---

Tartalom

Ajánlás

Igéző
Szilánkok
Májusi villanás
Elmúlik...
Bolero
Esti tüskék
Duna-parti emlék
Gyerekjátékok
Kétszínű, halovány nyár...
A férfi illata
Hajnali némaság
Őszi hang
Didergő világ
Ajándék
Ölelés
Anna-bál
A nő telefonál
Varjak a kertben...
Gyöngyök
Éber hajnal
Anyám (rendhagyó gondolatok)
Ablakok, tükrök, szemek...
December, este
Februárban
A telefon veszélyei
Halvány fények
Rózsaágba bújó...
Fehér akácvirág...
Éjfél előtt...
Könnyűt éjszakára...
Ifjúkori képekhez
Augusztusi forróság
Pillanat
A szőlő íze
Limes
Őszülő
Álmaimban...
Az eső...
Tovaszállt...
Egymáshoz simulva
Ne szólj...
Szerelem
Éjszaka
Didergő
Hajnali hóesésben
Alkonyat
Ájulás
Decemberi ég
A szélhárfa
Hajnali dallamok
Nyár végi szonett
Alkonyat
Kormos eső
Gyertyaláng
Lombja vesztett gallyak közt
Hajnalsirató
Padok, árnyak, emlékek
Fehér, hideg...
Évszakok
Olvasóimhoz

---

Ajánlás

Rendhagyó a pályakezdése Kiss Péternek, 60 éves elmúlt, amikor első kötete Hétköznapok ünneplőben címmel megjelent. Most hatvanas éveinek derekán jön a második A szélhárfa címmel. A címadó próza - az egyik legjobb írása - teljes joggal lett a kötet címe. Az egész kötetre, majd minden írására, a kötet egészének hangulatára, érzésvilágára mindenképpen jellemző a vágyakozás, az állandóan jelenlevő várakozás valami vagy valaki iránt. És az írás örökös küzdelem, hogy ez illeszkedjen a mindennapokba, megtalálható legyen a megoldás a cselekvésekben is. De fontos, hogy ne beletörődés legyen, hanem okos tudomásulvétel!

Kiss Péter versei tetszenek. Lehetne persze "hibát", gyengeséget találni és elősorolni. De én úgy látom, és ezt tartom fontosnak, eszerint ítélem meg, hogy szerzőnk nem akar többet, mint megragadni a pillanatot, ami vagy szép vagy rút, aggasztó vagy reményteljes, komoran sötét vagy gyönyörűen vigasztaló, tehát neki "valamilyen", és ez így van jól. Nem is akar többet, nem akar hosszan mesélni, elmélkedni, magyarázni. Amit vállal, azt viszont színvonalasan beteljesíti, mert erre képes igazán. Úgy ítélem meg, hogy versei többsége szép ritmusú, arányos vers, és van néhány szépen megrajzolt képe: "rég megunt magány eloldalog szélszaggatta rongyos háztetőn", vagy "Télbe forduló lesz holnap már a gond .. veszítő, didergő világ". Azután az Ölelés című versben, ahol az utolsó két sorért érdemes verset írni: "Gyönyörbe fúlva ölben tartalak / pihegve, csendben fekve hallgatag"

Nincs helyem és terem, hogy mindent megidézzek. Inkább arról, hogy Kiss Péter prózájának világa is ugyanazt hordozza, mint a verseké! Az örök témák jó és színvonalas feldolgozásban. A bizonytalanság és a befejezetlenség érzése. Az idilli szép gondolat versus a szikár, kemény valóság - ahol még a hársak illata is elvész. Az örök ellentmondás az illúzió és valóság között. A látszatvilág álom megoldásai, ami után az ébrenlét is könnyebb! Nem hiányzik természetesen az ízléses, nagy szerepet játszó nemiség - a Nő telefonál, vagy a Szerelem. Nagyon jó, hogy az első kötet után Kiss Péter nekibátorodott, és összehozta a második kötetet. Megtalálom a választ is, hogy miért és miként. A Decemberi ég című versében a vadludak repüléséről írja: "Suhannak dél felé, intek utánuk / Szárnyam, ha lenne, velük tartanék".

Kiss Péternek az írás ad szárnyakat, verset és prózát ír, és ez így van rendjén!

Ződi Imre

---