---

Tartalom

Elüljáróban. Irta: Prohászka Ottokár

Bevezetés
  A temetés
  Julius 25. A belgrádi nagy nap
Szerbia és Montenegro
  Az átlyuggatott város
  Infanterista Petrus
  Mi a "Strafuni"?
  Hogyan telefonált Tóth kapitány?
  Belgrád eleste
  Belgrádtól - Arangjelovácig
Oroszország
  Előre
  Przemysl felé
Az 1/I. védmű
  Csatából éjjel
  József főherceg tábora
  Orosz foglyok
  Huszárok Delatynben
  Orosz világ Kolomeában
  Hindenburg-Nagyfalu
  Német "honvéd-gránátos"
  Unsinn József
  Papjaink a fronton
  A stary-saci Klarissák
  Przemysl halála
  Lemberg
  Egy huszárhadnagy bujdosása
  Szurmay serege
  A pozsonyi hadtest
  Lukács főtisztelendő úr
Olaszország
  Harc a Podgoráért
  Ágyuharc a Doberdón
  A krni csoda
A Dardanellák
  A halálszoros (Dardanellák)
  Ari-Burnu
Franciaország, Belgium és Anglia
  A bajor trónörökös főhadiszállásán
  Francia katonák francia vereségről
  Az artoisi harcok
  Európa flügelsarzsija

---

Előszó

Sok csillaghullása, nemkülönben csillagkigyulladása volt már a magyar nép egének, de amilyet ez a világháború hozott ránk, olyat még meg nem értünk évezredes viharos létünkben. Ez a keserves két év égszakadás volt, - sok csillagunk hullt le, számát is alig tudjuk, de viszont töméntelen sok ragyogó csillag, több mint hittük volna, gyulladt ki a magyar néplélek igénytelen mélységeiből s tanuságot tett róla, hogy a magyar nemzet lelkében most is annyi a tűz, annyi a szikrázó lélek, annyi a csillogó erény s fölény, hogy a Kárpátok övezte hegyvidékei s a négy folyó öntözte rónát a dicsőség új menyországával tudja beboltozni.

Az ilyen nagy időnek történelmét meg kell örökíteni, az abban felgyülemlett önérzetet erőkészletül el kell raktározni, azt a sok szenvedést s hősiességet a hálás emlékezet babérkoszorújával kell keretezni, főleg pedig kell azt a sok veszteséget egy nagy hitnek, az isteni gondviselés világtervein való megnyugvásnak vigaszával kiédesíteni. Meg kell azt olvasni, föl kell azt érteni, hogy amily kikerülhetetlen volt e páratlan világviadal, oly gondviselésszerűen alakul majd ki belőle a tagok s népek egyensúlya s haladó boldogulása.

Ezt a nagy szolgálatot teszi a magyarságnak ez a könyv. Megírta azt valaki, aki nem hírből-hallomásból veszi értesüléseit, hanem aki az evangélistával elmondhatja: amit láttunk s kezeink megtapogattak, azt adjuk tudomásul nektek. Ő megtapogatta, azaz, hogy megtapasztalta a magyarság lelkét; ott volt valamennyi fronton s amit látott s megérzett dicsőségből, erőből s reményből, azt adja itt elénk. Ő szemtanúja volt a magyar csillaghullásnak s csillagkigyulladásnak s azért is hivatott megírója ez áldozatos s bíztató nagy történelemnek. Könyvében a legújabb Magyarország küzdő géniusza szólal meg, soraiban a véres csatamezőkről az elhagyott tűzhelyekre szikrák pattannak s maguk az áldozatok s veszteségek is a sebzett szíveknek vigaszává válnak.

De nemcsak erre valók e könyvnek lapjai, hanem van még más hivatásuk s feladatuk is. Egy nagy tanulságot kell belőlük vonnunk. Magyarország fiai sok bátorságot s sok ellentálló s megfeszülő erőt vittek bele e harcokba; lángot fogott ott a vérük s e láng hevében a színében elváltozott nemzeti erő mutatkozott be a világnak; a számra nézve nem nagy nép világtörténelmi szerepben lépett föl: azért is méltán kérdezhetjük, hogy mi legyen az ily nagy erőnek, ennyi áldozatnak, mi legyen az ily hivatású népnek ezentúl a sorsa? Méltán kérdjük s tudni akarjuk, hogy amely nép annyit vitt s állított bele a harcba, hogy az mit hoz haza, - s hogy amely annyit adott, az mit kap? Vajjon továbbra is elmaradottságban s szétszakadottságban tengjen, - vajjon továbbra is dolgozzék robotban másnak, - vajjon továbbra is ne értse meg magát s rendi szellemű elszigeteltségben s ellentétekben éljen, vagy pedig hogy a most megrostált milliók egybeolvadva, a társadalom rétegei egymást megértve, érdekeik kielégítésében egy érces, lelkes nemzet javán s szebb jövőjén dolgozzanak? Oly sokat adtak, kiknek kevesük volt s mindent adtak, kiknek sokjuk volt, hát kap-e az egész nemzet e nagy áldozatért jobb hazát, mely szabadsággal s boldogulással kárpótolja a hősök fiait?

Ime, a hősiesség csillagos Magyarországa a boldogulás virágos Magyarországát sürgeti!

Ebben mindnyájunknak közre kell működnünk s erre segít s lelkesít az ilyen könyv! Vegyük s olvassuk; hősies küzdelmekről s harcokról beszél, de tüzes szavából édes vigasz csendül ki, a nagy szenvedések emlékeiből szívekre, sebekre ír szivárog s egy nagy várakozás szállja meg lelkünket, az, hogy mi lesz hát most? Mi lesz mindezek után?

De hát mi legyen? Vegyük örökbe hőseink lelkét s tekintsük meg azt a Magyarországot, mely az ily nemes faj természetéhez s ily ezredéves élet kiváltott hagyományaihoz méltó, mely ily hősiesség és tetterő csillagos ege alá való!

PROHÁSZKA OTTOKÁR.

---