---

Tartalom

1. Tartalom

2. Bevezetés
2.1. Köszönetnyilvánítás

3. A források és a kutatás módszerei
3.1. Historiográfia
3.2. Az Eötvös Collegiumra vonatkozó visszaemlékezések
3.3. Az Eötvös Collegiumra vonatkozó szépirodalmi munkák

4. Professzionalizáció, a tanári professzió kialakulása
4.1. A magyar középiskolai tanári professzió fejlődése a kiegyezéstől 1899-ig
4.2. Koncepcionális viták, az 1883. évi XXX. tc.
4.3. Az új tanárképző internátus felállítása, a kettős képzési rendszer megszűnése

5. Az Eötvös Collegium története az intézet korai időszakában, 1895-1910 között
5.1. Az 1895-1910 között felvettek és elutasítottak területi és felekezeti megoszlása
5.2. Az 1895-1910 között felvettek és elutasítottak középiskola típusai és tudományterületek szerinti megoszlása
5.3. Az 1895-1910 között felvettek és elutasítottak társadalmi státuszának, tanulmányi sikertelenségük és elutasításuk okainak vizsgálata
5.4. Az Eötvös Collegium tanári karának és képzési rendszerének változásai 1895-1910 között
5.5. Az Eötvös Collegium és a VKM mint felettes hatóság viszonya 1895-1910 között
5.6. A Collegium belső életének változásai 1895-1910 között

6. Az Eötvös Collegium története 1911-1918 között
6.1. Az 1911-1918 között felvettek és elutasítottak területi és felekezeti megoszlása
6.2. Az 1911-1918 között felvettek és elutasítottak középiskola típusai és tudományterületek szerinti megoszlása
6.3. Az 1911-1918 között felvettek és elutasítottak társadalmi státuszának, tanulmányi sikertelenségük és elutasításuk okainak vizsgálata
6.4. Az Eötvös Collegium tanári karának és képzési rendszerének változásai 1911-1918 között
6.5. Az Eötvös Collegium és a VKM mint felettes hatóság viszonya 1911-1918 között
6.6. A Collegium belső életének változásai 1911-1918 között

7. Az Eötvös Collegium története 1919-1927 között
7.1. Az 1919-1927 között felvettek és elutasítottak területi és felekezeti megoszlása
7.2. Az 1919-1927 között felvettek és elutasítottak középiskola típusai és tudományterületek szerinti megoszlása
7.3. Az 1919-1927 között felvettek és elutasítottak társadalmi státuszának, tanulmányi sikertelenségük és elutasításuk okainak vizsgálata
7.4. Az Eötvös Collegium tanári karának és képzési rendszerének változásai 1919-1927 között
7.5. Az Eötvös Collegium és a VKM mint felettes hatóság viszonya 1919-1927 között
7.6. A Collegium belső életének változásai 1919-1927 között

8. Az Eötvös Collegium története 1928-1935 között
8.1. Az 1928-1935 között felvettek és elutasítottak területi és felekezeti megoszlása
8.2. Az 1928-1935 között felvettek és elutasítottak középiskola típusai és tudományterületek szerinti megoszlása
8.3. Az 1928-1935 között felvettek és elutasítottak társadalmi státuszának, tanulmányi sikertelenségük és elutasításuk okainak vizsgálata
8.4. Az Eötvös Collegium tanári karának és képzési rendszerének változásai 1928-1935 között
8.5. Az Eötvös Collegium és a VKM mint felettes hatóság viszonya 1928-1935 között
8.6. A Collegium belső életének változásai 1928-1935 között

9. Az Eötvös Collegium története 1936-1944 között
9.1. Az 1936-1944 között felvettek és elutasítottak területi és felekezeti megoszlása
9.2. Az 1936-1944 között felvettek és elutasítottak középiskola típusai és tudományterületek szerinti megoszlása
9.3. Az 1936-1944 között felvettek és elutasítottak társadalmi státuszának, tanulmányi sikertelenségük és elutasításuk okainak vizsgálata
9.4. Az Eötvös Collegium tanári karának és képzési rendszerének változásai 1936-1944 között
9.5. Az Eötvös Collegium és a VKM mint felettes hatóság viszonya 1936-1944 között
9.6. A Collegium belső életének változásai 1936-1944 között

