderje és az, hogy a festékezés ugy állitható, hogy a gép minden iv, minden második, esetleg negyedik iv után automatikusan veszi le a festéket. Munkamennyisége 1000-1200 nyomás óránként.

22. ábra.
Kosmos-gyorssajtó a Kempewerk nürnbergi gyárából.

A 22. ábrán a nürnbergi KEMPEWERKE gépgyár Kosmos nevü gyorssajtója látható. E gépnél a helynek takarékos kihasználása miatt - ami a nagy városok drága lakviszonyainál igen fontos - annak kicsiségére törekedtek. E gépet WENTSCHER PÁL, a császári német szabadalmi hivatal mérnöke tervezte az északamerikai gyorssajtóknak a helyszinén való áttanulmányozása után. E gép a réznyomó sajtók rendszere szerint épült, a nyomó-alapzat mozgását görgőkön kivül egyetlen, u. n. hajtócylinder végzi, a melynek közepén levő fogaskerék eszközli a mozgató mechanizmust. A legnehezebb, a legnagyobb erőt igénylő nyomások eszközölhetők e gépen. A gép önmüködő ivtolókészülékkel van ellátva. A nyomócylinder különösen nehéz és ellenző koszoru-kerékkel bir. A gép felépitménye nem tér el a többi gyorssajtóktól; kirakás, berakás, nyomócylinder kezelése teljesen azonos. A gép kiváló egyszerüsége annak könnyü áttekintését, hamaros megérthetését, jobb kezelhetését teszi lehetővé. Munkamennyisége 1000-1500 nyomás óránként.

23. ábra.
Gyorssajtó a nürnbergi Victoria-Werke gépgyárból.

A 23. ábrán a nürnbergi VIKTORIA-WERKE gépgyár gyorssajtója látható, melynek már alapzata is rendkivül erősen van megépitve. A nyomó-alapzat mozgása hintarendszerrel történik, amely hintát csapágyas kerékből kiinduló vezérmü tart ingásban. E gép különös sajátossága, hogy az összes alsó és felső szalagok elhagyattak.

23a. ábra
Windsbraut-gyorssajtó Schelter & Giesecke lipcsei gépgyárából.

A 23a. ábrán SCHELTER & GIESECKE lipcsei czég Windsbraut nevü gyorssajtója van bemutatva. Már a gép külseje is teljesen elütő az eddig általánosan elterjedt gyorssajtóktól. Az Amerikában már rég idők óta használatos ilyen gyorssajtók elmélete alapján készül. Ugy egyszerü, mint a legkomplikáltabb szines vagy illusztrácziós nyomásnál igen előnyösen használható gyorssajtó. Készül mint egy- és kétfordulatu gyorssajtó. Munkamennyiség 1500-1800 nyomás óránként.

24. ábra.
Miniatur iker-rotácziós gép a Vogtländische
Maschinenfabrik A.-G. Plauen i. V. gépgyárából.

Nagyobb példányszámok, ugyszintén hirlapok nyomásához a gyorssajtók munkamennyisége nem kielégitő, miért is ezek nyomását rotácziós gépeken végzik. Ilyen gép a 24. ábrán bemutatott, VOGTLÄNDISCHE MASCHINEN-FABRIK A.-G. Plauen i. V. gyártmányát képező Miniatur nevü ikerrotácziós gép, mely szembetünően kis alkatánál fogva kevés helyet foglal és üzeme csekély mechanikai erőt igényel, mindazonáltal munkamennyisége a legnagyobb; egyszerü, de erős épitkezésü, könnyen áttekinthető, nincs rajta sok szalag és kerék. Munkamennyisége 16-12 oldal nyomásánál 12,000 nyomás óránként; 8, 6, 4 oldalnál 24,000 és 2 oldalnál 48,000 nyomás óránként. Megjegyzendő, hogy a gép nemcsak megnyomja, hanem felvágja és meghajtogatja az ivet.

A raczionális üzemre törekvő nyomdának kellő számu segédgépekkel is kell birnia.

Elképzelhető-e ma már könyvnyomda papirvágó gép nélkül. A régi könyvnyomtatók emlékezni fognak arra, mikor még egyszerü, nagy lapos, az u. n. papirvágókéssel darabolták szét a két-három ivenként meghajtogatott papirost; eltekintve a lassu, időt és anyagot vesztegető munkát, a papir szabálytalan, széle pedig rojtos volt. Könyvek, füzetek széleinek megvágásához papirgyalut, a feltalálója után elnevezett Rollinger-gyalut használták.

Azonban a papirnemüekben való tömeges termelés szükségessé tette olyan gép készitését, mely a papir megvágását egyszerüsitené és gyorsitaná. Előbb az u. n. emeltyüs papir vágógépek jöttek forgalomba, amelyek azonban korántsem voltak a mai tökéletes alakuak, csak igen vékony papirréteget lehetett ezeken vágni, asztaluk fából volt. Csak később épitették vas-asztallal, az erőátvitel pedig emeltyü helyett kerékre alkalmaztatott. Ezen gépek ma már az egész világon el vannak terjedve.

25. ábra.
Papirvágógép Anger József és fiai bécsi gépgyárából.

A 25. ábra ilyen papirvágó-gépet mutat a bécsi ANGER JÓZSEF ÉS FIAI czég gépgyárából. E gép minden kivánt nagyságban kapható, teljesen vasból épült, függőleges késvezetékkel és rézsut haladó metszővonallal. A vasból gyártott asztal tetszés szerint emelhető vagy sülyeszthető, hogy igy a papir kisebb vagy tulmetszésének eleje vétessék. E gépen a legnagyobb mennyiségü papir is könnyen vágható. A lenditő keréknek egy irányban való hajtása le- és felemeli a kést, szükségtelen tehát - mint a régi rendszerü gépeknél - a vágás után visszafelé hajtani. E gép önmüködő papirbeszoritással is szállitható. Keskenyebb és kisebb munkák vágásához keskeny vágó alkalmazandó. Papirzacskó gyártásához, valamint façonmetszéshez - mint pl. a manap divatos gömbölyitett könyvsarkokhoz - különleges gépek gyártatnak.

A papirvágógépek szintén kézi vagy mechanikai erővel tartatnak üzemben.

26. ábra.
Rapid papirvágó gép Karl Krause lipcsei gépgyárából.

A 26. ábrán bemutatott KARL KRAUSE lipcsei gyárából származó Rapid papirvágógép minden modern ujitással ellátott gép; rendkivül erősre, tisztán aczélból van épitve fogaskerekek nélkül, amiért is teljesen zajtalanul müködik. Miután a papir megvágásához szükséges minden müveletet önmüködőleg végez, rendkivül nagy munkaképességü és különösen ott ajánlatos, hol sok ilynemü munka van.

27. ábra.
ABG papirvágógép Chn. Mansfeld lipcsei gépgyárából.

A 27. ábrán CHN. MANSFELD lipcsei gépgyár ABG papirvágógépe van bemutatva. Hosszabbitott asztala arra a czélra szolgál, hogy a megvágandó anyag egymásután reá helyeztetvén, az önmüködő precziziós tolószerkezet által a nyeregig előretolatik. Miután a gép kellő alakzatra be van állitva, minden munkát, mint a papir leszoritása, a kés letolása, a papir feloldása a nyereg alól, a vágandó anyagnak a kés felé való ujabb előretolása stb. önmüködőleg végez. Különösen oda ajánlatos, hol sok azonos alaku vágás fordul elő.

A könyvnyomtatónak másik igen hasznos segédgépe a lyukgató-gép (Perforir-Maschine). Nyomtatványok, melyek a használatban bizonyos nagyságban vagy alakban párjuktól letépve használtatnak, minők pl. a különféle bélyegek, ellenőrzési formulárék, melyeknek egyik része a kiadónál marad, stb., lyukgatva szállittatnak, azaz a papirba vonalegyenességben egymás mellett levő apró lyukak üttetnek a lyukgató gép által.

E gépnek legfontosabb része az egyenes vonalu, finom aczélszegecsekkel megrakott fésü, amelynek minden egyes szögecse pontosan az alatta levő aczélsinbe furt lyukacskába illik s igy a közzé helyezett papirba apró lyukakat üt. Ezen szögecsek - különösen enyvezett papirra való lyukgatásnál - rozsdától igen gondosan óvandók, ami legkönnyebben ugy történik, hogy olajjal erősen átitatott kartonlapot lyukgatunk többször át, ami rövid időközökben, legjobb a lyukgatás befejezte után, gyakran megismétlendő.

28. ábra.
Lyukgatógép C. L. Lasch & Co. lipcsei gépgyárából.

A 28. ábrán látható lyukgató-gép C. L. LASCH & CO. lipcsei gépgyárából való és lábhajtásra van berendezve, kapható azonban kézi hajtásra is. Minden gép két összeépitett, fényezett asztallal bir, melyen a pontos munkát elősegitő, a papir odaillesztésére - berakására - szolgáló vonalak vannak elhelyezve. A lyukgató fésü a gépnek szétbontása nélkül is eltávolitható. Ugy a lábbal, mint a géppel hajtott gép az ivnek részbeni lyukgatásához való készülékkel van ellátva.

Igen fontos, azonban a könyvnyomtató által még nem kellően méltányolt segédgép, a drót-füzőgép. Ott, hol ilyen van, a kisebb füzetek könnyen elkészithetők.

29. ábra.
Drótfüzőgép C. L. Lasch lipcsei gépgyárából
.

A 29. ábrán bemutatott drótfüzőgép C. L. LASCH & CO. lipcsei gépgyárából való. E gép önmüködőleg késziti a füzéshez való drótkapcsokat. Kapható azonban olyan gép is, melyhez az ilyen kapcsok készen szállittatnak. Az itt bemutatott gép legnagyobb tökéletessége mellett a legjutányosabb. A körülmény, hogy körülbelül 18.000 drb. van belőle elterjedve, használhatóságát eléggé bizonyitja. E 8c elnevezésü gép lábhajtásu és 4 vastagságu füzéshez használható, u. m.: 5, 8, 10 és 12 mm. A füződrót szállitása, mint az ábrán is látható, aczélhengerekkel történik. Kézi gépeknél az emeltyü lenyomásával, lábbal hajtható gépeknél a láb nyomásával odavezetett drót kapocscsá formálódik és a papirba veretik, alulról pedig visszahajlitja és lenyomja a kapocs végeit. A gép a különféle vastagságu füzéshez könnyen előkészithető és e vastagság szerint vékonyabb vagy vastagabb drótot használ fel.

20. ábra.
Önmüködő füzőlyuk-karikázó gép C. L. Lasch & Co. lipcsei gépgyárából.

Ott, hol fali naptárak, tömbök, függőczimkék készülnek füzőlyuk-karikázógép (Oesenmaschine) is szükséges. E gép a füzőlyuk megerősitését czélzó karikának megrögzitését végzi. Többféle ilyen készülék kapható, de munka mennyiségét és minőségét tekintve legczélszerübb az önmüködő füzőkarika-vezetésü. Ilyen a 30. ábrán bemutatott, C. L. LASCH & COMP. gyártmányu Automatic No. 21. Lényeges előnye e gépnek, hogy a füzőkarika felvételére szolgáló dob szinükig megtöltetvén karikákkal, a gép csatornán át maga vezeti azokat a beverő-készülékhez és igy nem kell egyenként felrakni. Ezen gép bármilyen nagyságu füzőkarikákhoz használható, csupán a dob készitendő elő és a beverő-készülék, ami alig néhány percznyi munka. A füzőkarika helye előbb másik e czélra szolgáló gépen kilyukasztandó, készül azonban olyan gép is, mely a kilyukasztást is elvégzi, igy munkamennyisége tetemesen nagyobb, de e gép mindenkor csak egy azon nagyságu füzőkarikákhoz használható.

31. ábra.
Festéktörő gép J. M. Lehmann Dresden-Löbtaui gépgyárából

Ahol szines nyomás sürün fordul elő, igen nagy anyagi előnynyel jár a szines festékeknek szárazon való beszerzése, amikor is igen jó szolgálatot tesz a festéktörő gép. A 31. ábrán bemutatott ilyen gép J. M. LEHMANN Dresden-Löbtaui czég gyártmánya. E gép három hengeren át őrli meg és keveri össze kenczével a feldolgozandó festéket. Kapható kézi vagy mechanikai erőhajtásra.

Stereotypiáról és erőgépekről a későbbiek folyamán lesz szó.



A NYOMDA BERENDEZÉSE

A nyomda berendezésénél figyelembe veendő, hogy a technikai eszközök fejlettsége, a nyomdák tulbősége és egyéb e helyen nem emlithető körülményeknél fogva a verseny a végletekig fokozódván, a boldogulás csak akkor lehetséges, ha pontos munka mellett raczionális üzemre törekszünk. Ezt pedig csak jól és czélszerüen berendezett nyomdával lehet elérni.

Jól berendezett nyomda az, melynek a kor haladásával lépést tartva, gépei a legjobbak, betü- és diszitőanyaga pedig modern. Czélszerü a nyomda, ha kellő számu géppel, elegendő segédgéppel, megfelelő faju és mennyiségü betüvel és minden a szedéshez meg nyomtatáshoz okvetetlenül szükséges segédeszközzel van fölszerelve.

Tudvalevő, hogy az ilyen berendezéshez jókora tőkebefektetésre van szükség. Későbbiekben egy olyan nyomdabefektetési tervet fogok bemutatni, melyben mindenféle merkantilis munka, táblázat, mindenféle finomabb mestermunka, könyv, árjegyzék stb. készülhet.

