---

Tartalom

Tájékozásúl
Rendszeres philosophia s philosophia története

ELSŐ RÉSZ
Az általános történetről

MÁSODIK RÉSZ
A tudományok történetéről

HARMADIK RÉSZ
A philosophia történetéről

---

Bevezetés

A mai philosophiai mozgalom egyik sajátsága különös figyelemre érdemes. Két főirányát vehetni észre, a régibbet, mely leginkább történetét kutatja a philosophiának, s azt, mely ujabb időben erős életre kelt, s nagy buzgalommal, de még csak forrongó eredményekkel rendszeres művelésén fáradozik. E két irány emberei nem értenek egyet, külön utakon külön czélok felé járnak. A történetirók műveiben kevés a rendszeres philosophia, ennek művelői meg a történettel törődnek keveset. A philosophia ujabb történetirói majdnem mindnyájan bizonyos eklekticizmus felé hajolnak, alapelveik nincsenek egységesen rendezve, inkább csak bizonyos tapintat szerint vannak egymáshoz illesztve, a mult, azt belátják, rájuk nézve is elmult, de jelenjük nincs, a jövőhöz vannak bizalommal. A philosophia rendszeres művelői pedig töredékeket nyujtanak és programmokkal kecsegtetnek, kritikát gyakorolnak és uj alapelveket keresnek, érdekes és hasznos munkálkodásba merűltek, egyes nagy elődeikkel is foglalkoznak, de a multra mint egészre tekintettel nincsenek, sőt gyakran ugy tesznek, mintha multja nem is volna a philosophiának. S ha a dolog csak ennyiben volna, még bajnak se nézhetnők. A philosophia problémáihoz hozzá férhetni más uton is, nemcsak a történetin. Az általános műveltség sajátjai lettek, a nyelv, a vallás és művészet, az állami és socialis élet, az egyes tudományok befogadtak belőlük, a mennyit elbirtak s a mennyi kellett nekik. A fogékony elme most mindenütt találhat ösztönt a philosophiai gondolkodásra. A megfejtendő problemák szinte önkényt kinálkoznak minden téren. Az azelőtt hatalmasan, de szűk mederben haladó folyam most számtalan érben széles talajon terjedt szét. Ennek következménye az lett, hogy mindenütt találkozunk a philosophia szülöttjeivel. Beérvén néhány kiválóan kedvelt philosophus ismeretével szabadon hozzáfogtak uj nézetek alkotásához. S nem lehet, hogy ennek a mozgalomnak ne legyen bizonyos haszna. Kutatásai közben minden ember szeret néha elfordulni a történet-közölte ismeretek halmazától, elfelejteni azt, a mit tanult a tárgyakról, elfogulatlanul nézni csak magukat ezen tárgyakat, meríteni a tudás ezen örökös közetlen forrásából. Csak igy származnak az uj és nagy gondolatok. Legkivált pedig a philosophiában, mert minden rendszer, mely nem a problémáknak állhatatos megfeszitett szemléléséből ered, merő látszat, puszta szavak játéka. Attól sem kell tartani, hogy ennek folytán a történeti összefüggés láncza megszakadhatna. A történeti fejlődés talaját még készakarva sem hagyhatjuk el. Hiszen az anyag, melyet egyberakunk, azt nem mi hordtuk össze s nem mi adtuk meg neki első formáját. A produktiv munka közben, mikor föltalálunk, ne is legyünk a történelemnek csak szolgái, különben magunk nem csinálhatunk történetet. Tehát a philosophia önálló, a multra keveset visszanéző, inkább a jelen ösztönzéseire föléledő munkássága alig járhat kárral s sok hasznot igér. Legfölebb, hogy magukénak vallnak sokan olyat, mi nem az övék s tévednek, midőn a történetből tanulhattak volna; a mi nem igen nagy baj. De hogy ez állandóan s általánosan igy maradjon, mégis meggondolásra méltó. Helyénvaló a forrongás korszakában s mások rendszeres művelése mellett, de hogy nagyot teremtsen, a mozgalomnak bele kellene zökkennie a történeti összefüggés kerékvágásába. Különben oda jutunk, a hová már is jutottunk, hogy van igen sok philosophikus gondolatunk, de nincs philosophiánk. A philosophia fejlődése a véletlenre van bizva, a kutatás számtalan vékony medret ás, de nagy folyása nincs s közös czél felé nem siet. Azért talán helyén és idején való, ha nehány ide vágó elvi kérdést fölkeresünk s meghányunk.

...

---