Előszó

Dr. Szöllőssy Oszkár: "Magyar Börtönügy" című művének legutóbbi kiadása 1935-ben jelent meg.

Azóta számos börtönügyi rendelkezés napvilágot, a felszabadulás óta pedig ez a jogterület hatalmas fejlődésnek indult. Egymás után születtek a humánus szigor szellemében fogalmazott rendelkezések, amelyek a börtönrendszerünket uj alapokra helyezték.

Szükségesnek mutatkozott ennek a nagy joganyagnak az összefoglalása, áttekinthető rendszerezése, mert a rendeletek sokaságában a gyakorlati szakemberek is nem egyszer eltévedtek és a keresgélés az érdemi munkát hátráltatta.

Ez a könyv az Igazságügyminisztérium Börtönügyi Osztálya által kiadott körrendeleteket tartalmazza olyan kivonatolásban, amely az ügyintézés során felmerülő napi problémák megoldásánál vezérfonalként szolgálhat.

A gyakorlati ember kivonatban megtalálja benne a ma élő börtönügyi joganyagot.

A IV. ügyosztály rendeletein kivül a szükséghez képest beleillesztettem a büntetőjogi (IV.), gazdasági (V.) és a volt népbírósági (X.) ügyosztály börtönügyi vonatkozású rendeleteit is.

Nem kivonatoltam azokat a körrendeleteket, amelyek szövegezésüknél fogva kivonatolásra alkalmatlanok és egész terjedelmükben kellett volna leközölnöm (pl. letartóztatóintézeti házszabályok), továbbá azokat, amelyek elvi kérdéseket nem érintő részproblémákkal foglalkoznak (pl. egyes élelmiszerek beszerzése letartóztatottak részére). Ezeket az I. számú, a kivonatolásra ugyancsak alkalmatlan M. E., Korm. és a Magyar Közlönyben megjelent I. M. rendeleteket pedig a II. számú függelékben számszerű megjelöléssel soroltam fel.

Könyvem tehát az elvi jelentőségű börtönügyi körrendeleteket kivonatban, az egyéb börtönügyi vonatkozású rendelkezéseket pedig tárgymutató szerinti megjelöléssel tartalmazza.

Az anyagot dr. Szöllőssy Oszkár művének alapulvételével foglaltam rendszerbe, mert a "Magyar Börtönügy-et a letartóztatóintézeti alkalmazottak, mint állandó vezérfonalat használják és annak fejezetei átmentek a köztudatba.

E könyv összeállításával a börtönügy dolgozóinak mindennapi munkáját igyekeztem megkönnyíteni.

Ha ezáltal a napi kérdések megoldását és a magyar börtönügyet előbbrevinnem sikerült, munkám elérte a célját.

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy a tárgymutató összeállításánál készséggel és igen hathatósan segédkező Keszthelyi László és dr. Vecsernyés István l. i. századosoknak őszinte köszönetemet fejezzem ki.

Budapest, 1949. évi augusztus hó 1. napján.
dr. Majoros Richárd.