A raczionális üzem elérhetésére az e tervben bemutatott nyomda volna a legkisebb és a továbbiak megbeszélésében ez lesz a mérvadó, megjegyzendő, hogy ehhez irányitva, kiki viszonyai és igényei szerint alkalmazkodhatik.

A tőke hiánya mindenkor óriási nyomásként nehezedik a vállalatra, nemcsak a törlesztendő terhek sulyossága miatt, hanem azért is, mert a pénz hiánya is lépten-nyomon érezhető, gátolva a rendes, tervszerü üzemet. A tőke hiánya megöli a szaktudást és csak különös véletlen juttathat ez esetben sikerhez.

A nyomda berendezése legalább is két gyorssajtóból álljon, mennyiben a második gyorssajtó üzemben tartása alig kerül valamivel többe, mint ha csak egy géppel dolgozunk; igy tehát az első gyorssajtó üzemköltségét apasztja. Az egyik gyorssajtó legyen nagyobb és pedig - ha ennél nagyobb munkára nem számitanánk - legalább is 63/95 cm. nyomásfelületü (ez a XIII-as papiralak), hogy rendes 8° alaku münek egy ive egyszerre nyomható legyen. A másik gép lehet esetleg félakkora is, de mindenesetre czélszerü, ha ugyanolyan nagy, vagy nem sokkal kisebb az elsőnél.

Tégelynyomásu sajtóból (taposógép, amerikai gép) szintén czélszerü kettőt beszerezni; megjegyzendő, hogy a nagy nyomásfelületü taposógépek értéke nagyon kétséges, nemcsak a gyakori törés, nehezebb kezelés, hanem az elérhető kisebb nyomásmennyiség miatt is. Legczélszerübb az olyan, melyen irodai alak félive kényelmesen, minden nehézség nélkül nyomtatható.

Gépek megrendelésekor közlendő a gyárral, vajjon azok üzeme kézi vagy mechanikai erőre terveztetik-e; mechanikai erőnél előre meg kell állapitani, vajjon az erőátvitel (transmissió) felül, vagy alul lesz-e, mert eszerint készitik el a gyárban a szijkorongot és a hajtószij villáját. Aligha kell megemlitenem, hogy bármilyen mechanikai erő sokkal olcsóbb, mint a kézi; mert nemcsak több munkát végez, hanem kevesebb anyagi kiadással fedezhető és teljesen egyenletes mozgást biztositván, a gépek kopása sokkal kisebb, a munka pedig jobb. A legolcsóbb és legjobb mechanikai erő a villanyosság, nemcsak azért, mert az ehhez szükséges dinamó beszerzése és berendezése lényegesen olcsóbb, mint bármely erőgép (motor), hanem a sajtók bármelyikének szünetelése, ha a szünetelés csak pár pillanatig tart is, megszünteti az áramfogyasztást.

Ott, hol a villamos üzemhez szükséges áram központi telepből be nem szerezhető, ezen előnye elesik. Itt már inkább előny nyujtandó a gázmotornak, de csakis az esetben, ha a gázgyár ipari gázat is gyárt, mert a világitó gáz e czélra tuldrága. Olyan helytt inkább megfelel a benzin-motor, melynek üzeme a lehető legolcsóbb és igen czélszerü. Modern benzinmotornál a napi-üzem alig drágább 1 koronánál, három névleges (körülbelül négy tényleges) lóerőt véve alapul. Ujabban nagyban dicsérik a Diesel-féle hőerő-motorokat, de azt hiszem ez még egy nyomdában sincs üzemben.

A gépek bevásárlásakor nem szabad feledni, hogy a gépberendezés az üzem alapja, vállalatunk legfontosabb része, azért itt a tulságos takarékosság nem helyén való.

A selejtes gyártmány mindenesetre olcsóbb, mint a jó. A jobbfajta gépek tovább tartanak s igy a nagyobb kiadás több évre oszlik el. Figyelembe kell venni a géptechnika nagy haladottságát és a kipróbált és elismert jó javitásokkal épitett gépeket beszerezni, de óvakodjunk a látszólag jó ujitásoktól, mert könnyen megeshetik, hogy csak haszontalanságot vásárolunk. Nem kell semmit sem adni a gyár nagyhangu reklámjaira, hiszen tudnivaló, hogy minden czigány a maga lovát dicséri.

A gépberendezéshez tartoznak még a kellő mennyiségben beszerzendő záróstégek. Legczélszerübbek a vasból készültek, mert tartósak és könnyüek. A formaszoritó készülékek között mind a mai napig a sok kisérletezés és feldicsért ujdonság daczára a legjobb és legjutányosabb a régi karikás (gurgulya, dió, zsidó) zárókészülék.

Faanyagban a következők kellenek: mindegyik gyorssajtóhoz és taposógéphez egy-egy jó magas és rekeszekre osztott száritó-állvány a kinyomott ivek berakhatására. Minden zárólemezhez (Schliessplatte) asztal, melynek alsó része a záróstégek berakhatására rekeszekre legyen osztva, azonkivül egy zárható szekrény a festékek, bronzok, kenczék megőrzésére. Szükséges még a festékkeveréshez két márványlap és két festékdörzsölő tömb (legjobb az üvegből vagy kőből készült).

Ezek után az általunk tervezett nyomda géptermi berendezésének költségvetését következőkben állithatjuk össze:

1 gyorssajtó 63/95 cm. nyomásfelülettel

7000 korona

1 gyorssajtó 47/62 cm. nyomásfelülettel

5000 korona

2 taposógép 28/34 cm. nyomásfelülettel à 1400 K

2800 korona

½ lóerejü dinamó a nagyobb géphez

600 korona

¼ lóerejü dinamó a kisebb géphez[1]

400 korona

Faalkatrészek

500 korona

Záróstégek és egyéb eszközök

500 korona

Vegyesek

      200 korona

Összesen

17.000 korona[2]

Gép- és szedőtermen kivül az ilyen kaliberü nyomda stereotipiával is felszerelendő, mert az ismétlődő vagy nagyobb példányszámu munkák stereotipálásával jelentékeny megtakaritás eszközölhető.

A stereotipia főbb részei: a kályha az olvasztó-üsttel, a kályhán van a száritóprés; kisebb berendezéseknél (Widder) (32. ábra) az öntőpalaczk is a kályhára van szerelve, de czélszerübb, a hol külön van; a cziczeró vagy nonpareille vastagságu öntőkeret, a betümagas öntőkeret; az ékek; a betümagasságu formazáró-keret és ugyanilyen stégek; kenőkefe; leverőkefe, végül az öntvények kikészitéséhez gyaluló-készülék, továbbá különféle vésők.

Mindez elég nagy alakban és a fenti teljes felszereléssel (a nürnbergi Kempewerke árjegyzéke szerint) mintegy 600 korona.

32. ábra.
III. sz. Widder-stereotipia a nürnbergi Kempewerke gépgyárból.

A betük beszerzésénél leginkább az uralkodó divatra kell figyelemmel lenni. De figyelembe veendő az is, hogy minő munkakörre számitunk; ha főleg müvek nyomásával foglalkozunk, természetes, hogy nagyobb mennyiségü könyvbetüre van szükségünk, mig ha táblázatos munkákra számitunk, akkor több vonal kell. A drágább, de sokkal tartósabb rézvonalak eléjük helyezendők az olcsóbb ólomvonalaknak. De azért néhány kilogrammnyi teljes hosszuságu czinnvonal, u. n. sin is szükséges, még pedig finom, félkövér, egész kövér, kettős-finom, keret stb. vonalak, melyeket tetszés szerinti alakra vághatunk és görbithetünk a finomabb munkákhoz.

A nyomda betüberendezése lehetőleg egystilü legyen, pl. vagy antiqua vagy mediaevális jellegü. Nagyobb nyomdánál, hol elegendő tőke áll rendelkezésre, vagy ahol esetleg állandóbb, nagyobb munkák ezt megkivánják, mindkettőből kellő mennyiség szerezhető, de miután ez kisebb nyomdánál aligha lehetséges, czélszerü az egyjellegü betükkel való felszerelés. Az ilyen nyomdák termékei hasonlithatlanul szebbek, mint olyanoké, ahol mindenféle betük rendszertelen összevisszaságban rendeltetnek. Régi, nem ilyen alapon berendezett nyomdák is fokozatosan egyöntetüvé alakithatók.

Manap legdivatosabb a román stilben tartott mediaevális betü, mely a hires velenczei nyomdász, Aldo Manuzio betüit igyekszik utánozni.

Miután nálunk a nyomdák specziális üzletágakkal még aligha foglalkoznak, az itt bemutatott terv szerint olyan nyomda kontempláltatik, mely mindenféle munkát el tud késziteni.

Nem ajánlható eléggé az, hogy a betü, diszitő- és kizáró-anyag beszerzésében ne fukarkodjunk, mert a bőven meglevő anyag a munkát könnyiti, mig a csekély mennyiség néha órákra menő föltartást okoz és az ebből származó anyagi kár a beszerzési árat sokszorosan felülmulja.

A fentieken kivül következő eszközökre van szükségünk: szedőhajókra és sorzókra különféle nagyságban, a czinnvonalak hajlitásához vonalhajlitó készülékre, továbbá ugyancsak annak vágásához vonalgyalura.

Mindezek elhelyezésére szolgálnak a betü- és formaállványok, formadeszkák, amelyeket egy csoportban «faanyag» néven nevezünk.

Most már állitsuk össze a szedőterem részletes berendezését:

a) betük: perl, nonpareille, petit (esetleg borgisz), garmond, cziczeró, mittel, terczia, textus, kétmitteles stb. antiqua (vagy mediaevális); ehhez ugyanilyen fokozatokban félkövér és kövér, továbbá kurziv, félkövér és kövér kurziv. Az összes betük kizárás és minusz nélkül, az antiqua, félkövér és kövér antiquához nonpareilleitől kezdve bezárólag tercziáig számok nélkül rendelendők (számok nagyobb mennyiségben külön rendelendők). A számokkal teljes munkákhoz sürün használt minusz, továbbá a bizonyos rendszerre öntött pont és komma szintén nagyobb mennyiségben szerzendő be. Megrendeléskor a betük szignaturáját változtassuk, hogy igy is elüssenek azok egymástól. A számok mindenkor az illető betütest félnégyzetének vastagságában rendelendők. Kiválóan fontos, hogy még mediaevális jellegü berendezéshez is antiqua számok rendeltessenek, mert csak ezek használhatók oszlopos szedésnél, sőt még folyó szedésben is szebb ez, mint a sorthagyó mediaevális szám, miért is ma már a betüöntődék a mediaevális számokat is e kivánalomnak megfelelően készitik.

b) Kizáró anyag következőleg rendelendő:

Perl

Nonpareille

Petit

Garmond

Cziczeró

Mittel

Terczia

Textus

1/1

1/1

1/1

1/1

1/1

1/1

1/1

1/1 négyzet

½

½

½

½

½

½

½

½ négyzet

négyzet

¼

¼

¼

¼

¼

¼

¼

¼ négyzet




1/5

1/6

1/7

1/10 négyzet

Ezenkivül mindegyik betünagysághoz a megfelelő mennyiségü nyolczadpetitnyi vastagságu spáczium.

A spácziumok sokfélesége csak zürzavart okoz, tehát a negyedpetites és nyolczadpetiteseken kivül egyébféle nem szükséges.

Stégek, quadrátok és tágitók (térzők) a nyomdai berendezés legfontosabb kellékei és igy ezekből tetemes mennyiség szerzendő be. Stégek 8, 12, 16, 20, 24 cziczerós nagyságban és 1, 2, 8, 4 cziczerós vastagságban a legczélszerübbek, az ennél nagyobbak nagy sulyuk és könnyü romlásuk miatt nem jók. Quadrátok perltől bezárólag textus nagyságig szükségesek, mindegyikből 2, 3, 4 cziczerós. Negyedpetites és nyolczadpetites térzőből 2, 3, 4, 8, 12, 16, 20, 24 cziczerós a legjobb, az ennél nagyobb könnyen görbül és romlik. Nyolczadpetites tágitók közül a rézből készültek a legjobbak, ámbár jóval drágábbak az ólomból valóknál. Állandóan ugyanazon szélességre készülő munkákhoz kifizetődik a hozzávaló tágitó készittetése.

Czim- és diszbetük összeállitására tanácscsal nem igen szolgálhatunk. Ez nemcsak az egyéni izléstől van függővé téve, hanem egyéb viszonyoktól is, minő a pénzügyi helyzet, a várandó munkák minémüsége. Itt is mértékadó azonban, hogy inkább valamivel többet rendeljünk, mint kevesebbet. Fontos az is, hogy ne csak egyes nagyságokat rendeljünk, hanem egész garniturákat, vagyis a betüöntőde által készitett legkisebb fokutól a legnagyobbig, mert csakis igy lehet egyöntetü munkát végezni.

A törtszámok antiqua betüinkhez képest a betü vágásának megfelelően rendelendők. Nonpareilletől bezárólag cziczeróig szükségesek ezek. Kellenek azonban még különféle matematikai jelek, nonpareilletől bezárólag cziczeróig négyzetpontok, legczélszerübbek a háromvonásos négyzetpontok.

E berendezés approximativ költségvetése a következő:

A betü-, diszitő- és kizáró-anyag beszerzésére

9000 kor.

Faanyagra (állványok, szekrények, deszkák stb.)

2000 «

Eszközökre (szedőhajók, sorzók, korrektura-levonó készülék)

       1000 «

Összesen

12,000 kor.

A már felsorolt gépeken kivül még néhány olyan gép is szükséges, mely a munkák előkészitésére vagy befejezésére használtatik; ezek a következő segédgépek:

1 vágógép 65 cm. vágószélességgel
   (megfelelően a nagyobbik gyorssajtó 63 cm. nyomásfelületének)

700 kor.

