Bevezetés

A Rákóczy-kor függő kérdései közt alig van fontosabb az Ocskay László részéről állítólag elkövetett hazaárulási, Thaly által hirdetett, többektől vitatott, de ma is megfejtetlen kérdésénél. Ily jelenséggel szembe, s mint rokona Ocskay Lászlónak, a tétlen néző szerepére nem vállalkozhatom és tehetségem szerint hozzájárulok ama kérdés megdöntéséhez, valjon volt-e a "Rákóczy villáma", a "tűz fejedelme", amint Ocskay Lászlót széles hazánkban akkor hívták, valóban áruló? Az egyszerűen felvetett kérdés, a minő könnyűnek látszik első tekintetre, éppen oly nehéznek bizonyul, ha térfogatát közelebbről vizsgáljuk.

Két század óta nyugszik e férfiú! Két század óta csak egyetlenegy hazai szaktehetség foglalkozott e kérdéssel, a nélkül, hogy azt mint többé kétségbe nem vonható történelmi bevégzett kérdést, ingatlan és megtámadhatlan alapra fektethette volna; 200 év óta honi történettudósaink e kérdéssel nem foglalkoztak. Ocskay halála után 200 évvel későbben jónak látta Thaly Kálmán taglalni e kérdést: tehát csak egy szakvéleménynyel állunk szemben és meg vagyok győződve, hogy ha több történettudósunk foglalkozott volna e kérdéssel, akkor mindegyik tudós köré alakult volna egy-egy ostromló és védő párt.

Hisz a hány ember, annyi a nézet!

Thaly Kálmán kezébe jutottak Rákóczy: "Emlékiratai"; és egyéb művei, továbbá az Ocskay László személyes ellenségeinek dicsőségét és tehetségét irigylő antipodosainak levelei és ezekből merítette ő adatait, rányomva saját nézetének és véleményének bélyegét.

Ily kérdések elbirálásánál okvetlen szükséges a külön és egymástól eltérő vélemények és adatok csoportosítása, a hazánkban akkori időkben uralkodott nézetek, állapotok és felfogások előterjesztése, elejtése a saját rokon- vagy ellenszenv független kifejezésének; részrehajlatlan birálat szigorával mérlegelt és ingatlanokul bizonyult támokokból kifejlődött történelmi újabb nyomozások még pedig eredeti értékben való felsorolása és csak azután fejezhető ki a kiderített eredmény, mely az árulási kérdésre válaszul szolgáló nézetet tartalmazza.

Ez az én szerény véleményem, melyet azért fentartok, mert mindaz, a mi eddig Ocskay felől állíttatott, az csak belbizonyíték (testimonia interna), miből folyólag az antipodosaitól akkori időkben írt levelek csak valószinűséget (probabilitas) engednek következtetni, holott az igazságot, a tényleges, a megczáfolhatlan, az ingathatlan valót nyomozó ész kétségbevonhatlan bizonyosságra (certitudo) törekszik: ilyenek pedig hiányzanak.

Megérkezettnek vélem tehát az időt, hogy kimutassam hallucinatiók és epéskedések nélkül, Ocskay elfogult ellenei és tulságos magasztalói közepette, a higgadt mérséklet határai közt ingatlan érvek súlyával megállapítva, hogy Ocskay László nem vala - hazaáruló!

Nincs más törekvésem, mint az Ocskay felől elhíresztelt mende-mondákat saját értékükre leszállítani, a nélkül, hogy csak egy perczig is felejteném a Rákóczy-kort ismertető egyik tekintélyünknek ernyedetlen törekvései által kivívott hervadhatlan babérai iránt a teljes mértékben kiérdemelt tiszteletet.

...