Az állami iskolákban az igazgatói megbízásokat 1938-tól kezdve a főigazgató intézte - noha a tanfelügyelőségeknek sikerült elérniük, hogy csak az általuk javasoltak közül kerüljön ki az igazgató. A népiskolai igazgatói szakma elkülönülésének bizonyítéka, hogy korábban a címzetes igazgatói pozíció megszerzésére is volt lehetőség, ám ezután csak azt hívták igazgatónak, aki ténylegesen igazgatási munkát végzett. A tanítás alóli felmentés csak annál vált lehetségessé, aki 12 egymástól távol fekvő tanyai iskolát, vagy öt épületben szétszórt húsz osztályt, vagy ennél kevesebb épületben elhelyezett 24 osztályt igazgatott (NL: 1938:882).

Az újabb - 1945-ös - rendszerváltás nyomán a tanítói szakma nagy erejű benyomulása a VKM-be véget vetett a gondnokságok létezésének: az 1946:2290-es miniszterelnöki rendelet ezeket megszüntette, és hatáskörüket lényegében az iskolaigazgatóra ruházta. Az iskolaszékek hatásköréből pedig valamennyi oktatással kapcsolatos ügyet kivette. 1948-ban az iskolaszékek még az iskolák államosítása előtt megszűntek.

A községi, majd állami iskolák számának és arányának növekedése ellenére nem alakult ki az a módszer melynek révén a felekezetek ezekben az iskolákban számukra megnyugtató mértékben érvényesíthették volna befolyásukat. Ennek fő oka abba keresendő, hogy az állam-egyház ismételt összefonódása időszakában - azaz pl. a két világháború között - magának az iskolaszéknek, illetve a gondokságnak a hatásköre szorult vissza, így az iskolaszék-elnöki, gondnokság-elnöki pozíció mind kevesebbet jelentett a lelkész számára.

A felekezeti tulajdonú iskolák helyi irányítása

A katolikus iskolaszéknek automatikusan a lelkész volt az elnöke: ő sokkal inkább volt "igazgató" - mindenféle professzionális ismeret nélkül -, mint községi iskolaszéki kollégája. A tagok megválasztására egyértelműen a plébános javaslatára került sor. Noha ez az intézmény a katolikus egyház még így is legdemokratikusabb (tudniillik egyáltalán választott) intézménye volt, itt már - ellentétben a községi iskolaszéknél tapasztaltakkal - erős a mérlegelési lehetőség; a "helytelenül viselkedő" katolikusok kizárására széles körű lehetőség mutatkozott. Nem rendelkeztek választójoggal az egyházi fenyíték alatt állók, az egyháztól tiltott társulatok tagjai, de még azok sem - és itt hihetetlenül megnőtt a hierarchia szabad mérlegelésének lehetősége -, akik vallási tekintetben "komoly kifogás alá" estek. A katolikus iskolaszék fel nem állíthatósága esetén a plébános javaslatára az egyházi főhatóság nevezte ki a tagokat, de ha végül se tagokat, se gondnokot nem sikerült találni, maga a plébános lehetett a gondnok, így a gondnoki funkció sem jelentett professzionális ellensúlyt az igazgatásban. A tanítók szintén a plébános vezetésével választhattak képviselőt, s az egyházi főhatóság nevezhetett ki oda egy - számára megfelelő - községi tanácsi tagot, vagy az iskolafenntartáshoz hozzájáruló birtokost.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

14-14-43.htm