1 lyukgató (perforáló) gép 100 cm. munkaszélességgel

500   «  

1 nagyobb számozó-készülék (paginateur)

100   «  

1 kisebb számozó-készülék

80   «  

1 simitó sajtó

       320   «  

Összesen

1700 kor.

Ismétlem, hogy az itt felsoroltak alaposan redukálhatók, de - a tapasztalat bizonyitja - ez esetben hasznot hajtó vállalatról szó sem lehet. Nagyobbitani azonban a végtelenségig lehet.

A teljesen felszerelt nyomda berendezési költsége tehát:

A gépterem berendezése

17,000 kor.

A tömöntöde «

600   «  

A szedőterem «

12,000   «  

Segédgépek

1700   «  

Különfélékre (irodai berendezés, czimtáblák stb.)

         700   «  

Összesen

32,000 kor.

Ehhez szükségeltetik mint forgalmi tőke

    18,000   «  

Tőkeszükséglet

50,000 kor.

A berendezés tárgyai rongálódván, nemcsak javittatni, hanem előbb-utóbb ujakkal is pótolni kell azokat. A nyomda berendezése kétféle, t. i. a faanyag és gépek hosszabb ideig tartanak, mint a betük, miért is az évi forgalomból e czimen ezeknél 20 évi használási időt számitva, évente 5%-ot, a betüknél 10 évi használati időt számitva, 10%-ot irunk le. Tehát a betüknél a leirás évente 10%, azaz 9000 koronából 900 kor. A berendezés többi részénél 5%, azaz 23,000 koronából 1250 kor.

A nyomda berendezése nemcsak vagyonunk, hanem későbbi megélhetésünknek, boldogulásunknak is alapja, tehát annak jókarban tartása, ápolása, a hasznavehetetlennek gondos kiselejtezése és ujakkal való kicserélése figyelmünknek folytonos tárgya legyen.

A jókarban tartás elérhetésére fontos, hogy utánszerzéseknél az alapberendezés elvéhez továbbiakban is hűek maradjunk.

Gépek beszerzésekor vegyük továbbra is figyelembe azt, a mit már fennebbről tudunk: technikai haladottsággal javitott, de kipróbált és elismert gépeket vegyünk.

Betük beszerzésekor szintén a már meglevőkhöz alkalmazkodjunk. A mediaevális betükhöz ne keverjünk egy-egy antiqua-fajt, viszont az antiquához ne mediaevális-fajt. Megrendeléskor a betük jelére (szignatura) különösen figyeljünk; legyen a meglévőtől mindig a lehetőségig eltérő. Megrendeléskor bocsássunk mindig 5-6 darab cziczeró m betüt a betüöntőde rendelkezésére a betümagasság pontossága végett.

Nemcsak a berendezés szabatossága, hanem a rend s jól kipróbált, kellően begyakorolt személyzet is sokban hozzájárul a berendezés állandó jókarban tartásához. A személyzet számának hiányossága vagy hiányos képzettsége berendezési tárgyaink állandó jókarban tartásához sokban hozzájárul, sőt a már többször emlitett raczionális üzem is csak jól szervezett és megfelelően dijazott munkásszemélyzettel érhető el.



SZEMÉLYZET

Az eddig elmondottak szerint berendezett könyvnyomdához a következő személyzetre van szükség:

A gépteremben:

1 gépmesterre a gyorssajtókhoz;
1 nyomóra a taposógéphez;
3 berakónőre a gyorssajtóhoz;
1 berakónőre a taposógéphez;
2 formahordóra.

A szedőteremben:

1 faktorra, ki egyszersmind a korrektor és revizor teendőit is végzi;
1 szedőre, ki állandóan föltisztogat;
3 szedőre a különféle munkákhoz.

Ezenkivül:

1 könyvkötőre a papirok géphez készitéséhez és a kész munkák csomagolásához (adjusztálás) és expediálásához.

Ha a munka szaporodik, a gépterem személyzetének szaporitása aligha szükséges, de a szedők szaporitandók; ez azonban a későbbiek folyamán bemutatandó forgalmi kimutatásban nem szerepelhet, mert a munka szaporodásával az évi forgalom is nagyobbodik.

A személyzet teendőiről később lesz szó, itt állapitsuk meg hozzávetőleg e személyzet évi fizetésének maximális költségelőirányzatát, a jelenleg érvényben levő budapesti árszabályt vévén alapul:


Évi fizetése

1 gépmester 40 korona heti fizetéssel

2080 korona

1 nyomó 28 korona heti fizetéssel

1456     «     

1 berakónő 13 korona heti fizetéssel

684     «     

3 berakónő à 11 korona heti fizetéssel

1716     «     

1 művezető 200 korona havi fizetéssel

2400     «     

1 szedő 32 korona heti fizetéssel

1664     «     

3 szedő à 28 korona heti fizetéssel

4368     «     

2 formahordó 12 korona heti fizetéssel

1248     «     

1 könyvkötő 20 korona heti fizetéssel

   1040     «     

Összesen

16,656 korona

Ismételten megjegyzem, hogy a számitás pontosságának megközelithetése végett a felveendő kiadásoknak maximumát számitjuk mindenütt. Szándékosan drágább munkaerő van számitásba véve; az inasokkal való dolgozást pedig teljesen kihagytuk a számitásból, nemcsak annak hátrányos volta miatt, hanem főleg a pénzbeli kiadások maximumának megállapithatása végett is. Ép ezen okból van felvéve a budapesti munkadijszabályzat is, tekintet nélkül az olcsóbb vidéki munkadijszabályzatra, mert az alacsonyabb munkadijat ellensulyozza a megnehezitett munkaszerzés.

Most már ismerve a befektetendő tőke nagyságát, s a személyzet évi fizetését, kiszámithatjuk, mily értékü legyen az a legkevesebb munka, amely boldogulásunkat biztosithatná.



ÉVI FORGALOM

A személyzeten kivül még egyéb kiadások is vannak az üzlet vezetésénél. Ilyenek: lakbér; saját háztartásunk; mint főnöknek saját érdekünkben társaságokban kell megfordulni, amiből reprezentáczionális költségek származnak; a nyomáshoz még mechanikai erő (tervezetünkben villany), festék, kencze, olaj is kell; vagyonunkat tüzkár ellen kell biztositani; a technikai berendezés tárgyainak már emlitett értékcsökkenésén kivül befektetett tőkénk polgári kamatait is számitásba kell venni; télen a helyiségek fütése és világitása is költséggel jár; modern üzletvitelben elkerülhetetlen a reklámozás.

E kiadások egész évre körülbelül igy részleteződnek:

A személyzet fizetése

16,656 korona

Remunerácziónk

4,800     «     

50,000 kor. befektetési tőke 6%-os kamata

3,000     «     

Értékcsökkenés gépnél stb. 5%

1,250     «     

Értékcsökkenés betüknél 10%

900     «     

Megfelelő helyiség bérlete

2,000     «     

Festék, kencze, olaj stb.

400     «     

Fütés, világitás

1,000     «     

Villanyos áram a gépekhez

800     «     

Tüzkár elleni biztositás

400     «     

Reklámokra

2,000     «     

Előre nem látottakra

1,000     «     

Papiros e forgalomnak megfelelően

  15,000     «     

Összesen

49,206 korona

Tehát 50.000 korona brutto-forgalmat kell évente elérni, azaz ez összegnek megfelelő mennyiségü munkát kell évente szállitani, hogy magunknak társadalmi állásunknak megfelelő megélhetést biztositsunk és befektetett tőkénk után megfelelő hasznot huzzunk.

De nemcsak magunknak, hanem alkalmazottainknak is tisztességes exisztencziát kell biztositanunk.

A fent részletezett kiadások indokolására szolgáljon:

Természetes dolog, hogy a két gyorssajtóhoz egy gépmesterre szükség van; miután tapasztaltabb, több képzettségü munkás alkalmaztatása itt nagyon helyén való, az árszabály minimumánál jóval magasabb fizetés veendő számitásba. A kellő fölváltás okáért három berakónőt számitottunk; ennél több a már tökéletes kirakókészülékekkel fölszerelt gyorssajtókhoz aligha szükséges.

A két taposógéphez egy nyomó van felvéve, amennyiben a beigazitott formát a negyedik, e czélra alkalmazott berakónő nyomhatja.

Remunerácziónkat indokolttá teszi személyes, nagyon is fontos, annyi fizetéssel aligha pótolható személyes működésünk.

A betük, gépek és egyéb berendezési tárgyak értékcsökkenésére fölvett százalékot indokolttá teszi azok romlása, gyakori javittatása stb.

A lakbér czimén fölvett összeg magasnak tetszik, de ne feledjük, hogy alkalmas, eléggé tágas helyiség nagy előnyöket biztosit.

Festék, kencze, olaj, ha jóminőségüt szerzünk be, sokkal kevesebb kell, mint a silányabb minőségü olcsóbb fajokból.

Fütésnél, ha csak lehetséges, alkalmazzuk a czélszerübb és jobb központi fütést (légfütést). Világitásra legjobb a villanyos izzótest vagy az Auer-féle gáz-izzófény; vidéken, ahol ilyen nincs, igen jó az acetylénvilágitás, noha amannál jóval drágább.

A fölszerelésnek tüzkár ellen való biztositása csak javunkra és megnyugvásunkra szolgálhat.

Reklámköltségekül csak a kész kiadások: szedés, nyomás, papir s postabélyeg stb. van fölvéve.

Előre nem látottakra is kell bizonyos összeget fölvennünk, mert nem tudhatjuk, hogy valamely előre nem látott esemény nem okoz-e költséget, pl. gépromlás az üzem szünetelését.

Papirost előre megállapitani nem lehet; általában a forgalmi összeg egy harmadát papirosra vehetjük.



MUNKAÁR-KISZÁMITÁS

Munkaárak kiszámitásakor tekintetbe veendő, hogy a könyvnyomtató gyáros és nagykereskedő egy személyben, miért is nemcsak gyári haszonra, hanem megfelelő kereskedelmi haszon elérésére is kell törekednie.

Hogy világosabb példát lássunk, gondoljunk csak a posztógyárosra; ha valaki ruhát akar rendelni, ehhez való posztóért nem fordul a gyárhoz, hanem a kereskedőhöz, aki ezt szintugy nem a gyártól, hanem a gyári termék eladását közvetitő nagykereskedőtől kapja. Igy a gyár nem érintkezik sem a kiskereskedővel, sem a fogyasztóval, miáltal rizikója, követeléseinek, hitelezéseinek elvesztési eshetősége kisebb, tehát csekélyebb haszonnal ad tul termékein; az e tekintetben több eshetőségnek kitett kereskedelem már nagyobb haszon elérésére törekszik.

A könyvnyomtató mindenkor a fogyasztóval dolgozik, rizikója nemcsak sokkal nagyobb, hanem iparunk természeténél fogva nálunk van a legtöbb elrontott munka. De mig minden iparág elrontott munkájának legalább némi hasznát veszi, addig a nyomdász annak abszolut semmi hasznát se láthatja.

Tehát munkaár-kiszámitásnál gyári haszonként számitandó minden nyers anyagra és minden oly munkára, melyet házon kivül készittetünk (pl. könyvkötő-munka) 5% és minden munkadijra 50%; kereskedelmi haszon gyanánt pedig a végösszeghez 15-20% százalék adandó.

Nyers anyag nálunk a papir. Az esetben, ha papirt raktáron nem tartunk: haszonként 10%-ot, és 2% többletet (Zuschuss) számitunk; ha azonban raktárunkból adunk a munkához papirt, még 3%-ot számitunk hozzá, mert a raktárért is bért fizetünk.

A szedés árának számitását a fennálló munkadijárszabály szerint eszközölhetjük, de miután ez csak sima (kompressz) szedéseknél lehetséges, egyéb munkákra állapitsuk meg magunknak pontosan: egy órai szedésmunka mennyibe kerül. A megrendelendő munkánál aztán hozzávetőlegesen számitsuk ki, hogy körülbelül hány óra alatt készülhet az el; természetesen inkább többet, mint kevesebbet számitsunk.

Ugyanez történik a nyomás tekintetében is, minden órára 1000 nyomást számitva és ezenfelül megfelelő időt az egyengetésre.

Számitsuk most már ki, hogy a szedés egy munkaórája mennyibe kerül a tervezetünk szerinti nyomdánál; ehhez arányitva aztán bárki könnyen összeállithatja kiszámitását.

A szedésre következő kiadások esnek:

Remunerácziónk fele

2400 korona

1 művezető évi fizetése

2400     «     

3 szedő évi fizetése

4368     «     

1 szedő évi fizetése

1664     «     

Értékcsökkenés betüknél

900     «     

Értékcsökkenés faanyagnál stb.

150     «     

Lakbér fele

1000     «     

Tőkénk kamatjának fele

1500     «     

Fütés, világitás fele

500     «     

Biztositás fele

200     «     

Reklámkiadások fele

1000     «     

Előre nem látottak fele

     500     «     

Összesen

16,582 korona

Egy évben dolgozunk 300 munkanapot (52 vasárnapot és 13 ünnepnapot leszámitva) és naponta 9 órát; ez 2700 óra személyenként; a művezető és egy állandó feltisztogató munkája mint költség esik a többiek munkájára, tehát 3 szedő 2700 órával 8100 munkaórát tesz, vagyis 16,582: 8100 = 2,50 koronába, azaz két korona 50 fillérbe kerül a szedés egy munka-órája.

Helytelen okoskodás az, midőn egyik-másik munkát, hogy a szedés ára jutányosabb legyen, olcsóbb szedővel vagy inassal szedetünk.

