---

Tartalom

BEVEZETŐ

I. Az olvasás mint társadalmi folyamat. Mérhetősége és mérése
1. A kérdezettek köre, mintavételi módszerünk, az adatfelvétel módja
2. A vizsgált művek és a kérdőívben szereplő kérdések
3. Néhány módszertani kérdés

II. Táblázási stratégiánk. Néhány általunk használt kategória és a mutató magyarázata
1. Az olvasórétegekre vonatkozó adatok
2. A művek kapcsolatait bemutató táblák

ADATTÁR MŰVENKÉNT
ADATTÁR OLVASMÁNYCSOPORTONKÉNT

MELLÉKLETEK
1. számú Mintáink összetétele
2. számú A vizsgált művek olvasottságának és kedveltségének sorrendje
3. számú Tetszésindexek megbízhatósági intervallumai
   1. Közelítés Student-eloszlással
   2. Közelítés normális eloszlással

---

Bevezető

1971-ben jelent meg, és hamarosan a közművelődési könyvtárosok segédkönyvei között foglalt helyet Gondos Ernő Ízlésalakzatok (Bp. 1971. NPI.) című könyve, amely a hatvanas évek második felének irodalmi ízléséről tudósít 333 könyv (túlnyomórészt regény) és harmadfélezer olvasó találkozása alapján. Ez a vaskos könyv nagyobbrészt egy táblázatgyűjtemény, amely kétféle adatsort tartalmaz. Az egyik a 333 irodalmi mű fogadtatását jellemzi olvasóik és kedvelőik arányával a különböző nemű, korú, végzettségű és foglalkozású könyvtárhasználók rétegeiben. A másik adatsorból azt tudhatjuk meg, hogy egy-egy mű a többi 332 mű közül melyekhez kapcsolódva, melyeket taszítva helyezkedik el az olvasói tudatban. Annak ellenére, hogy csupán 333 műről van szó, ez az adatbank lehetőséget ad arra, hogy akár a kutató, akár az olvasmányközvetítő érvényes törvényszerűségeket olvasson ki belőle az összeállításban nem szereplő művekre is. A kutatás eredményeinek tudományos kifejtése 1974-ben jelent meg Olvasói ízléstípusok címmel. Ez a könyv a hazai olvasáskutatás legfurcsábban fogadott produktuma. Gondos könyvében sok vitatni érdemes következtetés és több módszertani probléma akad, de érthetetlenül indulatos bírálói nem ezekkel foglalkoztak, hanem az olvasás mérhetőségét, módszerének megbízhatóságát és munkájának hasznosságát vonták kétségbe. Úttörő jellegét, nemkülönben megbízhatóságát és hasznosságát nehéz lenne tagadni. Többszáz közművelődési könyvtárban rendszeresen használják az Ízlésalakzatok-at az olvasószolgálati munkában. Úgy érezzük, kutatásunk is azt bizonyítja, hogy Gondos Ernő olyan ösvényt vágott, amely elvezet valahová.

Amikor 1973-ban a közművelődési könyvtárba járók irodalmi olvasmányainak szerkezetét és az olvasmányok tudati lenyomatait (olvasatait) kezdtük el vizsgálni Gondos Ernő módszereit is felhasználva, két igényt akartunk kielégíteni:

1) tájékozódni segíteni a magyar társadalom ízlésvilágában eligazodni kívánóknak,

2) segítséget adni a Gondos-féle "adatbankot" már ismerő és használó olvasmányközvetítőknek (elsősorban a könyvtárosoknak), hogy olvasó­nevelő, ízlésalakító tevékenységüket az eddiginél tudatosabban, tudományosabban és hatásosabban végezhessék.

Hogy kutatási eredményeinket az olvasmányközvetítői gyakorlat minél előbb felhasználhassa, úgy határoztunk, ebben az első kötetben megnyitjuk kutatásunk adatbankját, a később megjelenő kötetben pedig az ebben közzétett adatokra támaszkodó, ezeket értelmező tanulmányok következnek.

...

---