CÍMLAP
Abafi Lajos
Magyarország lepkéi
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ.
BEVEZETÉS.
A lepke általában.
A lepke fejlődése.
A pete.
A hernyó.
A báb.
A lepke testrészei.
A lepke életviszonyai.
Haszon és kár.
A hernyók és lepkék ellenségei és betegségei.
Rendszer.
A lepkefajok száma.
A lepkék gyüjtése, tenyésztése, kikészítése és eltartása.
A lepkék gyüjtése.
A lepkék tenyésztése.
A lepkék kikészítése.
A lepkegyüjtemény.
A biológiai gyüjtemény.
A gyüjtemény gyarapítása és megnagyobbítása.
ELSŐ CSOPORT. Rhopalocera, Bunkóscsápúak, Nappali lepkék.
MÁSODIK CSOPORT. Heterocera. Éjjeli lepkék.
A lepke-családok és nemek betűsoros jegyzéke.
A lepkefajok és fajváltozatok betűsoros jegyzéke,
A színes táblákon ábrázolt tápláló növények jegyzéke.
A szerzők jegyzéke.
Előszó
Mindez ideig hiányzott irodalmunkban oly összefoglaló mű, mely a hazai lepkéket tüzetesen tárgyalja, pedig ilyenre, a lepkék kedvelőinek nagy számánál fogva, szükség van, nehogy azok továbbra is kénytelenek legyenek lepkéik meghatározásánál külföldi művekhez folyamodni.
Ennek a hiánynak pótlására vállalkozott a Kir. Magy. Természettudományi Társulat, a mennyiben megbizott engem azzal, hogy az immár nyolczadik kiadásban megjelent és művészies képekkel ellátott Berge-féle lepkekönyv (Schmetterlings-Buch. 8. Auflage. Stuttgart, 1899.) mintájára az összes magyarországi nagy-lepkéket felölelő kézikönyvet szerkeszszek, vagyis a nevezett művet, a hazai viszonyok szemmel tartásával, dolgozzam át magyarra.
Ehhez képest nem ragaszkodtam az eredeti mű szövegéhez, hanem azt ott, a hol szükségét láttam, rövidítettem vagy bővítettem, átalakítottam vagy helyesbítettem más művek, s a legújabb kutatások alapján. Szóval, tekintve hivatásos lepkészeink csekély és műkedvelő gyüjtőink nagy számát, művemet úgy állítottam össze, hogy annak első sorban az utóbbiak lássák hasznát, vagyis igyekeztem oly művet nyujtani, mely a kezdő lepke-gyüjtőnek biztos kalauzul szolgáljon a lepkék birodalmában, azonban egyúttal a haladottabb lepkész kivánalmait is kielégítse.
Erre való tekintettel a bevezető részben a lepke morphologiájából, életmódjából stb. csak annyit öleltem fel, a mennyit a tárgygyal komolyabban foglalkozónak okvetetlenül tudnia kell és a mennyinek tudása a kezdő gyüjtőre nézve is kívánatos.
A bevezetés második, gyakorlati részében, mely a lepkék fogását, tenyésztését, kikészítését és eltartását foglalja magában, lényegesebben eltértem a német munkától, a mennyiben itt csak oly eljárásokat, eszközöket, fogási és megölési módokat stb. ismertetek, a melyek mind sajátmagam, mind mások tapasztalata szerint beváltak.
A leíró részben, a családok és nemek jellemzésénél, valamint az egyes fajok leírásánál a legjellemzőbb bélyegekre szorítkoztam, mivel a hosszadalmas leírás a meghatározót éppen úgy zavarba ejti, mint a kelleténél rövidebb. Az ábrázolt fajok leírását mellőztem, mert a legjobb leírásnál is többet ér a jó ábra.
Minthogy azonban számos esetben kétség merülhet fel a rendestől eltérő lepkealakok hovátartozandóságára nézve, gondot fordítottam a rajzban vagy színben eltérő hazai példányok ismertetésére is, a mennyiben azokról tudomást szerezhettem. A lepke tudományos neve mellett sok esetben közöltem a magyar elnevezést is, ha az már ismeretes és használatban van. Lehető pontossággal megjelöltem a lepkék és hernyók megjelenésének idejét is. Továbbá a legtöbb esetben feljegyeztem a lepkék méretét, valamint azt is, vajjon az illető faj az egész országban vagy csak bizonyos részében fordul elő. A fajok neveit általában kis betűvel írom s csak oly esetben használok nagy betűt, ha a név tulajdonnév, mythologiai név vagy pedig ha valamely növénynem neve után készült.
A hernyók tápláló növényeinek magyar nevét is felemlítem, hogy ezzel megkönnyítsem a hernyók felkutatását és tenyésztését.
A tápláló növények egy részét, a rajta élő hernyóval együtt, feltüntetik a remek kivitelű eredeti táblák. Ezek száma munkámban egygyel gyarapodott, mert be akartam mutatni azokat a jellemző hazai fajokat is, melyeknek ábrája az eredeti munkából hiányzik.
A táblák azon rendszer szerint vannak összeállítva, a melyet Staudinger lepkekatalógusának második kiadása (1871.) megállapított, és melyet Berge műve is követ. Ezt a rendszert, minthogy a tábláknak, illetőleg azokon az ábráknak sorrendjét megváltoztatni nem lehetett, kénytelen voltam magam is követni. Mindazonáltal tekintetbe vettem, és a hol lehetett alkalmaztam is, az említett katalógus harmadik kiadásában (1901.) elfogadott új rendszert, mely különben az előbbit alaposan megváltoztatta. Az egész új rendszert mellőzendőnek véltem annál inkább, mert az, szerzőjének saját vallomása szerint is, csak ideiglenes.
Egyébiránt voltaképpen meglehetősen közömbös, hogy minő rendszer sorrendjében állítjuk fel a gyüjteményt; a fődolog az, hogy az egyes fajok helyesen legyenek meghatározva. Erre nézve pedig módot és alkalmat nyujt a jelen mű, mely mintegy 1500 fajnak leírását s ezek közűl 870 fajnak rajzát tartalmazza.
A szerző.