A gépre eső költségeket szintén egyenlően kell elosztanunk és pedig a gyorssajtóknál:

Remunerácziónk negyedrésze[3]

1200 korona

Gépmester évi fizetése

2080     «     

2 berakónő évi fizetése

1144     «     

1 berakónő évi fizetése

684     «     

2 formahordó évi fizetése

1248     «     

Gépek és dinamó értékcsökkenése (5%)

630     «     

Faanyag stb. értékcsökkenése (5%)

60     «     

Lakbér negyedrésze

500     «     

Fütés-világitás negyedrésze

250     «     

Biztositás negyedrésze

100     «     

Reklám-kiadások negyedrésze

500     «     

Előre nem látottak negyedrésze

250     «     

Tőke-kamat negyedrésze

750     «     

Festék, olaj stb. háromnegyed része

300     «     

Villanyos áramra

     400     «     

Összesen

10,096 korona

A két gyorssajtónál a munkaórák évi összege 5400, tehát egy munkaóra kerül 10,096: 5400 = 2.- koronába, azaz két koronába számitandó minden munkaóra.

A taposógépeknél:

Remunerácziónk negyedrésze

1200 korona

Nyomó évi fizetése

1456     «     

Berakónő évi fizetése

572     «     

Gépek értékcsökkenése

140     «     

Lakbér negyedrésze

500     «     

Fütés-világitás negyedrésze

250     «     

Biztositás negyedrésze

100     «     

Reklám-kiadások negyedrésze

500     «     

Előre nem látottak negyedrésze

250     «     

Tőke-kamat negyedrésze

750     «     

Festék, olaj stb. háromnegyed része

   100     «     

Összesen

5818 korona

A két taposógép munkaóráinak összege szintén 5400, tehát egy-egy munkaóra 5818: 5400 = 1,07 koronába, azaz fölkerekitve egy korona husz fillérbe kerül. (Mindig inkább többet számitsunk, mint kevesebbet.)

A tömöntéskor általánosan négyszögczentiméterenként egy fillért szoktak számitani, a mibe aztán minden be van számitva.

Papiros, szedés és nyomáson kivül még a papirosok előkészitése és adjusztálása is pénzbe kerül, már csak a könyvkötő-tartás révén is. Az e tekintetben fölmerülő költségek a következők:

Könyvkötő évi fizetése:

1040 korona

Segédgépek értékcsökkenése:

      85     «     

Összesen

1125 korona



2700 munkaórát számitva és óránként 12 csomag elkészitését (egy-egy csomagban 250-500 ivet) fölvéve, egy-egy csomagért 5 fillért számithatunk, mindent beleértve.

Már most kisértsük meg néhány munkának kiszámitását. Elsőbben is próbálkozzunk meg egy 16-oldalas 24 cziczeró széles 36-soros, cziczeróból szedett, ritkitott munkával; a példányszám mondjuk 3000.

3000 iv 24 kilós papir[4] à 60 fill. a gyári raktárból, 1000 iv 14,40 kor

43,20 korona

Erre 12% és pedig 10% haszon és 2% pótlék (Zuschuss)

5,18     «     

Szedés: soronként 50 betü, oldalanként 36 sor

16,-        «     

Erre 50% haszon

8,-        «     

Nyomás: 16 oldal egyengetése 3 óra, 3000 nyomás 3 óra, összesen 6 óra

12,-        «     

Erre 50% haszon

6,-        «     

Füzés, hajtogatás (házon kivül)

6,-        «     

Erre 10% haszon

-,60     «     

250-ként csomagolva 12 csomag à 5 fill.

      -,60     «     


97,58 korona

Keresk. 20% haszon

    19,50     «     

A munka minimális ára

117,08 korona

X-es nagyságu táblázat sürü keresztrovattal, tehát gépünkön csak külön nyomható a táblázat és külön a keresztvonalzat, az árkiszámitás következő:

1000 iv X-es papir, 40 kilós, à kiló 60 fill.

24,-   korona

Erre 12% haszon és pótlék

2,68     «     

Szedés: 2 táblázat 5 óra, keresztvonalzat 2 óra = 7 óra

17,50     «     

Erre 50%

8,75     «     

Nyomás: táblázat egyengetése 2 óra, 2000 nyomás 2 óra,
keresztvonal beigazitása 1 óra, nyomás 2 óra = 7 óra

14,-       «     

Erre 50%

7,-       «     

Adjusztálás 4 csomag á 5 fill.

     -,20     «     

Összesen

74,13 korona

20%

   14,83     «     

A munka minimális ára tehát

88,96 korona

Itt már esetleg olyan versenytárssal szemben, kinek nagyobb gépe van, 2000 nyomással hátrányban vagyunk, de végeredményben ez csak hat korona különbséget tesz, ami nem nagy különbség, ha pedig a példányszám nagyobb, és a berendezés megengedi, ugy segithetünk magunkon, hogy a keresztvonalzatot a harántvonalzatba szedetjük, noha az előbbi mód a könnyebb és jobb.

Nem ritka eset, hogy megrendelés előtt többféle példányszámra kérnek költségelőirányzatot. Ez esetben igy számitanak:

Mondjuk egy kereskedő 8-oldalas VIII-as 4°, kék szinben nyomandó prospektusra kér ajánlatot 3000, 5000, 10,000 példányra.


3000

5000

10.000

Papir 20 kilós, à kiló 40 fill., 1000 iv 8 korona

24,-

40,-

80,-   korona

12%

5,28

8,80

17,60     «     

Szedés oldalanként 3 óra, 24 óra összesen

60,-

60,-

60,-       «     

50%

30,-

30,-

30,-       «     

Egyengetés és mosás 4 óra, ezenkivül a nyomás

14,-

18,-

28,-       «     

50%

7,-

9,-

14,-       «     

Csomagolás 250-ként

      -,60

          1,-

      2,-       «     

Összesen

140,88

166,80

231,60 korona

20%

   28,17

     33,36

    46,32     «     

A munka minimális ára

169,05

200,16

277,92 korona

Munkaár-kiszámitásunknál mindvégig számitáson kivül hagytam az ügynököt és pedig egyrészt azért, mert az ügynök által szerzett munkánál annak jutaléka hozzászámitandó, másrészt iparunknál az ügynökök amugy is sok kárt okozván, azoknak alkalmazása a lehetőség szerint kerülendő.

Gépekre mindig 1000 nyomást számitottam óránként, holott a modern sajtók ennél jóval többet produkálnak, de mint fennebb emlitettem, a bevételek minimális összegét keresem, hogy igy némileg megközelitő pontosságu számadataink legyenek.

Azon állitásom igazsága, hogy ennél kisebb terjedelmü nyomda boldogulásunkat nem biztosithatja, rögtön kiviláglik, ha kisebb berendezés enemű költségeit tervezetünk költségeivel összehasonlitjuk. Kiviláglik rögtön a munka önköltségeinek aránytalan emelkedése, ami természetes is, hisz a nyomdai ipar természeténél fogva nagyipar és minél nagyobb arányokban üzetik, jövedelmezősége annál nagyobb.

Nem lehet itt szó egyszerüen kisvárosi, a helyi viszonyoknak külömben teljesen megfelelő nyomdákról, hanem csakis nagyvárosi, a versenytársak nyomásának kitett nyomdákról.

Természetesen minden üzemnek első és fő feltétele a kellő mennyiségü munka.

A könyvkötői munkaárak könnyitésére bemutatok itt a gyakorlati életből vett munkadijszabályzatot; megjegyzendő, hogy ezen munkaárak a megrendelőnek megállapitott végérvényes árak.

A könyv
nagysága

Lap-
mennyiség

Füzve fél-
vászonba

Puha
vászon-
kötés

Fél-
kemény

Kemény
kötés
vászonhát
és sarok

Csikos
vászon
(grádl)

Kemény
kötés
bőrhát és
vászontábla


korona

Irodai alak

50

-,40

-,80

-,80

-,80

2,-

2,-


100

-,60

1,20

-,90

1,20

2,40

2,40


150

-,70

1,40

1,10

1,40

2,80

2,80


200

-,80

1,60

1,20

1,60

3,-

3,-


250

-,90

1,80

1,30

1,80

3,20

3,20


300

1,-

2,-

1,50

2,-

3,60

3,60


400

1,20

2,40

1,80

2,40

4,40

4,-

V-ös alak

50

-,70

1,20

1,-

1,20

2,60

2,30


100

-,80

1,60

1,20

1,40

2,80

3,-


150

-,90

1,80

1,40

1,80

3,20

3,40


200

1,-

2,-

1,50

2,-

3,40

3,80


250

1,10

2,20

1,60

2,20

3,80

4,-


300

1,20

2,40

1,80

2,40

4,20

4,40


400

1,40

2,80

2,20

2,80

4,40

5,-

VIII-as alak

50

-,90

1,60

1,20

1,60

3,-

3,40


100

1,-

2,-

1,40

1,80

3,20

4,-


150

1,10

2,20

1,60

2,-

3,60

4,40


200

1,20

2,40

1,80

2,40

4,-

5,-


250

1,30

2,80

2,-

2,80

4,40

5,60


300

1,40

3,20

2,20

3,20

5,-

6,-


400

1,60

3,60

2,50

3,60

6,-

7,-

X-es alak

50

1,10

2,-

1,40

1,80

3,40

4,-


100

1,20

2,40

1,60

2,-

3,80

4,80


150

1,30

2,60

1,80

2,40

4,20

5,40


200

1,40

2,80

2,-

2,80

4,80

5,80


250

1,50

3,20

2,40

3,20

5,20

6,40


300

1,60

4,-

2,80

3,60

6,-

6,80


400

1,80

4,40

3,20

4,-

7,-

7,80

Az alakok nagysága a Papirosokról czimü fejezetben található; itt ezen papiralakok egyszer meghajtogatott könyvalakjáról, az ugynevezett folió alakról van szó.



A MUNKA SZERZÉSE

Az előzőleg kiszámitott évi forgalom a munkaszállitás minimális összegét teszi. Kedvező munkaviszonyok mellett, tudniillik ha képesek vagyunk elegendő megrendelést szerezni, a kimutatott évi forgalmi összeg kétszerese is könnyen elérhető.

A munka megszerzése nem éppen a legkönnyebb feladat, szorgalommal, körültekintéssel, ügybuzgósággal ez is elérhető.

A tulfeszitett verseny következtében a megrendelők igényei minden tekintetben a legmesszebb menők. A megrendelő kényelme ma már annyira terjedt, hogy legritkább esetben keresi fel a nyomdászt, hanem legtöbbször elvárja, hogy az keresse fel őt. Ha ebből következtetnénk, ugy bizony munkaszerzés miatt házalnunk kellene. Ez még nincs egészen igy!

A nyomdász első sorban is arra törekedjék, hogy nyomdája ismertté legyen, aminek egyedüli módja: a reklám. A modern kereskedelemben - mert a nyomdász üzletnyitásának első perczétől kezdve inkább kereskedő, mint iparos - a reklám nagyon fontos és elismert dolog, hogy annak leghatásosabb segédeszköze. A nyomdásznak pedig a reklám sokkal olcsóbb, sokkal könnyebb, mint bárki másnak. Hisz minden nyomtatványon a törvény kötelező erejénél fogva ott van czége, amelyet a megrendelő türni kénytelen. Azonban sajnos, legtöbb esetben a nyomda nemcsak törvényszegést követ el hanem saját érdeke ellen is vét, midőn röviden csak nevét és lakóvárosát teszi a nyomtatványra. Ennek következménye azután, hogy a laikus közönség a nyomdát alig ismeri, holott érdekünk az, hogy ne csak czégünk, hanem termelőképességünk is ismertté legyen. A törvény világosan előirja, hogy minden nyomtatványon a nyomda czégén kivül annak közelebbi lakóhelye is rajta legyen. Apróbb nyomtatványoknál ez természetesen aligha lehetséges.

Mi sem természetesebb, minthogy csakis a pontos, szép és jó munkán levő impresszumnak van kellő hatása. A szép nyomtatvány föltünik és a legjobb ajánló levél, pedig még e tekintetben sok kivánni való akad a magyar nyomdaiparban.

Ez az a reklám, mely nekünk semmibe sem kerül, mert még szétküldéséről is a megrendelő gondoskodik.

A másik, valamivel drágább, de amannál még sokkal hatásosabb reklám saját nyomtatványaink. Kivánatos, hogy ezeknél minden felesleges fényüzést kerüljünk, de mindazonáltal a nyomdai ipar lehető legtökéletesebb alkotásai legyenek, hiszen ezek üzletünknek mintegy tükrét teszik. Saját nyomtatványainkon valamely alkalmas helyen meg kell emliteni, hogy ilyen nyomtatványból, hasonló kiállitásban bizonyos példányszámot mennyiért készitenénk. Mondjuk példakép, számlánkon alul a sarokba ez volna tehető:

CZÉGEM SAJÁT NYOMDÁJÁBÓL.

  500 drb ilyen számlát szállitok

16.- koronáért

1000   «      «         «           «

25.-       «

2000   «      «         «           «

40.-       «

5000   «      «         «           «

80.-       «

Vegyük tekintetbe, hányféle nyomtatványunk van: levélpapir, levelezőlap, számla, memorandum stb. stb. Hány felé küldjük ezeket, hány kézbe jutnak el! Bizony, jó hirdetés.

Biztos tudomásom van róla, hogy a fenti reklám alapján egyik budapesti gyári czég nagyobb mennyiségü levelezőlapot rendelt egyik kisebb vidéki nyomdában.