10. Az Eötvös Collegium története 1945-1948 között
10.1. Az 1945-1948 között felvettek és elutasítottak területi és felekezeti megoszlása
10.2. Az 1945-1948 között felvettek és elutasítottak középiskola típusai és tudományterületek szerinti megoszlása
10.3. Az 1945-1948 között felvettek és elutasítottak társadalmi státuszának, tanulmányi sikertelenségük és elutasításuk okainak vizsgálata
10.4. Az Eötvös Collegium tanári karának és képzési rendszerének változásai 1945-1948 között
10.5. Az Eötvös Collegium és a VKM mint felettes hatóság viszonya 1945-1948 között, a Collegium társadalmi megítélésének változásai
10.6. A Collegium belső életének változásai 1945-1948 között

11. Az Eötvös Collegium története 1948-1950 között
11.1. Az 1948-1950 között felvettek és elutasítottak területi és felekezeti megoszlása
11.2. Az 1948-1950 között felvettek és elutasítottak középiskola típusai és tudományterületek szerinti megoszlása
11.3. Az 1948-1950 között felvettek és elutasítottak társadalmi státuszának, tanulmányi sikertelenségük és elutasításuk okainak vizsgálata
11.4. Az Eötvös Collegium tanári karának és képzési rendszerének változásai 1948-1950 között
11.5. Az Eötvös Collegium és a VKM mint felettes hatóság viszonya, a megszüntetés kérdése
11.6. A Collegium megszűnésével kapcsolatos egyéb vélekedések
11.7. A Collegium belső életének változásai 1948-1950 között

12. Záró gondolatok

13. Bibliográfia
13.1. Szakirodalom
13.2. A Collegium történetéhez kapcsolódó újságcikkek, folyóiratcikkek, egyéb kiadványok
13.3. Visszaemlékezések
13.4. Felhasznált jogszabályok

14. Felhasznált levéltári források jegyzéke
14.1. Magyar Országos Levéltár (MOL)
14.2. Magyar Tudomány Akadémia Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjteménye (MTAKK)
14.3. Mednyánszky Dénes Könyvtár és Levéltár (MDKL)

15. Függelék

16. Név- és tárgymutató

---

Bevezetés

"...az Eötvös Collegium Magyarország egyik legkevésbé ismert intézménye, melynek szervezetét és működését még a tanárság jó része sem ismeri, inkább csak a neve bukkan fel oly körökben, ahol magyar szellemi vonatkozásokról esik szó. Másrészről kevés olyan magyar intézet van, amelyet külföldi vonatkozásban jobban ismernének, mint az Eötvös Collegiumot, természetesen nem hivatalos propaganda, hanem tagjainak külföldi tanulmányai, kapcsolatai, valamint Magyarországra érkező tudósok érdeklődő látogatása útján" - írta Szabó Miklós igazgató 1942-ben megjelent vitairatában (Szabó 1942: 8).

Ez talán ma sincs másként, a neves internátus létezéséről egykori és mai tagjain kívül a magyar értelmiség csekély részének van tudomása, pedig a tanár és a tudósképzés területén jelentékeny eredményeket tudott felmutatni működésének első nagy korszakában, amelyet többnyire a "régi Collegium" megnevezéssel szoktak illetni. Előbb a Csillag utcában, majd később a Ménesi úton működő intézménynek 1950-ig 1204 felvett tagja volt. Közülük 730 tudta tanulmányait 1945-ig befejezni. A sikeresen végzett tagok közül 115 személy egyetemi vagy főiskolai tanárrá vált, 25 főnek volt valamilyen minisztériumi beosztása. 60 személy tudományos intézetekben végzett kutatásokat, külföldi szolgálatban 18 fő állt, 58 egykori collegista középfokú tanintézetekben igazgatóként tevékenykedett. A végzett hallgatók többsége teljesítette az intézmény alapítója, Eötvös Loránd eredeti célkitűzését, azaz 400 egykori növendék középiskolai tanárrá vált, 20 fő pedig írói vagy művészi pályára lépett. A Collegium presztízsét emelte, hogy egykor tagjai közül a második világháború végéig 44-et választottak a Magyar Tudományos Akadémia tagjává (Lekli 1995: 41).

