---

Tartalom

Első fejezet
SAJTÓFORDULAT: A KÁDÁRI KÉZI VEZÉRLÉS VÉGE

Második fejezet
SAJTÓSZABADSÁG - HARCOSOK: EGYMÁS ELLENÉBEN

Harmadik fejezet
SZABAD SAJTÓ SÚLYOS SZEREPTÉVESZTÉSBEN

Negyedik fejezet
DÚL A MÉDIAHÁBORÚ

Ötödik fejezet
1992. OKTÓBER 23., ESTI EGYENLEG:
CSAKNEM SIKERES MÉDIAKÍSÉRLET ÚJABB TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁSRA

Hatodik fejezet
"ZSIGERBŐL ELKÖVETETT" VALÓSÁGTORZÍTÁS
Esettanulmány

Hetedik fejezet
BALLIBERÁLIS MÉDIABÉKE

Nyolcadik fejezet
NEMZETI-LIBERÁLIS MÉDIAEGYENSÚLY

Kilencedik fejezet
SAJTÓSZABADSÁG VAGY VÉLEMÉNYDIKTATÚRA?
Esettanulmány egy balliberális médiakatonáról

Tizedik fejezet
MAGYAR SAJTÓ: DEMOKRÁCIAVIZSGÁRA BOCSÁTVA I.
A KETTŐS ÁLLAMPOLGÁRSÁG AZ ORSZÁGOS SAJTÓBAN

Tizenegyedik fejezet
MAGYAR SAJTÓ: DEMOKRÁCIAVIZSGÁRA BOCSÁTVA II.
2006 ŐSZE A MAGYAR SAJTÓBAN

Tizenkettedik fejezet
MÉDIAHADTESTEK BELÜLRŐL
SZABAD SAJTÓ SOKSZOROS FOGSÁGBAN

---

Előszó

Ez a könyv egy viszonylag hosszú időszakot kíván áttekinteni: több mint húsz esztendőt. Méghozzá egy olyan korszakot, amely Magyarország sorsa szempontjából alighanem történelmi jelentőségűnek bizonyul. S nem is csak évtizedes, évszázados távlatokból... Ráadásul e kornak egy olyan oldalát kívánja tüzetesebben megvizsgálni, amelyről elmondható: egyszerre szolgai tükrözője és cselekvő alakítója, hűséges megjelenítője és önjáró befolyásolója, ha nem mindjárt - tettestársként - kisiklatója ennek a történelmi időszaknak. A tömegközlésről beszélek; idegen, ám általánosan használt kifejezéssel élve: a médiáról. Ennek szerepéről az ún. rendszerváltozás időszakában, a nyolcvanas évek végétől a 2010-es fordulatig, azaz a balliberális pártok megsemmisítő erejű választási vereségéig.

Kicsit áthangolva a közismert költői kérdést, fel kell vetnünk: a "rendszerváltozás" árnya felé visszamerengni mit ér? Mi teteje van tizen- vagy huszonéves eseményeket felidézni, a médiatörténelem tovatűnt időszakát könyvnyi terjedelemben tálalni, taglalni?

Nos, a minap szíven ütött az egyik kereskedelmi rádióban elhangzott markáns vélekedés: Az elmúlt huszonkét év legnagyobb bűne az volt, hogy szegény Göncz Árpádot a szkinhedek nem hagyták szóhoz jutni, 1992. október 23-án kifütyülték a Kossuth téren, az állami ünnepségen.

Igaz, hogy a markáns véleményformáló éppen a húsz évvel későbbi, vagyis a 2012. október 23-i megemlékezésre időzítette mondandóját - meglehet, éppen egy kis ünneprontásként a neki talán kevéssé rokonszenves Orbán-kormány számára -, s e körülmény hozzájárulhatott az esemény ily kiváltságos megítéléséhez; ám mégis több mint meghökkentő a valóságtól - igazságtól - való ily mértékű elrugaszkodás. Ha csak azt tekintjük, hogy a szóban forgó bő két évtized ilyen-olyan hatalomgyakorlóinak ilyen-olyan felelőtlensége mennyire kiszolgáltatott helyzetbe szorította Magyarországot, milyen lejtmenetre állította, milyen adósságcsapdába terelte, s mily hatalmas tömegek küszködnek ma mindennapi megélhetési gondokkal, a bűnök bűne megítélését illetően kénytelenek vagyunk elképedni a súlyos aránytévesztésen. De ha éppenséggel még annak is tudatában vagyunk, hogy a volt köztársasági elnököt ráadásul véletlenül sem a bőrfejűek - "náci sapkások" - zavarták meg ünnepi beszéde megtartásában, hanem mindenekelőtt saját egykori, ötvenhatos bajtársai (hozzájuk csatlakoztak aztán az Antall-kormány elkötelezett hívei), akkor talán nem csoda, hogy az efféle, mértéktelen hamisságok erősen tisztázásra késztetnek.

