---

Tartalom

Zempléni harangok
Az állomány
Történeti áttekintés
Feliratok
Domborművek
Harangok pusztulása
Hiedelmek
Irodalom
Zempléner Glocken/Glocken in (im Komitat) Zemplén

---

Bevezetés

Tanulmányunknak a Zempléni harangok címet adtuk, habár abban nemcsak a két világháború közötti Zemplén helységeinek harangállományát ismertetjük. Ide soroltuk a Taktaköznek hat, valamint a Bodrogköznek az alsó sarkában fekvő három községét is, amelyek a második világháborúig Szabolcs megyébe voltak - akkori kifejezéssel élve - bekebelezve. Ezek a községek már korábban is, sőt évszázadok óta ide gravitáltak, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy a Református Egyház közigazgatását illetően sohasem a Tiszántúli, hanem a Tiszáninneni Egyházkerülethez tartoztak. Úgyszintén a korábban borsodi, eredetileg két községet - Külsőt és Belsőt - alkotó Bőcsöt, amely szervesen illeszkedik a Hernád bal parti községek sorába. De ide soroltuk a Hegyköz községeit is, amelyek korábban Abaúj részét képezték. Ennek a - amint az a nevéből is kitűnik - hegyekkel körülzárt medencének a Ronyva és a Bodrog, nem pedig a Hernád felé van kijárata, így közlekedésileg, gazdaságilag, különösen amióta a trianoni határ elválasztotta Kassától, ugyancsak az egykori Zemplén felé húznak.

Az adatok gyűjtése nem történt folyamatosan. A szerző Zemplénben elsőnek a kesznyéteni harangokat írta össze 1959. május 19-én, egy régészeti leletbejelentés végett végrehajtott kiszállása során. Ezt követően is, valahányszor megfordult valamelyik községben, igyekezett az ottani harangok adatait feljegyezni. Így 1975-ben és 1976-ban Tiszalúcon ásatván a közeli Sajó és Hernád menti községeket járta be. Az 1711 előtt öntött harangok ismertetése céljából Kárpáti Lászlóval (Herman Ottó Múzeum, Miskolc) 1982. szeptember 2-án és 3-án kereste fel az ezekkel rendelkező templomokat. A XVIII. és XIX. századi erdélyi vándorló mesterek harangjainak összeírása végett 1993. május 24-26-án járt több helységben. Majd 1999. május 31-én Lengyelné Kiss Katalinnal, az Országos Műszaki Múzeum Öntödei Múzeumának (Budapest) igazgatójával, augusztus 5-6-án Huszics Györggyel (Öntödei Múzeum) a 150 éven át működött kisgejőci műhely harangjait kutatva tett körutakat a kérdéses területen. Ezekhez az utakhoz hol a miskolci Herman Ottó Múzeum, hol a Magyar Nemzeti Múzeum sárospataki Rákóczi Vármúzeuma bocsátott gépkocsit rendelkezésére.

Minthogy a Herman Ottó Múzeum szándékává tette Borsod-Abaúj-Zemplén megye harangjainak összeírását, 2000-ben megkezdődött a rendszeres adatgyűjtés. E feladattal Patay Róbertet bízták meg, aki a fegyvertelen katonai szolgálatát a múzeumban teljesítette. Április 10-12-én a szerzővel együtt számos hegyaljai és hegyközi községet járt be, majd önmaga több bodrogközit is. Szolgálatának leteltével azonban nem lett véglegesítve, ami miatt a további adatgyűjtés elmaradt.

A munka folytatását - amivel az szinte befejezést is nyert -, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal főtanácsosa, Turok Margit tette lehetővé. Még az 1950-es években védetté nyilvánított egyházi műtárgyak ellenőrzése végett megtett zempléni körútjai alkalmából (2006. VII. 31-VIII. 1., VIII. 7-8., XI. 6-8.) a gépkocsiján helyet biztosított a szerzőnek és Millisits Máténak (Öntödei Múzeum), akik így felkereshették azokat az egyházakat, amelyekben adatfelvételt addig nem végeztünk.

A még így is kimaradt néhány harangot Millisits Mátéval 2007. augusztus 1-jén (a Herman Ottó Múzeum gépkocsiján), illetve Pocsainé Eperjesi Eszterrel (Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei) augusztus 5-én kereste fel a szerző. Utoljára pedig Ringer István (Rákóczi Vármúzeum, Sárospatak) volt szíves vállalni néhány hiányzó adat begyűjtését.

---