---

Tartalom

Bevezetés

I. Cenzúratörténet
1. Spanyolország: Az inkvizíció ölelése
2. Franciaország: Az ancien régime puha cenzúrája
3. Felvilágosult abszolutizmus
4. A szabadság zsarnoksága: A forradalmi Franciaország
5. Napóleon Franciaországa
6. A Szent Szövetség Európája
7. Franciaország: 1814-1914
8. Az angol szabadság
9. A vilmosi Németország 1871-1914
10. Magyarország 1848-1914
11. Háborús pszichózis és cenzúra: 1914-1918

II. Rémtörténetek és áldozatok
1. Klasszikusok bilincsbe verői
2. A közvélemény mint cenzúra, és a nacionalizmus Prokrusztész-ágya

III. Öncenzúra, virtuális cenzúra
1. Öncenzúra
2. Virtuális cenzúra

IV. Erkölcsi perek. Művészet és jog viszonya
1. Erkölcsös és erkölcstelen: a fogalmak történetisége
2. Hány fajtalanság kell a fajtalansághoz?
3. Az erkölcstelenség esztétikai kategóriái
4. Erkölcstelen Zeusz, erkölcstelen Héra
5. A Bovaryné-per
6. A rossz virágai pere
7. A Körtánc pere
8. A Lady Chatterley szeretője pere
9. A takácsok perei
10. A rossz hírű pápa védelmezői: a Panizza-per
11. Művészet és erkölcs vitája

V. A cenzor lélektana (esettanulmányok)
1. Szent Bürokráciusz

VI. Cenzúra és alkotás dialektikája
1. Két végső paradoxon

Utószó
Bibliográfia

---

Bevezetés

Fichte, a felvilágosodás német filozófusa így jellemzi az Embert: "A formáló erő egyik különös meghatározása vagyok, akár a növény; a sajátságos mozgató erő egyik különös meghatározása vagyok, akár az állat; ezenfelül a gondolkodó erő meghatározása is, s nemem megkülönböztető jegyét e három alaperőnek egyetlen Erővé, egyetlen harmonikus fejlődéssé való egyesülése teszi..." A három alaperő csúcspontja tehát a gondolkodó erő, amely minden ép emberi individuum sajátja lévén, az emberi történelem láncszemein keresztül adódik össze egyetemes tudássá: "Az összes individuumnak ez az együttes tudata teszi a világegyetem kiteljesedett tudatát, s más tudat nem létezik, mert csak az individuumban teljesedik ki a meghatározottság és a valóság."

Mi következik ebből? Többek között ez: minden olyan esemény, amely akár csak egyetlen emberi individuumban is kioltja a valóságról való gondolkodást, a gondolkodó erőt, az egyetemes tudást károsítja. Tömeges méretekben valóságos katasztrófaként vetheti vissza az emberi tudást. Ilyen katasztrófaként hatott az egyetemes tudásra, a tudományok és a művészet fejlődésére az inkvizíció és a cenzúra intézményesülése. Ez a megállapítás ma már persze közhely, de a rendelkezésre álló számok - kiváltképp, ha először találkozik velük az ember - mégiscsak megdöbbentenek a civilizációs katasztrófa méreteit illetően.

...

A könyv az európai cenzúra fejlődésének azt a szakaszát vizsgálja nagy léptékben, amikor a XVIII. század elején végérvényesen az állam válik a cenzúra urává, egészen 1918-ig, a háborús cenzúra tombolásának végéig. Az első világháborút követő korszak történetének felvázolásától el kellett tekintenünk, jól tudva, hogy a hitleri idők és a kommunista diktatúrák cenzúráját az utóbbi negyedszázad (politika)történeti irodalma Magyarországon is meglehetős alapossággal tárgyalja.

E könyv szerves folyamatot tár az Olvasó elé. Egyben kalandozásra is hívja, hogy a szellem harcosait az örökké létező gondolatrendőrség néhány emlékezetes figurájával szembesíthesse, s a cenzúra tengernyi rémtettéből néhány nagyon tanulságossal megismertethesse.

...

---