A 2010-es választási eredmények tükrében még-még hajlanánk arra a megfontolásra, hogy lám, az igazság előbb-utóbb úgyis kiderül, az álarc lefoszlik a tömegek krónikus megtévesztőiről, csalárd becsapóiról. Csakhogy - a történelmi távlatok ezt igazolják - a politikai szerencse forgandó, az ember - az emberiség - pedig amilyen nehezen tanul, olyan gyorsan felejt. Minden pillanatban szükség van, s jönnek még olyan időszakok, amikor még nagyobb szükség lesz olyan áttekintő, évtizedek történéseit elemző s értékelő tanulmányokra, írásművekre, amelyekből kideríthetők a vizsgált korszakot jellemző s meghatározó, gyakorta hamis, torzító gondolkodásmódok, magatartások, ezek indítékai, törekvései - no és súlyos közéleti következményei. Nincs és nem is lesz rá módunk, hogy kitessékeljük a magyar és a világkultúrából az olyasféle könyveket, mint amilyen például a Glatz Ferenc-féle Magyarok Krónikája, amely egyebek között az iménti vaskos hamisságot is - Göncz Árpád kifütyüléséről - történelmi tényként tálalja. Arra van és lesz csak lehetőségünk, hogy megírjuk a magunk felismeréseit, a magunk - vélt vagy valós - igazát, hogy egyszer ezek is odakerülhessenek a polcokra vagy a világhálóra, a történelemhamisító kiadványok, irományok mellé.

Természetesen bajos lenne egy ilyen terjedelmes, méghozzá változatos médiaeseményekkel telített időszakot aprólékosan bemutatni. Szerencsére nincs is szükség rá. Úgy véljük, elegendő mintegy tucatnyi olyan történetet és folyamatot megragadni, amelyek boncolgatásával már képet nyerhetünk majd az egészről. Valamiképp a magyar médiára is igaz, ami a tengerre: a cseppben benne van az egész. Láttatni, megértetni szeretnénk e médiakorszakot minél többekkel, s nem száraz médiakronológiát vagy terjengős médialexikont készíteni kevesek számára...

A láttatáshoz, megértetéshez ugyanakkor szükségünk lesz az időrendiség és - nevezzük így - "egyedfejlődés" valamelyes követésére, tehát ez a szempont is közrejátszott a vizsgálandó médiaesemények, csomópontok, folyamatok kiválasztásánál, feldolgozásánál.

E médiatörténeti átfogó vizsgálódásnak vannak már bőséges előzményei. 1992-93-ban az MDF sajtóirodáját vezethettem, 1993-94-ben pedig a Nemzeti Tájékoztatási Irodát. Újságíróként saját bőrömön tapasztalhattam meg a magyar sajtóvilágot: az ún. rendszerváltozás beköszöntével megfordultam a Pesti Hírlapnál, a (Magyar) Demokratánál, főszerkeszthettem az Új Magyarország napilapot, az Együtt6, valamint a Szilaj Csikó című hetilapot, a Horn-kormányzat idején másokkal együtt munkálkodhattam egy szamizdat készítésén, cikkeim, elemzéseim jelentek meg olykor a Népszabadságban, a Magyar Nemzetben, az Élet és Irodalomban, a Magyar Fórumban, a Heti Magyarországban, a Magyarország Politikai Évkönyvében, a Médiafüzetekben. Kegyelt kérdező újságírója lehettem a Nap-Keltének (benne a Kereszttűzben műsornak), tiszteletbeli főmunkatársa lehettem a Gondola nevű világhálós újságnak. Újságírókat, kommunikátorokat okítottam a Budapest Média Intézetben és a Soter Line Oktatási Központban. 2001-ben jelent meg kétkötetes médiakönyvem, az Elsőkből lesznek az elsők (A magyar média metamorfózisa, I. MédiaHarcok, II. MédiaArcok). 1 A 2008-ban főszerkesztésemben - s a Magyar Konzervatív Alapítvány kiadásában - megjelent Magyar Nemzetstratégia gazdag kötetébe pedig magam írhattam a Magyar médiastratégia című tanulmányt.

Jelen könyvemhez nem ígérhetek elfogulatlan tárgyilagosságot, de ígérhetek konok következetességet: csakis azt írom, amit igaznak gondolok, semmiféle hátsó szándékok, hatalmi megfontolások, ilyen-olyan hamisítási törekvések nem irányítanak, nem vezérelnek. Vezérel viszont az a meggyőződés, hogy a történetek, összefüggések körültekintő feltárása, az igazságok higgadt kimondása végső soron egész nemzetünknek javára válik. S benne mindőnknek...

Varga Domokos György

---