A kötet címében szereplő "tanári elit" kifejezés két tekintetben is indokolt: egyrészt látható a fenti adatokból, hogy az egykori collegisták jelentékeny része vált felsőoktatási intézmény oktatójává vagy az államigazgatás felső szintjein minisztériumi alkalmazottá. Így a 19-20. század fordulójára lezárult professzionalizációs folyamatok eredményeként felügyelhették az intézményi hierarchia csúcsán a tudástőke és a társadalmi tőke újraelosztási folyamatait (vö. Kende-Kovács 2011b: 99-101; Nagy 2013: 43). Másrészt az intézmény eredeti hivatásából kifolyólag, amely az egyetemi képzés kiegészítését célozta meg, olyan magasan kvalifikált középiskolai tanárokat bocsátott a magyar közoktatás rendelkezésére, akik szerte az országban emelték a középfokú iskolák szakmai színvonalát, így a középiskolai tanárság elitjéhez tartoztak (vö. Kosáry 1989: 23).

A neves intézet történetének összefoglaló megírására azonban Kosáry Domokoson kívül nem vállalkozott senki, jóllehet megítélésem szerint történetének feltárása nélkül a magyar középiskolai tanári professzió intézményesülésének folyamatai sem érthetőek meg teljes egészében. Ugyanis a 18. század utolsó harmadában, az első Ratio Educationis kibocsátásával elindult fejlődés az 1924: XXVII. törvénycikk elfogadásával jutott nyugvópontra. Ekkor a jogalkotó az 1899-re a budapesti egyetemen kialakult tanárképzési struktúrát kívánta mintául tenni az ország egyéb tudományegyetemein is (Garai 2011: 202). A tanárképzés ügyében született jogszabály miniszteri indoklásából egyértelműen megállapítható, hogy az új, szekuláris tudóstanár-típusú középiskolai tanárok képzéséhez olyan internátusokat kívántak létesíteni, mint az ekkor már 29 éve komoly eredményeket felmutató Báró Eötvös József Collegium.

Hazai művelődés-, illetve neveléstörténet-írásunkból hiányzó munka megírására vállalkozom e monográfia keretei között. Az intézet történetét Kosáry tanulmányának útmutatásait alapul véve (először kísérelte meg a Collegium első három generációjának a történetét bemutatni) foglalom össze. Elbeszélésének időkereteit az egyes generációváltások adják, ezt a szempontot egészítettem ki a köztörténet főbb csomópontjainak és az internátus belső történetének néhány jelentősebb fordulópontjával, így jöttek létre azok a korszakhatárok, amelyekbe belehelyezve vizsgálom az intézet történetét. A hét generáció történetének összefoglalása egy-egy fejezetben egységesen történik: vizsgálom a felvett és az intézetből elutasított hallgatók társadalmi jellemzőit, az intézetbe érkező külföldi hallgatókat, a Collegium tanári karának és képzési rendszerének változásait, valamint az internátus és a VKM mint felettes hatóság viszonyait. Ezenkívül bemutatom a Collegium belső életének változásait az adott alkorszakon belül. Az intézmény életéhez kapcsolódó, a sajtóban megjelent ismertetőket, vitákat, politikai indíttatású támadásokat, valamint az úgynevezett testvérintézményekkel való kapcsolatok alakulását (párizsi École Normale Supérieure, pisai Sculoa Normale Superiore, szegedi Eötvös Loránd Kollégium) is áttekintem munkám során.

Az Eötvös Collegium 1895-1950 közötti történetének megírásával reményeim szerint nem csupán az internátus egyes generációinak állítok emléket, hanem a magyar felsőoktatás 19-20. századi történetének egyik kiemelkedően fontos kérdését, a tudósok és a tanárok képzését egyszerre zászlajára tűző intézet történetét írom meg. Meggyőződésem szerint a Collegium nyújtotta példa megszívlelendő a hazai felsőoktatás jelenlegi viszonyai között is.

---