Henri Didon
Jézus élete
TARTALOM, ELŐSZÓTartalom
XIII. Leó pápa őszentségének elismeréseA szerző előszavából
Első könyv: Jézus Krisztus származása
Második könyv: János a hírmondó és Jézus eljövetele
Harmadik könyv: Hithirdetés Galileában - Az Isten országa
Negyedik könyv: A nagy harc Jeruzsálemben
Ötödik könyv: Jézus halála és a rákövetkező események
Előszó
Az evangéliumok - Jézus élettörténetének forrásai - egyszerű, komoly tanuskodások, a szó legszigorúbb és legteljesebb értelmében. Nem érvelnek és nem magyarázgatnak; nem fejtegetnek elméleteket és rendszereket: egyszerűen csak tényeket beszélnek el és beszédeket közölnek. Ezek az írások tehát személytelenek, ami azt jelenti, hogy a szerző eltűnik a tényekkel szemben; és ha néha szól is magáról a szerző, mindig azt hangsúlyozza, hogy ő csak tanu és azt írja le, amit saját maga látott vagy hallott.
Megtörtént dolgok és elhangzott beszédek, beszélgetések gyüjteménye tehát mindegyik evangélium; még csak nem is rendszerbe foglalt, kronologikus leírása Jézus életének, hanem részben átélt (Máté és János), részben hitelt érdemlő szemtanuktól hallott (Márk és Lukács) események elbeszélése, amelyekben - és ez teszi legfőbb értéküket - seholsem találkozunk belső érzelmek kifejezésével: sehol semmi áradozás, kirobbanó bámulat-nyilvánítás az isteni Mester iránt. Nem életrajz-írók az evangélisták: ők csak krónikások és nem kritikusok; visszaemlékeznek - ez az egész - és emlékeiket a lélek sugallata szerint vagy más tanuk vallomásainak nyomán írják.
Ez teszi érthetővé: hogyan írhattak ezek az egyszerű, galileai halászok - minden műveltség nélkül - oly fönséges, lélekbemarkoló szent könyveket, mint a négy evangélium, amelyeknek tömör egyszerűsége, meggyőző őszintesége és vaslogikája remekművekké avatja ezeket az írásokat.
Az evangélisták - összemérve koruk hellenizáló, nagyműveltségű lángelméivel - tudatlanok voltak; írásaikból csak az tűnik ki, hogy tökéletes hittel elfogadták Uruk és Mesterük tanítását, amelyben teljesen fölolvadtak. Ők maguk már nem is élnek: Mesterük él csupán minden írásukban, amelyek már nem az írók lelkét, szellemét és kinyilatkoztatásait tükrözik vissza, hanem Jézus lelke, szelleme és tanítása jut bennük kifejezésre. Ő az, aki bennük él, cselekszik, beszél, buzdít, tanít és megszentel. Az evangélisták írása tehát nem egyszerű, "emberi visszaemlékezés" - az emlékező tehetség esetleges tévedéseivel és gyöngeségével - hanem Jézus lelkének ereje, aki bennük él, őrzi és megerősíti emlékezetüket és sugallja nekik, hogy mikor - mit kell mondaniok.
Ezért örök igazság, amit maga Jézus jelent ki az evangéliumban, hogy: menny és föld elmúlnak, de az ő igéi örökké megmaradnak. Soha el nem múlnak, mert isteni eredetűek!...
...