---

Tartalom

ELŐSZÓ

JUBILÁNSAINK
Gereben Ferenc: Egy művelődésszociológus öninterjúja
Kamarás István: Hetven év hetven sorban
Nagy J. Endre: A Személytelen Rend szentsége és a szubjektum lázadása

INDIVIDUÁLIS ÉS KÖZÖSSÉGI VALLÁSOSSÁG
Földvári Mónika - Rosta Gergely: A FIVÉSZ másfél évtizede
Bálity Csaba: Népegyházi keretek között működő vallásos kis csoportok mint közösségek
Bodacz-Nagy Zs. Boróka: Időskori vallásosság a szociális otthonokban
Máté-Tóth András: Mitikus mátrix - Jegyzetek egy bergeri fogalomhoz
Nagy Péter Tibor: Az "eredendő bűn" a 90-es évek elején
Rosta Gergely - Földvári Mónika: Fiatal felnőttek vallásosságának változása az ISSP- és az EVS-vizsgálatok tükrében
Révay Edit: A szerzetes hivatás motivációi - avagy a boldog rászedettek

VALLÁSOSSÁG ÉS OKTATÁS
Kardos Katalin: Felsőoktatási szakkollégiumok és hallgatóságuk - Egy országos szakkollégiumi kutatás másodelemzésének tapasztalatai
Kopp Erika: Egyházi iskolák tanulói összetételének vizsgálata - Felekezeti különbségek a kompetenciamérések háttérváltozóinak elemzése alapján
Morvai Laura: Pedagógusok a fenntartóváltás után - Egyházi iskolává válással kapcsolatos pedagógus-továbbképzések Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
Nagy Attila: Magyarország az évtizedes PISA-tükörben
Németh Nóra Veronika: Egyetemi hallgatók olvasási és internetezési szokásai a vallásosság tükrében
Rébay Magdolna: Református javaslatok a felekezeti iskolák finanszírozására a Horthy-korszakban

KISEBBSÉGBEN VAGY TÖBBSÉGBEN?
Hegedűs Rita: Kisebbségben - kontextuális hatás a vallásosság őrzésében
Pusztai Gabriella - Fényes Hajnalka: Önkéntesség és vallásosság összefüggései eltérő felekezeti kompozíciójú közegekben
Bartl Ágnes: A romák felekezeti megoszlása két népszámlálás alapján
Gyetvai Gellért: Keresztény romagyülekezetek Magyarországon - általános jellemzők
Keller Tamás: Gondolatok a kultúra méréséről és a mérés néhány következményéről

Abstracts
Szerzőink

---

Előszó

Kötetünk címe - KözössÉGteremtők - kétszeresen is üzen az olvasónak. Egyrészt arra utal, hogy az itt bemutatott vallásszociológiai kutatások azokkal a társadalmi alakulatokkal, közösségekkel foglalkoznak, amelyeket a vallásosság hív életre. A vallásgyakorló ember is lehet magányos, de lehet egy közösség tagja vagy szervezője. Ez a magatartás, s ennek magyarázatai és következményei válnak az igazán izgalmas vallásszociológiai elemzések tárgyává. A cím második jelentése azonban a kutatások tárgyán túlmutatva kutatói arcéleket igyekszik megrajzolni, amikor a hazai vallásszociológusok első nagy nemzedékére utal.

Ez a nagy nemzedék a negyvenes évek elején született és kezdte meg iskolaéveit. Felnőtté érésük éveiben szemtanúi voltak annak, amit később kutatóként tanulmányoztak: a vallásosság társadalomban betöltött szerepében bekövetkező olykor csendes, olykor heves változásoknak. Látták, hogyan lett a hegemón helyzetben lévő népegyházakból üldözött, részben együttműködő, részben ellenálló szervezet, illetve hogyan vált sokféle magatartást, nézetrendszert és szervezeti kötődést összefoglaló fogalommá a korábban egyértelműbbnek és egyneműbbnek tűnő vallásosság. önmaguk, gyermekeik, unokáik iskoláiban járva tapasztalták azokat a fordulatokat, melyek a tradicionálisan működő, kötelező iskolai hittanoktatástól az iskolából kitiltott vallásoktatáson át újra az iskolába, majd napjainkban az órarendbe visszaillesztett választható hittanig vezettek. Kisgyermekkorukban magától értetődő volt, hogy a társasági élet, a szűk családi, baráti kapcsolatokon túlmutató társas mező döntően egyházközeli ifjúsági és civil szervezetekből állt, s majd csak hosszú évtizedek után volt alkalmuk újra vallásos szellemű, de legálisan működő szervezetek tagjává válni. Ezeknek az eseményeknek minden kortárs tanúja volt némán, reflexiók nélkül. De jubilánsainkat kutatási témájuk sokkal intenzívebben szólította meg, mondhatnánk úgy, provokálta őket. Személyes életük eseményeiben tapasztalták azt, hogy a vallási intézményrendszerhez való kötődésük döntő hatást gyakorolt iskolai, foglalkozási, társadalmi státusukra. Sorsfordulataik értelmiségi reflexiókat hívtak elő bennük, s hatalmas önfegyelemmel, kutatói kíváncsisággal és intellektuális bátorsággal vizsgálták az őket kibocsátó közösségek sorsát. Munkájukkal nem járt jól finanszírozott hazai vagy külföldi kutatóintézeti állás, s nem is volt nagy tülekedés e téma kutatása körül, de a nagy nemzedék tagjai dolgoztak. Bár országhatárok közé voltak zárva, lassan, személyes kapcsolataik révén kiterjesztették kutatásaikat a Kárpát-medencei magyarságra, s így az első hazai indíttatású nemzetközi vallásszociológiai összehasonlítások úttörői lettek, s érzékennyé váltak a nemzetközi vallási változások európai trendjei iránt.

A kötet címének értelmezéséhez hozzátartozik, hogy nemcsak a saját kutatási és publikációs tevékenységüket szervezték, hanem, amint lehetőség nyílt rá, a kilencvenes években képesek voltak iskolát szervezni, kutatói utánpótlást nevelni, s máig a hallgatók tehetségfejlesztését végzik. Legfiatalabb tanítványaik huszonévesek, a legidősebbek közel ötvenesek, vagyis mostanában annyi idősek, mint ők voltak a műhelyteremtés idején. A következő évtizedek adnak arra választ, hogy vajon ők mire lesznek képesek kutatóként, tanárként, hisz gyümölcséről ismerjük meg a jó fát.

Pusztai Gabriella

---