Néhanapján, különösen kezdetben, egy-egy izlésesen kiállitott körlevél megfelelő kezekbe juttatva, rendkivül jó hatással van, de azon legyünk, hogy ugy ez, mint minden egyéb reklámunk tárgyilagos, ne fellengős, hanem komoly hangu legyen és állitásaink az igazságnak megfeleljenek. Lehető rövidek legyünk, mert a XX. század emberének nincs ideje hosszu lére eresztett reklámokat végigbetüzni.

Minden csomagot lássunk el reklámlappal, melyen első sorban emlitsük meg, hogy az itt szállitott munka utánrendelésénél elegendő a nyomdaczég melletti megrendelési számra hivatkozni (erről később még szólunk) és minden minta beküldése fölösleges. Ezenfelül ajánljuk nyomdánk különféle termelési ágait rövidesen a megrendelő figyelmébe.

Ismeretségi körünk terjesztésével és ügyes kihasználásával is nyerhetünk munkát; kielégitő munka pártfogókat szerez, kik tovább ajánlanak bennünket.

Nagyobb köz- és magánhivatalok munkáikat nyilvános verseny utján adják ki, kisérjük azért az erre vonatkozó hirdetéseket is figyelemmel.

Ügynökök alkalmazásakor figyeljünk, hogy ezek a megrendelővel szemben tisztességesen járjanak el, ne igérjenek többet, mint a mennyit adhatunk, mert ha az adott szót a megrendelővel szemben nem tartjuk be; bizalmukat veszitik és több megrendelésre aligha számithatunk; de viszont ügyelnünk kell arra is, hogy az ügynök a mi érdekeinket se csorbitsa.

Sok munka szerezhető és e munkakör könnyebben áttekinthető, ha üzletünknek specziális munkakört, különleges üzleti ágakat teremtünk. Hazánkban igy némelyik nyomda a közigazgatási, másik a katonai, csendőrségi, ügyvédi nyomtatványok raktáron tartásával foglalkozik; egyik-másik pedig (aránylag nagyon kevés) könyvkiadó vállalattal van kapcsolatban. Még nagyon sok ilyen specziális üzletág van nyitva, mit kifejteni nem e keretbe való.

A külföldön sok olyan nyomda van, melyek ilyen különleges üzleti ágakban olyan praxist értek el, hogy más nyomdák ez ágban kapott megrendeléseiket átengedik ezeknek vagy pedig onnét fedezik. Hogy példát emlitsek, ilyen a Förster és Bories czég nyomdája Zwickauban, Szászországban, mely mindennemü merkantilmunka szines blanko-előnyomását késziti; ilyen a Hyll és Klein czég Barmenben, mely mindenféle vignetta és etikett előállitásában világhirü.

Kimondhatatlan előnye az ilyen specziális üzletágaknak, hogy idővel a czikk piaczát alaposan megismervén, idényszerüségét tudjuk, technikai berendezésünket annak előállitásához alakitjuk és ismerve fogyasztó közönségünk igényeit, piaczunkat nap-nap után bővithetjük, az e téren kiállitott szebb munkához közönséget könnyebben nevelhetünk magunknak, végül az idők folyamán nyert gyakorlati tapasztalatok értékesitésével, esetleg előre készitett magasabb példányszámok következtében, árak dolgában mérsékeltebbek lehetünk.

A megrendelővel való érintkezésben legyünk szigoruan tárgyilagosak, jól figyeljük meg, mit akar. Az árakkal ne legyünk ingadozók, mert ez bizalmatlanságot kelt. Tartsuk be az adott szállitási határidőt, sőt igyekezzünk mindent hamarosan elkésziteni; nemcsak nekünk van ez anyagi hasznunkra, hanem a megrendelőt is lekötelezzük vele.

Lássuk el a megrendelőt okszerü, praktikus tanácsokkal. Igy pl. megtörtént, hogy a megrendelő nálam körlevelet rendelt vastag, sulyos papirra. Megmondtam, hogy ha a körlevél e papirosra készül, annak postai szétküldése 5 fillérbe kerül, mig vékonyabb papiroson csak 2 fillérbe. Az eredménye az lett, hogy kétszer annyit rendelt, amennyiben a kevés nyomdai költséget nem vette figyelembe és az előirányzott postaköltséggel éppen kétszer annyit küldhetett széjjel. Ilyen tanácsokkal nagy szolgálatot tehetünk a megrendelőnek, a nélkül, hogy magunknak valamit is ártanánk.

Legyünk figyelemmel a megrendelő nyomtatványszükségleteire. A kinek több kell (kereskedőnek, gyárosnak) elégedjünk meg a kisebb haszonnal, de olyan, kinek ritkábban kell nyomtatvány, jobban is megfizetheti azt. Van sok olyan fényüzési nyomtatvány, mely az illető megrendelőnek csak ritkán szükséges; ilyen a lakodalmi meghivó, eljegyzési értesités, gyászjelentés stb., ezeknél a legmagasabb haszonra számithatunk.

Megrendelésnél mindent állapitsunk meg körülményesen, mert a legcsekélyebb mulasztás az óriási kellemetlenségek egész sorozatát vonja maga után.

Minden nagyobb munkából okvetlen, de minden kisebből is az esetben, ha legcsekélyebb kétségünk van, adjunk a megrendelőnek korrekturát; a felelősségnek nagy részét ezáltal elhárithatjuk magunkról.

A megrendelőinktől kapott legcsekélyebb munkát is készséggel fogadjuk. Ha megrendelést visszautasitunk, nemcsak az következik, hogy a megrendelő másik üzlettársunkkal kezd összeköttetést, de a visszautasitás el is kedvetleniti irányunkban. Miért is minden munkát el kell fogadni, még olyat is, mely nem tartozik éppen a mi szakunkba, hanem inkább valamely rokon iparág körébe. Ezek utján esetleg csinos mellékjövedelemre is tehetünk szert.

Az árak tekintetében ne vegyük tekintetbe az olyan versenytársakét, akik minden meggondolás nélkül, csupán a munkának minden körülmények közt való elnyerhetése végett, annak árát vakon lenyomják. Ezek minden számitás nélkül dolgoznak és oktalanságoknak előbb-utóbb kárát vallják.

A verseny helyes kihasználása csak javunkra lehet, meggondolatlan árengedmények azonban mindenesetre csak kárunkra vannak.



MUNKA-BEOSZTÁS

Többször emlitettük, hogy kellő eredmény csak ésszerü üzemnél érhető el, aminek pedig alapja a gondos, tervszerü munkabeosztás, azaz mindennek és mindenkinek meglegyen az előre megállapitott munkaköre. Vonatkozik ez mindenkire, a főnöktől kezdve a legcsekélyebb fontosságu teendőkkel megbizottig. Az egész egy összefüggő gépezetet képezzen, melyben nemcsak mindenki saját ügykörét végzi, hanem egymást kiegésziti, támogatja is. De vonatkozik ez a technikai berendezés tervszerü, teljes és helyes kihasználására is.

A tervezetünkben szereplő nyomdánál e munkakör körülbelül a következőkép oszlik meg:

A főnök az üzlet feje lévén, mint ilyen a nyomdai fölszerelés minden tárgyát, személyzetének használhatóságát, megbizhatóságát ismernie kell. Tudnia kell, minő papirokat tartalmaz raktára, minden hiányzónak megszerzéséről idejekorán gondoskodnia kell. Hatásköre főleg a munkák fölvállalására terjed ki, igy személyesen érintkezvén a megrendelővel, annak minden utasitását figyelembe veszi és az illető szakmunkással közli.

Intézi az üzleti levelezést és vezeti az üzleti könyveket. Napközben többször megtekinti a munkamenetet.

A művezető helyettesiti a főnököt, átveszi a munkákat és a hozzá beosztott személyzet képességeit kiismervén, a munkát a képességeknek megfelelően kiosztja. Gondoskodik a munkaerők és gépek helyes kihasználásáról, ellenőrzi a munkák kifogástalan menetét, a gépmesterrel egyetemben megállapitja a nyomandó munkák sorrendjét. Végzi a korrektor és revizor teendőit, esetleg a jobb munkákhoz szükséges vázlatokat elkésziti.

A szedők egyike állandóan oszt (föltisztogat). Elhibázott dolog e munkára - mint sok helyt szokás - a legsilányabb képzettségü munkást alkalmazni, hanem inkább ügyes, megbizható szedő bizandó e teendőkkel meg. Ezzel kezeltessük a betü- és eszköz-raktárt is. Ha inasunk van, itt kezdje meg a tanulását, mert a fiókos betük és stégek berakásánál itt veszszük legelőbb hasznát.

Egyik jobban dijazott szedő teendője a művezető helyettesitése, a jobb és gondosabb kivitelü munkák elkészitése. A többi szedő a vegyes munkákhoz használandó.

A munkamenet ilyen kicsi üzemnél nagyon változó. Megeshetik, hogy bármi okból egyik-másik, vagy esetleg egyik szedő sem látható el munkával, mely esetben azokkal szintén osztassunk. Elhibázott dolog lenne ilyen esetben elbocsátani valamelyiküket, mert ez lévén törzsszemélyzetünk, minden körülmények között igyekezzünk megtartani. A munka szaporodásával ne különóráztassunk, hanem inkább szaporitsuk a szedők számát; nemcsak anyagi megtakaritást érünk el ezzel, hanem a munka minőségére is lényeges hatással van az.

A munkás fizikai erejét teljesen kimeriti a munkaidő és az ezen tul végzett munka sem minőség, sem mennyiség dolgában meg nem felelhet.

A szedők munkaerejének ügyes kihasználása a művezető dolga. A megszokott munkában a szedő rendkivüli ügyességet képes kifejteni, mig a szokatlanban minden erőfeszités mellett is csak keveset produkál. Azért megismervén szedőszemélyzetünk használhatóságát, a munkát a szerint adjuk kézbe. Teszem fel, ne adjunk a jó kompressz-szedőnek táblázatot, a táblázat-szedőnek pedig mestermunkát. Ezen mód szerint okvetlen több munkát produkálunk, anélkül, hogy a sok helyt divatos üzését, kergetését a munkásnak kultiválnánk.

A művezetőnek kell gondoskodnia arról, hogy mindig elegendő nyomásra kész szedés legyen, nehogy a gépnek erre várnia kelljen és ezáltal idő vesszen kárba.

A gépmesternek az a dolga, hogy a gépek folytonos járásáról és teljes kihasználásáról gondoskodjon, mivégre a művezetővel egyetemben minden este megállapitja a sorrendet a következő egész napra; ekkor első sorban a munka sürgőssége, azután a beosztás czélszerüsége veendő figyelembe. Például kedden este van nyomandó formánk egy hetilap 2 formája, mely csütörtökön jelenne meg, egy falragasz, egy prospektus kék szinben és egy kisebb árjegyzék szintén kék szinben. Tehát a szerdai beosztás ez lenne:

1. A lap két formája egymásután (mert ez időhöz kötött, tehát legsürgősebb).

2. A falragasz (mert ezután mindenesetre meg kell mosni a gépet).

3. A prospektus kék szinben.

4. Az árjegyzék kék szinben (mert igy egy gépmosás megtakaritható).

A beosztást azonban minden eshetőségre itt előre megállapitani nem lehet, mert számtalan körülmény játszhatik közbe.

Hogy a gépmester mindkét gépet kellően elláthassa, a nyomandó formákat ugy kell elosztania, hogy a két gép ne egyidőben álljon, azaz ne egyszerre kelljen mindkét gépen beigazitania.

Legczélszerübb a sorrendhez a következő oldalon bemutatott nyomtatványmintát használni:

1903. május hó 2-án.

I. gyorssajtó

Megr.
szám

Megrendelő
neve

Tárgy

Példány-
szám

1051

Halász Géza

Hiradó I.

  500

1051

      «       «

Hiradó II.

  500

2242

Istvánffy I.

Falragasz

1000

1964

Andó György

Prospektus (kék)

1000

1942

Selyemgyár

Árjegyzék (kék)

3000


II. gyorssajtó

Megr.
szám

Megrendelő
neve

Tárgy

Példány-
szám

161

Saját raktár

Haláleset-felvétel

15000

A mi esetleg ezekből ezen a napon nem készülne el, a másik nap munkabeosztása azzal kezdődnék.

E munkabeosztáshoz mindenesetre ragaszkodnunk kell, de nem ritka eset az, hogy napközben érkezik olyan sürgős munka, mely soron kivül elkészitendő és igy a munkabeosztás valamelyik formája után rögtön beemelendő és nyomandó.

A berakónők azon idő alatt, mig a gép áll, a kész munkák hajtogatását, esetleg lyuggatását (perforálás) vagy számozását (paginálás) végezhetik. Ezek kötelessége a gép egyes részeinek tisztántartása is.

A formahordók a gép- és formatisztitáson kivül a nyomandó formák zárására is könnyen megtanithatók. Azonkivül a kész munkáknak a megrendelőhöz való szállitásával is megbizhatók.

A taposógépek mindkettején a nyomó igazit be és egyiken nyomtat is; a másikon - és a beigazitás alatt emezen is - a negyedik berakónő nyomtat. Itt is használható a gyorssajtóknál bemutatott nyomtatvány a munka beosztásához és itt is irányadó, hogy a nyomandó formák példányszáma lehetőleg ugy változzék, hogy mindkét gép egyidőben ne álljon. Ha nyomóinasunk van; a negyedik berakónő fölöslegessé válik.

Minden gépnél rendkivül fontos az, hogy azok nyomásfölülete teljesen kihasználtassék. Ha formáink kisebbek, ugy foglaljunk össze több hasonló példányszámut.

Gondoskodnunk kell arról is, hogy a gépben levő formán kivül mindig legyen forma (előre zárva) a zárólemezen.

