(A népiskolai tanulószám: A stat. évkönyv 1938: 277. o. szerint, a többi iskolatípus uo. 286. o., az iskolai év végén osztályozott hallgatók száma szerint, állami költségvetés: 1937:11. tc.) Ha az iskola tandíjbevételeit a kiadáshoz viszonyítjuk, kitűnik, hogy míg a református tanítóképzőkben 40,82%-ot fedez a tandíj, addig az államikban csak 29,41%-ot fedez. Továbbá a református középiskoláknál 42,20%-ot, az államiaknál 30,08%-ot. A fenti adatok két óvatos következtetés levonására adnak alkalmat:

1. Az egyházi iskolák fenntartását jelentős részben az egyházi vagyon és a növekvő államsegély tette lehetővé. A vagyon válsága, a hagyományos nagybirtokrendszer bomlása és gazdaságtalanná válása megnövelte az államtól való függőséget. Az egyházi iskola nem él meg a piacon.

2. Az egy tanulóra eső képzési költség a református és az állami iskolákban láthatólag eltér, azonban iskolatípusonként teljesen különböző módon. Ez utóbbi még további kutatásokat igényel.

Az egyházak és a változás a középiskola-politikában

Míg 1918 előtt az átjárhatóság volt az állami középiskola-politika fő célja, s ezzel kapcsolatban kellett intézményeik védelmében a felekezeteknek eljárniuk, addig 1919 után a hatalomra került elit célja megváltozott (MP: 1919:18). Egyszerre kellett eleget tennie három egymásnak ellentmondó célnak: nem felejthette el a modern polgárságnak tett korábbi ígéretet, hogy a középiskolában a latin tanulása nélkül is eljuthat az érettségiig, dominánssá kellett tennie a köztisztviselő-értelmiség szimbolikus elkülönülését biztosító latinos ismeretanyagot, s végül - keresztény kurzusként - nem kerülhetett szembe a görög eltörlését mindig is ellenző egyházakkal. Az 1924-es törvény "mindenkinek megadta a magáét": a klasszikus (görögöt is, latint is kívánó), a "középutas" (a latin szimbolikus-pozícionális értékeiről lemondani nem akaró, de élő idegennyelv-oktatásban érdekelt), s a pragmatikus beállítottságú (az idegen nyelveket és a természettudományokat középpontba helyező) érdekcsoportok kivétel nélkül megtalálhatták a céljaiknak megfelelő iskolatípust (MP: 1924:68). A kormányzat ideológiai "tantervpolitikai" céljának megvalósulását az ideológiai tárgyak (magyar, történelem, földrajz) azonossága garantálta. E tantervi közösség elfogadása árán a reáliskola egyenjogúsítására is lehetőség nyílt. Az 1924-es középiskolai törvény legfőbb egyházpolitikai összefüggése kétségtelenül az, hogy az ógörög visszaszorulásának megállításával Klebelsberg véget vetett az egyházak műveltségeszményei szempontjából hátrányos dualizmuskori kultúrpolitikának.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

14-34-50.htm