A katolikus iskolaszék hatásköre a saját egyházi főhatóságához képest viszonylag szűk volt, még azokban az iskolákban is, amelyeket kizárólag a helyi katolikusok iskolaadóiból tartottak fenn. A plébános tehát "igazgatóbb" volt a tanítókkal és a laikusokkal szemben, mint a világi iskolaszék elnöke, de kevesebb önállósággal rendelkezett az egyházi tanfelügyelővel szemben, mint amaz a királyi tanfelügyelővel szemben.

A református és evangélikus iskoláknál tanító alkalmazásánál az iskolaszéket csak meghallgatták, a tanító alkalmazásánál a választást a presbitérium maga végezte. A presbitérium - amely az iskolaszék választója is volt - maga felügyelt az iskolára, ennek következtében az iskolaszék jelentősége itt eltörpült. Az igazán fontos kérdés az, hogy a pap nem volt "főnöke" a tanítónak. Az egyházmegyei felügyelők a közgyűlés tanügyi bizottságának tettek jelentést, amelynek tagjai egyharmad részben a tanítók voltak.

A felekezeti iskolák iskolaszékeinek befolyása a harmincas években megerősödő tanügyigazgatási kontrollal szemben lecsökkent, s befolyásuk hanyatlása 1945 után folytatódott. Jellemző módon a katolikus püspöki kar az 1947/48-as tanévben az anyagi biztonság - magyarán az államosítás - felé menekülő katolikus tanítóságot az iskolaszékek megszüntetésével kívánta megnyerni; nem a katolikus társadalomhoz fordult, hogy annak befolyását növelve a katolikus népiskolákban erősebb szövetségest szerezzen az államosítás ellen.

A felekezeti iskolák aránya

A községi, felekezeti, állami iskolák aránya az egyes korszakokban eltérően alakult. Az 1860-as évek végén létező mintegy 13 000 iskola elsöprő többsége felekezeti volt. A kilencvenes évek elejéig a felekezeti iskolák dominanciáját a községi iskolák létesítése puhította, ezután viszont az állami iskolák alapítása: 1914/15-re az állami iskolák száma már 3349 volt, a községi iskoláké 1159 - azaz a 15 038 iskola közel harminc százaléka már községi/állami tulajdonú. Ugyanakkor a tanulóknak csak tíz százaléka járt ezekbe az iskolákba. Trianonnal az iskolák száma 6438-ra csökkent, ebből 1054 volt állami és 696 községi tulajdonú, azaz Trianon lényegesen jobban érintette az állami iskolákat. Az igazi változás a korábbi időszakhoz képest, hogy ekkoriban már a tanulók több mint 36%-a ezekbe az iskolákba jár. A két világháború között megjelenik az "érdekeltségi iskola" típusa - összesen 19 ilyen jön létre. 1937/38-ra a 6899 iskolából 1287 volt állami, és 826 községi fenntartású, az utolsó békeévben tehát a nem felekezeti iskolák aránya ismét átlépte a harminc százalékot, az azokban tanulóké pedig a 38%-ot.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

14-14-58.htm