A fenti okfejtésből talán világos, hogy az iskoláztatás-tankötelezettség kérdéskörében, az iskolaszervezés-iskolafelügyelet kérdéskörében több síkon egyidejűleg zajlik le a paradigmatikus fordulat. A valóság azonban sosem ennyire tiszta. A "múlt erői" - mint annyi más tekintetben is - az 1810-es évektől visszatértek, s az iskolafenntartás-tankötelezettség értelmezésének egy sajátosan kombinált - részben tradicionális-konfessszionális, részben modern-bürokratikus megvalósítását terjesztették el. A helytartótanács 1813. évi 3424. számú rendelete szerint a lelkészek feladata, hogy a fiúkat még nyáron is iskolábajárásra szorítsák, s ehhez szükség szerint a megyei hatóságok segítségét is biztosították nekik.

Az 1848-as - Eötvös tollából származó - javaslat az eddig (az országgyűlés 1839/40-es tervezete ill. az 1845-ös helytartótanácsi rendelet előkészítése során) felgyűlt kötelezettséggel kapcsolatos problémákban kivétel nélkül állást foglalt - egészen egyedülálló produkcióval úgy erősítette volna meg a tankötelezettséget és az elemi iskola modernizáló funkcióit, hogy minden lehetséges kérdésben figyelembe vette az országlakosok érdekeit. (Eötvös: 1976:303)

Az iskoláról gondoskodás végső anyagi kötelezettségét Eötvös az állam feladatául állította, ti. hogy gondoskodjék arról, hogy a "minden helységben s népes pusztákon, amennyire lehet tanintézetek legyenek". Az előterjesztő miniszter és az országgyűlés tehát mindenekelőtt önmaga és a kormány számára ír elő feladatot. Azaz - a lényegileg új helyzetben - lényegileg új feladatot is felvállal az állam: a felügyeleten és a kényszerítésen túl az elégséges anyagi eszközökkel nem rendelkező községek oktatási helyzetében a közvetlen anyagi részvételt. Az iskolaszervezés a polgárnak tehát nem azért jár, mert ő valamely község, megye lakosa és adófizetője, hanem azért, mert Magyarországnak a polgára. E kötelezettségvállalás súlyát - ilyen területi egyenlőtlenségekkel küzdő országban - egyszerűen nem lehet túlhangsúlyozni. E kötelességet nem az állami források és lehetőségek korlátlanságában hívő aufklerizmus, hanem az első népképviseleti országgyűlés szavazta meg.

Az iskolaszervezés kötelezettje a község - ehhez a törvény az egyenesadóval standard módon arányos finanszírozást, öt százalékos pótadót rendel hozzá. A község számára ezen adó beérkezése mindenképpen garantált - a községnek nem kell tehát attól aggódnia, hogy más iskolafenntartó megjelenése e forrás egy részét elvonná, vagy hogy a tekintélyesebb lakosok magántanulóvá válása összedöntené a költségvetést. Az iskolafenntartással szemben nem ellenérdekelt - de az iskolafenntartás pluralizmusának korlátozásában sem érdekelt.

Az iskolafenntartás továbbra is alanyi joga a felekezeteknek - de most már a magánosoknak is, megkülönböztetés nélkül. Az állam azonban már nem telepít felekezethez kötelezettséget: szakít nemcsak az elmúlt évtizedek katolikus gyökerű magyarországi, de Poroszország, Észak-Európa protestáns hagyományaival is.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

13-10-28.htm