---

Tartalom

A fordító előszava

BEVEZETŐ
A magyar nyelv rokonsága
A magyar és a finn nyelv rokonsága
A magyar nyelvtörténet korszakolása

I. A NYELVEMLÉKEK
A nyelvemléktípusok
Szórványemlékek
  A mohamedán források
  Konstantinos
  A Tihanyi Alapítólevél
Szövegemlékek
  Az első prózai szöveg
  A HB. eredetijének fényképmásolata
  A HB. olvasata a korabeli ejtés szerint
  A HB. mai magyar "fordítása"
  A HB. finn fordítása
  A HB. helyesírása
  A HB. lexikális sajátságai
  Hangtörténeti magyarázatok a HB.-hez
  A HB. alaktani problémái
  A HB. mondattani kérdései
  A legrégibb magyar vers
  Az ÓMS. első két strófája
  A régi lírai versforma
  Az első magyar nyelvű kódex
  Mutatvány a Jókai-kódexből
  A JókK. nyelvéről

II. A SZÓKINCS TÖRTÉNETI RÉTEGEI
Szókincsünk alkotóelemei
Az eredeti szókincs
  Uráli és finnugor örökség
  Spontán fejlődés útján keletkezett szavak
Idegen eredetű szavak
  Iráni kölcsönzések
  Török jövevényszók
  Szláv eredetű szavak
  Német eredetű szavak
  A latinból átvett jövevényszók
  Újlatin kölcsönzések
  Egyéb kölcsönzések

III. HANGTÖRTÉNET
Mássalhangzók
A magánhangzók

IV. TÖRTÉNETI ALAKTAN
A névszók alakrendszere
Az igealakok

V. A MONDATTANI FEJLŐDÉS FŐBB MOZZANATAI
Az állítmányi szerkezet
A tárgyas szerkezet
A határozós szerkezet
A jelzős szerkezet
A mellékmondatot tömörítő szerkezetek
A nominativus absolutus
A főnévi igeneves szerkezetek
A melléknévi igeneves szerkezetek
A határozói igeneves szerkezetek

Rövidítések

Előszó

PAPP ISTVÁN Magyar nyelvtörténet című munkáját sokéves késéssel kapják kézbe az egyetemi hallgatók és a magyar nyelv története iránt érdeklődő olvasók. A munka Unkarin kielen historia címmel finn nyelven 1968-ban jelent meg Helsinkiben a Suomalaisen Kirjallisuuden Seura (= Finn Irodalmi Társaság) Tietolipas sorozatának 54. számaként. A szerzőnek ez volt akadémiai doktori értekezése, s az értekezés tézisei finn címmel, de magyarul jelentek meg (PAPP ISTVÁN : Unkarin kielen historia. Doktori értekezés tézisei. Debrecen, 1969. 14 l.).

Az Unkarin kielen historia magyar fordítását azért szorgalmaztam, mert ez az egyetlen, egy szerző tollából származó, rendszeres nyelvtörténeti összefoglaló mű, kivéve BÁRCZI GÉZA A magyar nyelv életrajza című könyvét.

PAPP ISTVÁN 1952-től haláláig volt a KLTE Magyar Nyelvtudományi Tanszékének professzora. Hetvenedik születésnapjára a MNyj. 17. kötetében JAKAB LÁSZLÓ méltatta munkásságát (vö. Papp István hetven éves: MNyj. 17: 5-15; német nyelvű összefoglalóval), tudományos munkásságának bibliográfiáját KORNYA LÁSZLÓ és K. SZOBOSZLAY ÁGNES állította össze (l. uo. 21-8). A bibliográfiát azért is ajánlom az olvasó figyelmébe, mert a magyarra fordított műben tárgyalt nézeteket a szerző bővebben is kifejtette korábbi cikkeiben.

PAPP ISTVÁN egész munkásságát halála után HAJDÚ PÉTER méltatta a Nyelvtudományi Közlemények 1972-es 74. kötetében (435-9.). Az Unkarin kielen historia jelentőségével PAPP ISTVÁN tudományos munkásságában K. SZOBOSZLAY ÁGNES foglalkozott részletesebben a Hagyományápolás és megújulás című kötetben (szerk. SEBESTYÉN ÁRPÁD, Debrecen, 1982).

Az eredeti mű annak a sokéves tevékenységnek az eredménye, amelyet PAPP ISTVÁN Finnországban a jyväskyläi nyári egyetemen folytatott, ahol finn anyanyelvű hallgatóságnak magyar nyelvtörténetet adott elő. Így a szövegben tetten lehet érni azt, hogy a finn nyelvben és nyelvtörténetben járatos hallgatók, olvasók szempontjait erősen figyelembe vette.

Mivel a fordítás korántsem az átdolgozás igényével készült, nem is igyekeztem a fordítás-jelleget kilúgozni a szövegből. Amennyire a magyar nyelv törvényei megengedték, pontos - mondhatnám szószerinti - fordítását igyekeztem adni az eredeti szövegnek. Minden változtatást és eltérést (A ford.) jelzet mutat. Megtartottam a szerző által kialakított hivatkozási módot, és az átírásban követett eljárását. Híven követem a paragrafusok sorszámozását - még abban az esetben is - ha ennek következtében magyar nyelvemlékeink finn nyelvű megfelelőjét is be kellett vennem a magyar változatba. Tettem ezt annál könnyebb szívvel, mivel ezek a fordítások szövegértelmezési problémákat is rejtenek magukban.

Az ÓMS. másolata az eredeti műben nincs meg. Ezt azért vettem be, mert az időközben hazakerült nyelvemlék fontosságát így is hangsúlyozni akartam.

A fordítás munkájában és a végső szövegezésben nagy segítséget jelentett Jakab László tevékenysége. Ezúton mondok neki köszönetet a türelmes együttműködésért. Megköszönöm Keresztes Lászlónak is, hogy a munka során felmerült kérdések megoldásában mindig szívesen segítségemre volt.

A fordítás nem születhetett volna meg, ha Sebestyén Árpád tanszékvezető egyetemi tanár tanszéki munka gyanánt nem támogatja, és ha a KLTE Bölcsészettudományi Kara jegyzettervébe nem veszi fel.

A segítőkész támogatást köszönöm.

Annak, hogy sok évvel a finn eredeti kiadása és több mint tíz évvel a magyar fordítás elkészülte után még mindig nincs belőle kari jegyzet, PAPP ISTVÁN egyik jogutódjának "köszönhető", aki nem adta meg beleegyezését a kari jegyzet formában való megjelentetéshez. A késlekedés egyre időszerűtlenebbé teszi magát az eredeti művet, lassan már csak tudománytörténeti jelentősége marad. És végül: szeretném megjegyezni, hogy a fordítás ebben az esetben sem hálás munkáját azért csináltam meg, hogy tanítványi adósságomból ezzel valamit lerójak az 1972-ben elhunyt Papp István emlékének.

Debrecen, 1992. április 11-én

Kornyáné Szoboszlay Ágnes

---