A könyvkötő dolga a papirosoknak a nyomáshoz való előkészitése. Akkor, mikor a forma zárólemezre kerül, a nyomtatásra szánt papiros is előkészitendő, nehogy a gépnek, illetőleg a gépmesternek erre várnia kelljen.

A papirosok vágásakor eleső nagyobb hulladékok gondosan megőrzendők, mert ezeknek esetleg jó hasznát vehetjük. Sokszor az apróbb nyomtatványok papirosa kitelik az ilyen hulladékból, a mi - különösen ha drágább papirosról van szó - számbavehető megtakaritás.

Általában a hulladékpapirosok minden része könnyen értékesithető a lemezgyártásnál.

Ugyancsak a könyvkötő dolga a munkák csomagolása. Ez sem olyan csekély dolog, mint a minőnek látszik; a hanyag csomagolás nemcsak a munkának van ártalmára, hanem éppen nem ajánlatos külső. Gondos és csinos csomagolás igen jó hatásu.



ÜZLETI KÖNYVVITEL ÉS LEVELEZÉS

A törvény elrendeli, hogy minden bejegyzett kereskedő és iparos tartozik hiteles üzleti könyveket vezetni, melyekből vagyoni állapota mindenkor kivehető legyen.

A nyomdai ipar, a törvény kötelező erejénél fogva, minden esetben bejegyzendő. Bejegyzésnek neveztetik, midőn a kereskedő vagy iparos czége és aláirása (jegyzése) a kereskedelmi királyi törvényszék által e czélból vezetett lajstromba hitelesen bejegyeztetik.

A bejegyzés nagyon is hasznunkra van, mert a be nem jegyzett czéggel szemben több jogot biztosit javunkra: igy az esetleg előforduló perekben a sommás eljárás jogát; könyveink vagy az azokból készitett kivonatok pedig polgári peres ügyekben bizonyitó erővel birnak.

A törvény nem irja elő sem a könyvelés módját, sem annak nyelvét. Ez utóbbira nézve csak azt köti ki, hogy a könyvek valamely élő nyelven vezetendők, a könyvelési módot illetőleg pedig csak azt kivánja, hogy az az üzlet vagyoni állapotának mindenkor hü képét adja. A vagyon állásáról minden esztendőben mérleg és leltár készitendő.

A könyvelésnek számtalan módja van, melyek két fő csoportra oszthatók: kettős és egyszerü könyvvitel.

Nagyobb és kisebb terjedelmü üzemnél egyaránt legjobb és legczélszerübb a kettős könyvvitel, ennek elsajátitása azonban hosszabb időt és nagyobb gyakorlatot igényel, miért is üzemünknél használjuk inkább az egyszerü könyvvitelt, melynek egyik módját alábbiakban fogjuk megismerni.

Fontosnak találtam a könyvvitelnek azért is külön fejezetet szentelni, mert még az esetben is, ha e munkát nem magunk végezzük, jó azt valamennyire ismerni.

Az üzleti könyv akkor hiteles, ha lapszámozva, zsinórral átfüzve, e zsinór hatóságilag lepecsételve, bélyegezve és e bélyeg az illetékes pénzügyi hatóság által fölülbélyegezve van.

A nyomdában a könyvvezetés első könyve a Leltárkönyv, melybe «A nyomda berendezése» czimü fejezetben fölvett és a továbbiak folyamán szerzett minden berendezési tárgy szakok szerint, folyószámozva fölveendő, tehát:


I. Gépterem

1

63/95 cm. gyorssajtó

7000

-

2

47/66   «       «

5000

-

3

32/46   « taposógép

1400

-

4

32/46   «       «

1400

-

5

stb. stb.



6

Átvitel



Az üzem megkezdésével azután a Munkafelvételi könyv-re van szükségünk. E könyv vonalozása körülbelül a következő:

E könyvbe czélszerü nemcsak előzetes kalkulácziónkat bejegyezni, hanem a munka elkészültével czélszerü utánszámitani, hogy számitásunk egyik vagy másik részében nem csalódtunk-e.

Az emlitett könyv folyó számai képezik a megrendelési számot, s minden oldalra egy megrendelés adatai irandók.

Minden ilyen megrendelésnek és lapnak megfelelően táska is készitendő, mely a kézirat fölvételére való; kivül a táskára az utasitások ráirandók, mivégre a táska következő nyomással látandó el:

A kész munkának a megrendelőhöz való elszállitása és ottan való átadása után a hosszukás alaku (strazza) Szállitási napló-t használjuk; e könyv vonalozása körülbelül a következő:

Az első rovat a hónap napjának kelti számát, a második rovat a megrendelési számot, a harmadik rovat a megrendelő nevét, lakóhelyét és a szállitás tárgyát foglalja magában; a következő - itt üresen hagyott - rovatba a főkönyvbe történt átvezetés után a főkönyvi lapszám irandó, az ezután következő rovatba a nyomtatvány ára; az utolsó rovat, a bejegyzés utolsó sorához irva, az árak összegét tartalmazza.

Miután elkönyvelt tételeink minden pontja igazolandó, a munkák helyben való szállitására használjunk szállitólevelet; ennek mintája eléggé ismeretes. Postai csomagokról föladóvevényünk van, a mely eléggé megbizható igazolvány. Ezen könyv mindennap használtatik, amennyiben minden küldés azonnal elkönyvelendő.

Másik mindennap használatos könyv a Pénztári napló, melyben minden kiadásunk és bevételünk pontosan elkönyvelendő. Ennek vonalzása rendesen a következő:

Az első rovatban levő szám a hónap kelti számát, a második rovatban levő szám a bevétel vagy kiadás folyó számát tartalmazza. Ha a pénztári napló bármelyik oldala megtelt, mindkét oldal lezárandó és átvitel készitendő.

A bevétel és kiadás minden tétele ugyanazon folyó szám alatt igazolandó, miért is e czélból a következő kis nyomtatvány használandó, melyen ugy a kiadás mint bevétel részletesen igazolandó:

A Szállitási napló és a Pénztári napló minden hó végén lezáratik s az egyes tételek a főkönyvbe átvezettettnek, amiért is mindezeknek a főkönyvben lapot, azaz számlát nyitunk. Ilyen számlák: Tőke-számla, melybe befektetési tőkénk összege és e tőkéből kiadott összegek irandók. Berendezési számla, melybe a berendezésünkre forditott összegek könyveltetnek. Ellentételei az értékcsökkenés czimén leirt összegek. Áru-számla, melybe mindazon kiadásokat könyveljük, melyeket ugyane czimen a megrendelőtől visszakapunk, mint pl. papiros, áruszámla, nálunk a munkabér is, melyet azonban több helyt külön számlán kezelnek. Ennek ellentétele a szállitási naplóban hó végén lezárt forgalmi összeg. Költségszámla, melyre mindazon kiadások kerülnek, melyek semmi czimen sem térülnek meg, ilyen pl. a szokásos pénztári engedmény. Háztartási számla, melyre saját háztartásunkra kiadott pénzek könyveltetnek. Magánosok számlája, melynél minden megrendelőnek számlát nyitunk és az árukönyvből átvezetett szállitásokat az illetőnek terhére irjuk, mig a pénztári naplóból áthozott fizetéseket annak javára irjuk. Az igy szemben álló tételeknek fedezniök kell egymást. Vegyesek számlája, amibe minden olyan kisebb magánszámla kerül, melynek nem érdemes külön lapot nyitni.

A főkönyv vonalozása a következő:

A «Tartozik» oldal 4-ik rovatának számai az áruszállitási naplónak azt az oldalát jelentik, melyről a tétel áthozatott, a «Követel» oldal ugyane rovata pedig a pénztári napló megfelelő oldalát.

A főkönyvhöz névmutató is szükséges, azaz olyan könyv, melynek szélébe ábécze van vágva. Minden betühöz az azzal a betüvel kezdődő nevek iratnak, a név után pedig a lapszám, melyen az illetőnek számlája van.

Összes könyveinknél törvény által előirt szabály, hogy azokban javitásnak, vakarásnak előfordulni nem szabad; lapokat kiszakitani, üres lapokat vagy üres vonalsorokat kihagyni tilos.

A levelezésnél is vannak törvényadta szabályok. Igy minden az üzletből elküldött irásbeli közlemény másolandó a selyempapirosból készült és folyószámozott lapokkal biró másolókönyvbe. E másolatok és a beérkező levelek 10 éven át megőrzendők.

Az üzleti levélnek fő szabályai: a rövidség, tárgyilagosság, a közlendő tárgy értelmes ismertetése.

Ez volna tehát az annyira fontos üzleti könyvvezetés és levelezés.



AZ ÁBRÁK KÉSZITTETÉSE

A könyvnyomtató igen sokszor rendel ábrákat, több esetben a megrendelő helyett is. Tapasztalat hiján legtöbb esetben nem tudja, minő mód szerint készittesse el az ábrát, szaknyelven klisét.

A klisiroztatás legrégibb módja a fametszés. A nyomásnál is ez a legszebb és legkönnyebb a nyomtatása. Miután tisztán kézi munka, előállitása nagyon drága. Drágaságát emeli az is, hogy az ellenálló képesség fokozására rendesen a fametszetnek galvanoplasztikus másolatáról eszközük a nyomtatást. Fametszetü ábrázolás leginkább ott helyén való, ahol minden izében müvészi reprodukczióról van szó; vagy még inkább ott, hol az egyes ábrázolandó tárgyak nem fényképezhetők azért, mert olyan különleges helyzetben kell azokat bemutatni, ahogy azt fényképészeti uton nem lehet. Igy pl. a gépek, melyek müvészi kezekből származó rajzon sokkal czélszerübben ábrázolhatók és e rajzok fametszés utján könnyebben és jobban reprodukálhatók.

A klisirozás legelterjedtebb módja a fényképezés, helyesebben a fotomechanikai eljárás, melynek ismét két általánosan elterjedt módja van: a fototypia és az autotypia. Mindkét eljárást alábbiakban bővebben van alkalom megismerni; ezen czikk a GRAPHICA czimü szaklapban «A klisiroztatás helyes eljárásai» czim alatt jelent meg SILBINGER M. kiváló szakiró tollából, aki szives volt a közhasznu czikket e könyv számára átengedni:

A KLISIROZTATÁS HELYES FELTÉTELEI.

Irta: SILBINGER M. chemigrafus.

Az utóbbi időkben a sokszorositás terén felmerült nagyobbmérvü haladások folytán, ezekkel karöltve, párhuzamosan a nyomdászok szakismerete, valamint a sokszorositás eme haladásának megismerése igen kivánatos, sőt mondhatnám feltétlenül szükséges.

Igen gyakori az az eset, hogy a nyomdásznak nyomtatványai előállitásához klisékre van szüksége; nem ismervén azonban a rendelkezésére bocsátott klisirozandó eredetiek ama mivoltát, melyek szerint azok sokszorosithatók, legtöbb esetben a nyomdász költségvetése elkészitésében nagyokat téved. Hogy az állitásomat gyakorlati példával megvilágitsam, bátor vagyok egy majdnem mindennapos esetre utalni:

A nyomdász az általa elkészitendő nyomtatványhoz rendelőitől kézirattal egyetemben ábrákat is kap. Nem tudván azt, hogy ezen ábrák természetüknél fogva csakis autotypice sokszorosithatók, költségvetésében ezek számára a fototypiai árt veszi fel. A nyomdász költségvetését a rendelője elfogadta. A klisék megrendelésénél ugyancsak megszeppen a nyomdász, midőn megtudja, hogy a chemigrafus a klisék elkészitéséért két-, sőt háromszoros árt követel, mind amennyit a nyomdász felvett költségvetésében. Most már vagy kénytelen a nyomdász a nyomtatványt haszon nélkül, esetleg veszteséggel, szállitani vagy pedig, ha ezt nem akarja, kénytelen rendelője előtt bevallani, hogy a chemigrafiához nem ért.

A nyomdásznak a rendelőjétől átvett sokszorositandó eredetijei nem mindig reprodukálhatók direkte, legnagyobbrészt azok átrajzolandók, átfestendők, retousirozandók stb., amely változtatások mindig költséggel járnak és éppen ezekre az esetekre vonatkozik fenti példám.

Minden további változtatás nélkül reprodukálhatók a következő eredetiek:

a) fekete tussal akár tollal, akár ecsettel készitett rajzok.

b) czeruza vagy kréta rajzok.

c) kifogástalan fametszetü, aczél-, vagy rézmetszetü nyomatok.

d) mindennemü fénynyomat.

e) mindenféle tiszta és éles fényképről.

A rajzokra és mindenféle nyomatra nézve főkellék, hogy sima fehér alapon legyenek előállitva. Kivételt csak a czeruza- és krétarajzok képeznek, melyeknél előnyös szemcsés, de szintén fehér papirt használni.

Mint chemigrafus csupán a czinkografiai sokszorositást kivánom ismertetni, mint amely eljárás általában a legelterjedtebb, a nyomdász müködési terével szorosan összefügg. Igy hát a többi sokszorositási módoktól ismertetését elhagyom.

Miképen készül a klisé?

Előre bocsátom, hogy valamely ábra nyomtathatóvá tételéhez, arról relief-szerü lemezt kell előállitani. A legegyszerübb sokszorositási eljárás a chemigrafia.

E szerint autografikus tussal, ugyancsak autografikus papirra vetett tollrajzot át viszünk fémlemezre (zink, réz). Ezen átvitel után a rajz halványsárga szinben látható a lemezen, festékkel telitve, továbbá asphalt- és gyantaporral behintve és hevitve, a fémlemezen lévő rajz vonalai, illetve pontjai, ilyetén való zománczszerü felülete ellentáll a savnak. A fémlemezt ezen állapotában salétromsavban, illetve vaschlorid-oldatban fürösztve, a sav az exponált fém részeket feloldja, miáltal a rajzot reliefszerüen tünteti fel.

