c) Az egész hitoktatásra jellemző antijudaista tanítások, számos hitoktató antiszemita politikai mozgalmakban való részvétele, és az áttérésekhez szükséges hittani vizsgák révén a hitoktatás felelőssége még a holokauszttal kapcsolatban is érdemben vetődött föl. (Az antijudaizmus persze másutt is jellemezte a hitoktatást, de Majsai Tamás felhívta a figyelmünket a hazai antijudaista felfogás speciális ellentmondásosságára, vagyis arra, hogy a hittankönyvek azért találják elítélendőnek a bibliai zsidóságot, mert politikai királyságot, világi megváltót remélvén nem ismerték fel a Messiást. "Itt és most" az egész ország a politikai a messianizmus irányában haladt.) Az izraelita felekezetű tanulók a felekezeti rendszert domináló katolikus szférából gyorsabban szorultak ki, mint ahogy azt az állami törvények megkövetelték, az evangélikusok pedig a két háború között jelentősen megnövelték az izraelita szülőktől beszedendő középiskolai tandíjakat (Karády: 1997).

d) A hitoktatás "érdekköre" egyháztársadalmi részarányához képest - legalábbis a hittankönyvek és a hitoktatók lapjai cikkeinek tanúsága szerint - csak kevéssé vett részt a katolikus és protestáns szociális mozgalmakban, s még kevésbé a liberalizmus felé is nyitott katolikus ill. protestáns szerveződésekben.

e) Az egységesen kötelező hitoktatás (együttesen az iskolai istentiszteletjárási kötelezettséggel és a megfelelő valláserkölcsi magatartás iskolai követelményével) összekapcsolódott azzal a ténnyel, hogy az iskola és az állam - a szülők (elsősorban a magánalkalmazottak és a szakmunkásság) - saját istentiszteletjárási gyakoriságánál nagyobb mértékben kényszerített vallásos nevelést a diákokra. Az iskolai hittan a társadalom szekularizálódó része szemében a keresztény kurzus azon eleme volt, amelyből a legkevésbé lehetett "kimaradni".

Az 1945 előtti korszakkal kapcsolatos közvetlen történelmi emlékezet tehát meghatározó módon érinti az emberek hittanhoz való viszonyát. És megfordítva: nincs olyan történelmi élmény, amely lehetővé tenné, hogy a közoktatáspolitika és a hittan viszonya ne mint társadalmi-nagypolitikai kérdés vetődjön fel.

Az állam és egyház viszonyának újraformálódása a koalíciós időszakban az oktatáspolitikai elit átformálódásának s részleges generációváltásának közege is. Átalakulási, átformálódási közeg ez azoknak, akik 1945 előtt is pedagógusok és a tanügyigazgatás munkatársai voltak, s azoknak is, akik csak 1945 után kapcsolódtak be az oktatáspolitikába - s nem feltétlenül egzisztenciálisan is az oktatásügyhöz kötöttként, hanem helyi politikai aktivistaként, vagy az ifjúság politikai nevelésével foglalkozóként.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-00-04.htm