---

Tartalom

I. A krónikás az olvasóhoz

II. Krónika felülnézetből
  1976. Fontos dolgok Bakonyoszlopon
  1977. Országalapítás Bakonyoszlopon
  1978. önismeret-terjesztés Bakonyoszlopon
  1979. Pályamódosítás Bakonyoszlopon
  1980. Szabadság-epizódok Bakonyoszlopon

III. Krónika belülnézetből

IV. Búcsú Bakonyoszloptól
  Három beszélgetés
  Visszajelzések
  Következmények
  A függetlenség egyik lehetséges útja

---

Bevezetés

Legelőször is (1953-1960) a Kalandozó Ősmagyarok: öt unokatestvér, egy középiskolai matematika tanárnő, egy-két barátjuk, majd egy menyasszony. Az országos kék jelzés mentén portyáztak, táboroztak, Fővezér, Ősanya, Tűzvezér, Vízvezér, Közvezér és Tábori Táltos (ő a kultúráról és a krónikáról gondoskodott) címeket viselték. Aztán (1958-1960) a Tizenkét Ostyasütők Titkos Társasága: három unokatestvér, két barátjuk. Középiskolások, majd egyetemisták. Azzal a céllal szövetkeztek, hogy elmélkedjenek és eszmét cseréljenek. Másfél évtizeddel később (1975-1978) a Hetedikek Köre: tucatnyi szakmunkás (18-45 évesek), egy könyvtáros és egy szociológus. Minden második pénteken a Magyar Hajó- és Darugyár Angyalföldi Gyáregységének szakszervezeti könyvtárában gyűltek össze, hogy választ keressenek a számukra fontos kérdésekre és önmagukra művészi alkotások segítségével, műveket, élményeket és véleményeket elemezve. A Tábori Táltos, a TOTT alapítója, a Hetedikek Körének animátora és a mostani Krónikás nem véletlenül azonos személy. Úgy került az olvasótábor mozgalomba, mint Pilátus a hiszekegybe: 1975 júliusában, mint olvasáskutatót meghívták egy úgynevezett olvasótáborba (történetesen éppen Bakonyoszlopra), hogy a tábornyitás után előadást tartson 15-16 éves szakmunkástanulóknak az olvasás fontosságáról és szépségéről. Képtelenségnek tartotta az egészet: az olvasótábornak nevezett valamit, mozgalmat ugyanúgy, mint az olvasás szépségéről és fontosságáról való zengedezést azoknak, akikről annyit azért már tudott, hogy minden második közülük nem tud rendesen olvasni és szöveget értelmezni. Ma is úgy gondolja, jól tette, hogy az olvasás szépségének ecsetelgetése helyett "Mi a fenének olvasunk?" címmel tartott kiselőadást, majd felolvasta nekik a Meddig él egy fa? című Örkény novellát, meg-megszakítva, velük továbbfolytattatva. Ami az olvasótábort illeti, egyáltalán nem volt igaza, amikor úri huncutságnak, önjelölt írók önpropagandájának érezte. Történetesen úgy alakult, hogy egy hónap elteltével előítéletében megerősítette egy másik, egy önmaga paródiájának sikeredett olvasótábor, ahova szintén elhívták, ezúttal, hogy csináljon azt, amit akar. Ugyanez év végén Tóth Dezső amatőr olvasáskutató, a Veszprém megyei Könyvtár munkatársa (ama bizonyos bakonyoszlopi olvasótábor szervezője) arra kéri az olvasótáborokra morgó olvasáskutatót, hogy munkatársaival és barátaival vállalja el a következő bakonyoszlopi olvasótábor vezetését. Az imigyen provokált olvasáskutató feltételesen igent mond. Egyetlen feltétele barátainak igenje. Meglepő döntése magyarázatának egyik eleme az ismertetett előzmények ("Ősmagyarok", "Hetedikek" stb.), a másik: barátainak joggal feltételezett igenje. Havas Katalin (az olvasáskutató munkatársa) akár feltalálója is lehetett volna az olvasótábornak, tudniillik az a család, amelyben felnőtt, leginkább egy olvasótáborhoz hasonlítható. Ő volt az, aki betartotta szavát, és igazi lovat szerzett az egyik KISZ vezetőképző tábor búcsúműsorának egyik jelenetéhez, hogy élethűbb legyen. Ő maga kötötte el és vezette fel a színpadra. Természetesen az olvasótáborra is igent mondott.

Havas Judit (Katalin sógornője) a kisközösség és az előadóművészet között kifeszített kötélről ugrott le és ugrott be az olvasótáborba, Somorjai Ildikó akkor még a "terepen", a Láng Gépgyár szakszervezeti könyvtárában előlegezte meg magának a szociológust és az olvasótáborost. És ötödiknek, táborparancsnoknak Tóth Dezső, aki iskoláit - az első elemitől a doktorátusig - munka mellett végezve, afféle diplomás Veres Péterként az elméletet aprópénzre váltva, azt kamatoztatva, a summát új ötletekbe befektetve az olvasótáborba is belevágott. Együtt volt a stáb. Nosztalgiákra, hiányokra, tagadásra, ötletekre és rögeszmékre alapozódott a bakonyoszlopi olvasótábor.

Eddig az előzmények. Közülük a hajógyári Hetedikek Köre tekinthető legszervesebbnek, hiszen itt érlelődött meg néhány bakonyoszlopi találmány. Így lettek a hajógyári műhelyek munkásai a bakonyoszlopi műhely külső munkatársai.

...

---