Második neme a czinkografiának a kinai tusrajzok és mindennemü vonalas dolgok után készitendő klisé (fototypia).

Egy ilyen eredeti után készitendő klisé előállitásánál következőkép járunk el:

A sokszorositandó eredetiről fénykép felvételt készitünk üveglemezre, ezen üveglemezen (negativ) az eredetinek minden vonala és pontja átlátszó, egyéb alapja át nem látszó.

Hogy ha most már fényérzékeny réteggel bevont fémlemezt, ezen negativ alatt a fénynek teszünk ki, a fény a fényérzékenyitett lemez azon helyeit találja és köti le, amelyek a negativon átlátszók, minél fogva tulajdonképen az egész rajz lemásoltatik a fémlemezen. A nyert másolatot bevonjuk festékkel és a festék a fénytől érintett helyekre tapad, mig a fénytől nem érintett helyeken, a lemezt vizben fejlesztve, a festék eltávozik.

Igy nyerünk egy az első esethez hasonló átvitelt, mely kész a maratásra; a maratás módja ugyanaz, mint a chemigrafiáé.

Az eddigiekből tapasztaltuk, hogy a domboru lemez (klisé) előállitásához vonalakból és pontokból álló eredetire van szükségünk, mit fényképnél és ecsetrajzoknál nem találunk.

Ez utóbbiaknál a chemigrafus ezeknek zárt árnyalatait (tónus) pontozatra bontja, ami a fényképfelvételnél történik olyképen, hogy a fényképész a fényérzékenyitett üveglemez elé az exponálás ideje alatt egy keresztezett vonalzattal ellátott üveglemezt tesz. (33. ábra). Az ilyen uton nyert negativ további kezelése egyezik a fototypiai eljárásnál nyert negativval.

33. ábra

A fototypiai eljárásnál a fémlemezre nyert átvitel, minden beavatkozás nélkül az eredeti rajznak részletében tökéletesen megfelel, holott a hálózattal való eljárásánál, (autotypia) az eredetin látható részletek - a tónusoknak pontokra való felbontása által - legalább 30%-a veszendőbe megy, ezeket maratás közben művészi beavatkozással pótolnunk kell. Ezen körülmény, valamint az aránylag igen drága üvegvonalzat, koczkázat használata, az autotypicus klisét tetemesen drágitja.

Most áttérek annak fejtegetésére, hogy a helyes klisiroztatásra nézve mit kell szem előtt tartani:

1. Miféle eredeti áll rendelkezésünkre.

2. Mily módon lehet azokat klisirozni.

3. Alkalmasak-e, átrajzolandó-e, kiván-e retust vagy átfestendő stb.

4. Mi czélra szükséges a klisé: hirdetésre, árjegyzékbe, folyóiratba, diszmunkába; mert mindegyikhez lehetőleg másféle eredetit kell használni. Azonkivül pedig mily papirosra lesz nyomtatva s végre mily sajtó áll rendelkezésre.

Hogy jobban megérthetővé tegyem, áttérek a kérdések bővebb fejtegetésére, egyuttal az árakat is jelezem:

I. Miféle eredeti áll rendelkezésünkre; első sorban megvizsgálandó, hogy vonalakból vagy tónusból áll-e az eredeti.

II. Ha vonalakból áll, akkor fototypiában készitendő, melynek rendes ára czinkre négyszögcm-ként 4 fillér, minimális klisé, mely alatt 25 négyszögcm. aluli kliséket értünk, 1 koronába kerül; lehet vörös és sárga rézre is, melyek négyszögcm-re 8 fillérbe kerül. Ha tónusból áll, akkor autotypiában készitendő, melyek árai négyszögcm. 10 fillér, minimális klisé 50 négyszögcm. alul 5 korona.

Festmények után készitendő háromszin nyomáshoz való klisék árai négyszögcm. 60-70 fillér. - Végre pedig eredeti tárgyak után készitendő klisék, ezek vagy lerajzolandók, vagy pedig előbb egy közönséges fényképfelvétel készitendő. Az már az illető rendelőtől függ, hogy hogyan kivánja és mi czélra.

III. Alkalmas-e, átrajzolandó-e, szükséges-e retus, átfestendő-e stb. a sokszorositandó kép.

Hogy alkalmas-e, erre nézve az a kérdés, hogy mi czélra szükséges a klisé, mert minden eredeti alkalmas a sokszorositásra, azonban jó klisé előállitásához jó eredeti szükséges. Ha tehát kevésbbé jó eredeti áll rendelkezésünkre, az retousra szorul; de a retus külön számitásba hozatik. Azonkivül technikai nehézségekbe ütközik, melyet talán a rendelő utánjárással elkerülhetne, ha fekete nyomásut adna; nehézséget okoznak péld. a világoskék, viola, rózsaszinü stb. nyomatok, ilyeneket ajánlatos átrajzoltatni, ha vonalasak, ha pedig tónusból állanak, akkor átfestéssel autotypiában készitendők. Czeruzával rajzolt dolgok pl. hirdetésre vagy árjegyzékre nem alkalmasak, ezek átrajzolandók. - Réz- és aczélmetszetek kisebbitve, valamint fametszetü nyomatok, ha szürkék és nagyon kisebbittetnek, nem alkalmasak; s igy csak autotypiában készitve ad jó klisét, ha ugyan a kivánt czélnak megfelel.

Minden autotypikus nyomat átfestendő; természetesen vele jár, hogy eredetiségéből valamit veszit. Nagyon ajánlatos ily átfestéseket csak akkor eszközöltetni, hogy ha más jobb eredetit nem lehet előkeriteni.

Szükséges-e retus? Mint fentebb már leirtam, ily tónusból álló dolgokat pontozatra kell felosztani, mely által ugy részleteiből, mint hatásából határozottan veszit. - Ritkán fordul elő, hogy valamely fénykép teljesen megfelelne sokszorositási czélra, mert vannak egyes részletek, melyek főleg kiemelendők, pláne rossz fényképeknél, a hol a kivánt és megfelelő hatást csakis retus által érhetjük el.

IV. Mi czélra szükséges a klisé? Hirdetésre legczélszerübb a tollrajz; a hálózatra bontott (autotypia) klisé, a kép tömörségénél fogva nem alkalmas.

Hogy milyen a tollrajz ezen czélra, azt később bővebben kifejtem és csupán tájékozásul annyit, hogy a rajz lehetőleg vastag kontur-vonalakból álló és ritkán árnyékolt legyen, azonkivül mindig valamivel nagyobb, mint a készitendő klisé.

Árjegyzékekre szintén legtöbb esetben tollrajzokat kell használni, alkalmas azonban jobb és finomabb papirosra az autotypia klisé is. Vannak esetek, hogy ily árjegyzék összeállitásánál különböző nyomatok használtatnak, hogy a rajzoltatás megtakarittassék; ez esetben ajánlatos, hogy szép és tiszta fekete nyomatok kerestessenek. Ha valamely ábrához nem lehet jót találni, inkább meg kell rajzoltatni, semhogy ily apróságok által elcsufittassék a fáradtsággal és költséggel összeállitott árjegyzék; hogy mily nyomatok nem alkalmasak, azt már bővebben fejtegettem.

Folyóiratokhoz és diszmunkákhoz már ugy a fototypiát, mint az autotypiát jobb és finomabb kivitelben lehet alkalmazni.

Mint már előbb jeleztem, a sokszorositáshoz jó eredetiekről lehet jó klisét késziteni. Ha fototypiáról van szó, akkor kifogástalan rajzra vagy nyomtatványra van szükségünk. Ilyenek a tollrajzok, melyek elkészitésénél következőkben kell sulyt fektetnünk; a rajz mindig sima fehér kartonra jó fekete tussal készitendő, minden vonás, még a legvékonyabb is, kell hogy éles és feltétlenül fekete legyen.

Ha egy tollrajzot készittetünk, ugy azt, ha kis klisék legyenek, pl. érmek, czimerek, iniciálék stb. legalább még egyszer oly nagyra rajzolandók, ha pedig nagyobb klisék legyenek, akkor legalább egyharmaddal nagyobbra rajzolandók.

34. ábra.

35. ábra.

A fototypiai eljáráshoz készitendő rajzok közé, felveendő még a karczpapirra vagy szemcsés papirra készült rajzok, előbbeni tollal fekete tussal (a czeruza használata lehetőleg mellőzendő) utóbbi pedig krétaczeruzával kezelendők.

A karczpapir rajznál a különböző árnyalatokat egy ehhez való sima és fogas schabernek ügyes kezelésével kapjuk; ugyanigy igen szép és hatásos rajzot kapunk, melyet legtöbb esetben levélfej, czimkártya stb.-hez használjuk.

Az autotypiához jó fényképet használjunk, mindamellett a retus elkerülhetetlen; a fentebbi 2 ábrában feltüntetek egy eredeti után készült két klisét, a 34. ábra retus nélkül a 35. ábra pedig retussal; a retus hatása szembetünő.

A fénykép felvételénél nagy hiba a lefényképezendő tárgyhoz alkalmazott helytelen háttér, igyekezni kell minden alkalommal, egyenletes hátteret használni, még pedig sötét tárgyhoz világos viszont világos tárgyhoz sötét háttért.

A fényképeken esetleg előforduló változásokat vagy javitásokat tentával, czeruzával jelölni vagy bele rajzolni nem szabad, ilyet czélszerü nagyjában egy más papirosra, vagy másolópapirosra eszközölni és a retust a chemigrafusra bizni. - Fel nem ragasztott fényképek hátlapjára ne irjunk semmit, mert minden vonás meglátszik, különösen világos helyeken. Még megemlitést érdemel a postai csomagolás. A kép mindig valamivel nagyobb és kemény karton közé teendő egyrészt hogy a szállitásnál a sarkok meg ne törjenek, másrészt a postai bélyegzés meg ne lássék.

Ezzel befejeztem szakbeli fejtegetéseimet és igaz örömömre szolgálna, ha annak jó hatását szaktársaim elismernék.



A PAPIROSOKRÓL

Erről a tárgyról köteteket irtak már, még sincs teljesen megismertetve. Magának a papiros gyártásának története olyan messze visszamegy a multba és egyes nemzetek, országok szerint annyira változó, hogy annak részletes leirását adni itt lehetetlen, miért is inkább csak a bennünket jobban érdeklő mai gyártási eljárást ismertetem.[5]

A mult századnak első harmadában még főképen Hollandiában és Olaszországban foglalkoztak az ezidőben kizárólag rongyból való papirgyártással. A kilugozott rongy megőröltetett - innen a régi papirmalom elnevezés - azután a péppé őrölt rongy szitára lett téve, melyen a ráeresztett viz átszivárgott és visszamaradt a tiszta papiranyag; ez anyag még megfehérittetett és kézi erővel a megfelelő alakba merittetett, miért még manap is meritett papir elnevezés alatt ismeretes. Megkülönböztetésül a manap sürün gyártott, ennek csak silány utánzatát képező gépen meritett papirtól; kézzel meritett papirnak nevezik.

A legjobb papirt még napjainkban is ez az eljárás adja és fontosabb természetü, vagy diszesebb munkák, okmányok, melyek hosszabb időn át kell, hogy megőriztessenek, ilyen papirosra készittetnek, mert ez eredeti szinét sokáig megtartja, nem sárgul meg, nem málik szét; az évszázadok előtt ilyen papirosra nyomtatott könyvek vagy irott okmányok még ma is a legjobb állapotban vannak. Hazánkban a legjobb ilyen papirt a diósgyőri papirgyár késziti, ezenkivül a borgóprundi és poprádi papirgyárak állitanak elő hasonló papirokat. Gépen meritett papirt majd minden papirgyár készit, ennek anyaga azonban nem tisztán rongy, igy minőségre amazt meg sem közeliti.

A papirosszükséglet igen rövid idő alatt óriási mértékben megnövekedett, azonban a gyártásához használt nyersanyag, a rongy, nem volt ilyen nagy mérvben beszerezhető, miért is az a furcsa helyzet állt elő, hogy az emelkedő kereslettel szemben arányosan emelkedő és termékeit mindegyre alacsonyabb árfolyamon értékesitő papirgyártáshoz a nyersanyag ára egyre emelkedett. A papirgyártásnak a fokozottabb gyártás kielégithetése végett olcsóbb és tömegesebben található nyersanyagot kellett keresnie, amit meg is találtak: közepes minőségü papirosokhoz a celluloset, a silányabbakhoz a faanyagot.

Noha a papirok gyártási anyag szerint háromfélék, bátran elmondható, hogy ma már minden papir többé-kevésbé celluloset és faanyagot is tartalmaz. A papiros minémüsége csakis a hozzávett cellulose és egyéb idegen anyagok keverési mennyiségétől függ, vagyis annál jobb a papir minél több rongyot és minél kevesebb idegen - cellulose, farost és egyéb - anyagot tartalmaz, mert sajnos a papiros sulyának emelése végett földpátot is tesznek hozzá, ami éppen nincs javára. Gyártási anyag szerint tehát háromféle papirost ismerünk és pedig:

I. Rongyból készült papirost;

II. Celluloseból (sejtanyag) gyártottat;

III. Faanyagból (lignin) gyártott papirost.

E háromféle főosztályu papiros azután a vegyités aránya szerint osztályozva igen különféle fajokra, szinekre, minőségekre oszlik.

