A budapesti katolikus közösség homogámiája a Horthy-korszakban teljes szekularizáció esetén 59%-os lenne - ehhez képest 1923-ban 78%-os. A protestánsok - ha az evangélikus-református házasságot homogámnak tekintjük - teljes szekularizáció esetén 17%-ban lennének homogámak, ezzel szemben 31%-ban azok. Ha ezeket az arányokat összevetjük, kiderül, hogy a katolikusok 1,33-szor, a protestánsok viszont 1,87-szer homogámabbak a feltételezett totálisan szekularizált állapotnál. Ez a két adat már összevethető egymással, s ez a katolikusok nagyobb szekularizáltságát mutatná. Ez a korabeli és történeti közvéleményben élő képzetnek mindenképpen ellentmond. Mi kelti a protestánsok nagyobb szekularizációjának benyomását? Hipotézisünk szerint a szekularizáció előrehaladása, azaz a változás mértéke. Ugyanezt láthattuk a korábbi táblázatban az 1928-as és 1946-os adatok összehasonlításakor.

Ennek ellenőrzésére a számítást elvégeztük korábbi, 1895-ös adatokon is. A katolikusok homogámiája akkor is hasonló mértékben 1,31-szerese volt a "szekularizált homogámiai valószínűségnek", a protestánsoké viszont akkor még 3-szorosa!

E számítás szerint 1895 és 1923 között Budapesten a protestánsok szekularizációja lényegesen gyorsabb, mint a katolikusoké. S a tényleges, működő családokban - s most mindegy, hogy ennek statisztikai okai vannak, vagy tudatos választáson alapulók -, lényegesen gyakrabban találkoznak az emberek vegyes házasságban élő protestánssal, mint ilyenben élő katolikussal.

Egy-egy időpontra rendelkezünk rétegspecifikus adatokkal is. A fővárosi statisztikai hivatal ismert vaskos zöld köteteinek egyike Budapest "munkásairól", a másik pedig Budapest "polgárairól" tartalmaz adatokat. Noha ez az aggregáció meglehetősen durva, mégis érzékelhetünk valamit abból, hogy Budapest két nagy társadalmi osztálya - a "munkásság" 1929-ben és a "polgárság" az 1926-1930-as években hogyan házasodik. Először is kiindulhatunk abból, hogy a két csoport valóban lefedi a budapesti társadalmat. Ez esetben elmondhatjuk, hogy a katolikus-protestáns házasságok aránya 28 ill. 20%, azaz a munkásság némileg szekularizáltabbnak tűnik. (Illyefalvi: 1931, Illyefalvi: 1935, Karády: 1993) Ha úgy tekintjük, hogy nem fedi le azt, akkor a budapesti "munkások" 1929-es vegyesházasságainak és Budapest összes vegyes házasságainak különbségével kell előállítanunk a "nem-munkás" vegyes házasságok számát, illetve arányát. E szerint a katolikus-protestáns "nem-munkás" házasságok az összes nem munkás házasság 24%-át teszik ki. Ugyanakkor, ha a keresztény-izraelita házasságokat is hozzászámítjuk, valamint csak a valóban azonos felekezetűek házasságait tekintjük homogámnak a munkásság szekularizációs fölénye tovább mérséklődik, hiszen a munkás vőlegények 36,9%-a a nem munkás vőlegények 33,9%-a kötött vegyes házasságot. (Bp. stat. és közig.: 1930: 77)

Az egyházi szolgáltatások jelenléte a családi élet fordulópontjain

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

14-39-32.htm