A rongyból való papirgyártás napjainkban egészben gépekkel történik. Elsőben is anyagjuk szerint osztályoztatnak a rongyok, külön a gyapot, külön a len, stb.; kilugoztatnak, szódával és mésszel megfehérittetnek, ezután az u. n. holländer-gépen felaprittatnak és vizzel való sürités után a többi anyagok hozzákevertetnek. Egyik legfontosabb müvelet a papiros átszivárgását meggátló, keménységét fokozó enyvezés, aminek elkészülte után a még pépszerü anyag a gépbe jut, honnan megszáritva mint kész papir kerül elő. Azonban most még hiányzik a kellő simasága, az u. n. satinage, amit óriási kalander-simitógépeken adnak meg; ezután már csak a papirnak kellő alakra való darabolása következik. Feldarabolás után a papir osztályozva lesz és pedig mint elsőrendü (Prima) áru az jön forgalomba, amely teljesen hibátlan; mint másodrendü (Secunda) áru pedig olcsóbb munkákhoz még igen jól használható, kisebb gyártási hibában leledző papiros jön kereskedelembe; harmadrendü (Tertia) áru az, amelynél nagyobb gyártási hibák, a rendes papiralakból leszakadozott részek vannak; ez nem igen kerül eladásra, noha a zugnyomdák által nagyon keresett és kedvelt áruczikk.

Az egyéb anyagból való gyártás egészen azonos.

A cellulose (sejtanyag) 44,4% szenet, 6,2% hidrogént és 49% oxigént tartalmaz. Ugy nyerik, hogy a fiatal lucz- vagy jegenyefenyő kérgét eltávolitják, felapritják, gőzben és kénes lugban kifőzik; különféle készülékeken a szennyes részek visszatartatnak. Ugyanilyen készülékekben kimosás után megfehéritik, azután a kész anyagot, vagy tisztán, vagy rongygyal, esetleg faanyaggal - a minőség szerint és ehhez való arányban - keverve használják fel.

A faanyag (lignin) 55% szenet, 5,83% hidrogént és 38,62°/0 oxigént tartalmaz. Előállitása ugy történik, hogy 30-40 éves lucz- vagy jegenyefenyő kérge lehántoltatván, a csomók kifuratnak, azután a fa hasábokra vágva, gyorsforgásu malomkővel ellátott készülékbe kerül, hol is annak forgása által az odaszoritott hasábról finom szálkák válnak le. Ezen eljárás nagymennyiségü viz hozzáadásával történik; a viz a szálkákat szitára sodorja, melyen a viz átszivárog, a visszamaradt szálkaanyag pedig nemez segélyével összegyüjtetik és mint közönségesebb papirosfajokhoz alkalmas anyag a gyártásnál felhasználtatik.

A két anyag közt végeredményében azon különbség van, hogy a sejtanyag tartós és szilárd, ellenben a faanyag nem tartós, szilárdságából hamarosan veszit, a levegőn folyton sárgul, mig végre teljesen megbarnul. Azonban a szalma- és fasejt-anyag sem pótolhatja teljesen a rongyot, miért is inkább csak közepes minőségü papirosok gyártásához használtatik. Sajnos, a legmesszebbmenő kisérletek sem eredményeztek a rongyot teljesen pótló nyersanyagot.

Feldolgozása előtt a nyersanyag mindig a fehéritőbe kerül, hol klórmésszel, ujabban villamossággal fehérittetik.

A szines papirok szinezése előre pontosan megállapitott vegyitési arány szerint leginkább anilin-, néha földfestékekkel történik. Igy a vörös és ennek halaványabb árnyalatait képező rózsaszinü stb. papirok eozinnal festetnek. Noha a szinezés a legnagyobb gonddal történik, teljesen azonos szinárnyalat elérése igen nehéz, miért is tanácsos, pl. müvekhez, az egész papirmennyiséget egyszerre megrendelni.

A simitás (satinage) azelőtt a már rendes ivekre felszabdalt papiron történt; ma már lényeges munka takarittatik meg azzal, hogy a még hengereken levő tekercspapir jut a simitó-czilinderek közé, az u. n. kalanderbe, ahol - az elérendő simasághoz mérten - egyszer vagy többször szalad keresztül. Megjegyzendő, hogy a kalanderen való tulságos simitás a papiros minőségének ártalmára van.

A papiros megvizsgálása a laikus által nehezen eszközölhető. Ebben az esetben bátran nevezhető az egyébként a papirosban legjáratosabb egyén is laikusnak, mert a manap már végletekig tökéletesbitett papirgyártó gépek a legképtelenebb anyagból is olyan papirt produkálnak, melynek silány volta csak később a használatban derül ki. A papirvizsgálathoz ma már a legtökéletesebb müszerek vannak használatban, melyekkel a vizsgálatot a fennálló papirvizsgáló-állomásokon kiváló szakemberek végzik. Igy Magyarországon a technológiai iparmuzeum tart fenn papirvizsgáló állomást, hol Rejtő Sándor műegyetemi tanár rendszere szerint főképen a következő tulajdonságokra terjed ki a papirvizsgálat:

A vegyi összetételt illetőleg a papiros négyszögméterenkénti sulyára, ami egyszersmind a papiros vastagságát is mutatja, fatartalomra és egyéb alkatrészekre. A tartósságot illetőleg szakithatóságra, szakitásnyulásra és gyürhetőségre nézve vizsgálják és ezek eredménye négyszögméterre átszámitva mutatja a papir minőségét.

Külalakra nézve kétféle papiros van: az előre meghatározott alakban a kereskedelembe bocsátott ives papirok és a tekercsalakban forgalomba hozott, leginkább rotácziósgépekhez használt végnélküli papir. Megjegyzendő, hogy mindenféle papiros tetszés szerinti minőségben, szinezésben és alakban megrendelhető, ha legalább 500 kilogramm rendeltetik. Ilyen esetben valamivel olcsóbb is a papir, mintha a raktárból vásároljuk.

Fajokat illetőleg a gyárak olyan különfélét és sokfélét termelnek, hogy valamennyit felsorolni lehetetlen. Általánosságban a következők gyártatnak, az elnevezés már mutatja használhatóságát is:

Irópapirok számtalan változatban a közönséges fogalmi papirtól a legfinomabb posta- vagy levélpapirig.

Nyomtató-papirok számtalan alfajban; megkülönböztetendők a famentes és fatartalmu papirosok, továbbá a szines papirosok, a falragaszpapir (àfichen) szintén simitott és simitatlan; idetartozik a fennebb már emlitett rotácziós papiros is.

Csomagoló-papirosok, melyek ismét használhatóságot illetőleg különfélekép csoportosulnak; igy a legolcsóbbak a szalmapapirok, jobbak a barna patent csomagoló papirok, még jobb a Superior stb. stb.; könnyebb tárgyak csomagolásához az olcsóbb u. n. kalapcsomagolópapirost használják; palaczkok csomagolásához a diszesebb külsejü cellulose-palaczkcsomagolót.

A mai modern grafikai termékek diszesebb kiállithatása végett a krétás fölületü, igen fényes, ugynevezett műnyomó- vagy kromó-papirost is nagyban gyártják.

A papirosok vastagságát ugy számitjuk, hogy mennyit nyom belőle 1000 iv (egy uj rizsma). Minden minőségből különféle vastagságut, azaz sulyut gyártanak.

Rendkivül vastag papirosok az u. n. lemezpapirok (karton), melyek 1-, 2-, 3- és 4-szeres vastagságban tartatnak raktáron, azaz hogy ennyi rétegből vannak összeragasztva. A finomabb minőség a világosságnak tartva, áttetsző és elefántcsont-kartonnak nevezik.

Ilyen összetett gyártmány az erősebb dolgokhoz szükséges organtin-vászonnal áthuzott papiros, melyet payirolin-nak neveznek.

A fölemlitett papirosokon kivül vannak még selyem-, rajz-, itatós- és szürle-papirosok, melyek azonban a nyomdászatban kevésbé használatosak.

Ezeket egybefoglalva, gyári papirosoknak nevezzük; vannak még ezenfölül számtalan faju kémiai készitményü papirosok, minő az indigó- és egyéb másolópapiros, a fényképezéskor használt celloidin-papiros stb.

A gyári papirosok bizonyos rendszer szerinti alakra készülnek az aranymetszés (3: 5 = x) szabályai szerint.

Az alakok a következők:

0-ás

34 × 42

cm. kis irodai

1-es

35 × 43 ½

« - -

2-ős

36 × 45

« nagy irodai

3-as

38 × 47 ½,

« - -

4-es

40 × 50

« kis iktató

5-ös

42 × 52

« nagy iktató

6-os

44 × 55

« - -

7-es

46 × 58

« kis medián

8-as

47 × 60

« medián

9-es

48 × 62

« kis regál

10-es

50 × 70

« regál

11-es

55 × 76

« nagy regál

12-es

60 × 86

« imperiál

13-as

63 × 95

« nagy imperiál

14-es

65 × 100

« - -

15-ös

68 ½ × 104

« - -

16-os

74 × 110

« - -

A papiros földarabolása után előálló részek:

1/16 rész

16°

= sedez

1/8   «

  

= octav

¼    «

  

= quart

½ iv

  

= folio

A papiros-árak nagyon változók; jelenleg a legolcsóbb minőségü körülbelül 32 fillér, a legdrágább 3 korona kilónként.

A papirosokat, azok minőségeit leginkább a gyakorlatban ismerjük meg.

Meg kell emliteni, hogy a hazai papirgyárak ma már a külföld hasonló gyáraival tökéletesen versenyképesek, sőt a külföldön is igen elterjedt piaczuk van.

A papirosárukból nagy fogyasztási czikkei a nyomdáknak a levélboritékok, melyeket szintén számtalan fajban, változatban, szinben és nagyságban készitenek.

Ezekből a gyárak megfelelő mintagyüjteményt és jegyzéket bocsátanak rendelkezésre.



BEFEJEZÉS

Ismert tény, hogy mig külföldön a nyomdaipar föllendült és soha nem remélt virágzásnak indult, addig hazánkban, ha tán nem is hanyatlik, de semmiesetre sem halad kellően, hanem inkább pusztul, senyved. Alig ád megélhetést a vele foglalkozónak.

Mi ennek az oka? Részben a törvényhozás, mely eddig a nyomdaiparra csak bénitó törvényeket hozott, s megengedte, hogy a kontárok beleárthassák magukat; másrészt, még pedig tulnyomó részben, önönmagunk vagyunk annak az okai, mert rossz neveléssel selejtes szakerőket kaptunk.

Évtizedek munkájára lesz szükség, mig ismét helyrehozható lesz e hiba, igy is csak az esetben, ha mindenki, nyomdász-segéd és nyomdatulajdonos karöltve járul hozzá, hogy a baj megszüntettessék.

Ez pedig csak ugy történhetik, ha jó, ambicziózus szakerőket nevelünk. Ne vegyünk föl mindenféle, 3-4 elemi osztályt jól-rosszul elvégzett gyereket inasul, válogassuk meg ezeket és csak olyant vegyünk fel, aki elég erős testalkatu és legalább két középiskolát végzett.

Neveljük mindjárt első naptól jövendő pályájának, ismerje meg korán annak fény- és árnyoldalait. Ha fölismerjük az inasnak a pályára való alkalmatlanságát, figyelmeztessük őt is, szüleit is, hogy e pályára alkalmatlan, itt nehéz küzdelem mellett csak kinlódás és szenvedés vár reá, mig más, szellemi tehetségeinek inkább megfelelő pályán esetleg boldogulást találhat.

Az alkalmazottakat ne tekintsük társadalmi ellenfeleknek, legyünk jóbarátok, hisz egy czél felé törekszünk; a főnök boldogulása legyen a segéd boldogulása is, ne feledje, hogy alkalmazottainak fizikai ereje az ő boldogulásának alapja.

A nyomdahelyiség legyen tágas, világos, egészséges. A berendezés ne legyen hiányos, hisz mindezeknek csak magunk valljuk kárát.

Ne szoritsuk le a munkaárakat; az egyszer olcsón elvállalt munkát mindenkor nyomott áron kell elkésziteni: ha egyszer ráfizetünk, máskor is rá kell fizetnünk.

Egész munkámban a helyes üzletvezetés alapját igyekeztem megismertetni, hogy Utmutatóval szolgáljak annak, aki tanult és jó szakember, s mint ilyen fog a nyomdaalapitáshoz. Mert a jó szakembernek is uj életutja kezdődik az önállósitás perczétől; sok uj tapasztalatot - néha drágán megfizetettet - kell szereznie, mig uj társadalmi állásában biztosnak érzi magát.

Leginkább a munkaárak kiszámitása az, melyen tapasztalatlansága az első akadályra bukkan és minthogy a munkaárak kiszámitásának gyökere a technikai berendezés mikéntjében van, igyekeztem ott kezdeni a dolgot.

A technikai berendezésen kivül az üzlet további vezetése van lényeges befolyással a munkaárakra, miért is azon voltam, hogy ezt is alaposan megismertessem.

Kivánom, hogy e szerény munkával elérni segithessem azt a czélt, hogy szakunk anyagilag és erkölcsileg jobb helyzetbe jusson.





JEGYZETEK


1 A taposógépekhez az üzem kicsiségénél fogva nem számitottunk mechanikai erőt.

2 A számitás helyessége miatt minden kiadás a maximális és minden bevétel a minimális összegben van felvéve.

3 Azért negyedrész, mert a másik negyedrész a taposógépre esik, és pedig mindenütt, a hol negyedrész van számitva.

4 Papirokról későbben bővebben lesz szó.

5 Az itt következőkhöz az adatokat egyik elsőrendü papirgyár igazgatója szolgáltatta.