5. A falusi egyházi kisiskolák összevonása, illetve a "latinháború" (a tanügyigazgatási nyomásra 5-8 általános iskolai osztállyá átalakuló volt szerzetesiskolák rendszeren belüli elkülönülésüket, a népiskolákból fejlődött általános iskolától való különbözőségüket a latintanítás segítségével próbálták fenntartani, amit a kormányzat végül betiltott) következtében a keresztény és nemzeti legitimáció összecsúszása helyén az egyházakkal állandó s immár mindkét oldalon néven nevezett, de se a nyílt államosítást, se a kötelező hittan eltörlését nyíltan fel nem vállaló konfliktus alakult ki, hanem a harmincas évekbeli burkolt visszaszorítás.

6. A tárca meggyengülése következtében elveszítették szakoktatási intézményeiket, s várható volt, hogy így a középfokú expanziót nem a VKM-tanügyigazgatás által ellenőrzött intézmények fogják elvinni.

7. A 8 osztályos általános iskola kiépülése, a szelekciós preferenciarendszer eltűnése az iskolarendszer gerincének tekintett középiskolai szféra zsugorodását, illetve a "színvonalvédelem" alapvető tanügyigazgatási eszközének kihullását eredményezte.

Az 1945-48 időszak ezen hétféle diszkontinuitása a korábbi időszakhoz képest bénítólag hatott a tanügyigazgatásra. Amikor azonban - 1948 után - egypártivá vált a rendszer, a miniszter személye stabilizálódott, az iskolák államosítása megindult, az iskolaszerkezet átmenetisége megszűnt, a szakoktatási intézmények "visszaszerződtek", a hagyományosan társadalmi alapú szelekció (fordított előjellel) ismét érvénybe lépett, a pedagógus-szakszervezet és a kormányzat azonos pártállásúvá vált, a tanügyigazgatás régi technikái ismét értelmet nyertek. Mivel a tanügyigazgatás 1949-es átszervezését - megyei keretekhez igazítását, ami egyben a tanfelügyelet-tankerületi igazgatás kettősségének felszámolódását is jelentette az 1935-ös célok kiteljesedésével - politikai személycserékkel is egybe lehetett kötni, a régi rendszer azon sajátossága is visszaállt, hogy a tanügyigazgatás emberei a politikailag legmegbízhatóbbak közül kerültek ki. S mivel a tartalmi ellenőrzés, a tanfelügyeleti és szakfelügyeleti tevékenység intenzitását fokozni már alig lehetett, a magyar tanügyigazgatás és tanfelügyelet - lényegében a maga 1935-1945 között kiépült formájában - beépülhetett az ötvenes években kialakuló magyar pártállamba.

A hitoktatás "jövője" szempontjából legalább ennyire érdekes az új erők viszonya a hitoktatáshoz. Az "új erők" aránya a politizáló - és oktatáspolitikai szempontból releváns - társadalmon belül ugyanis sokkal nagyobb, mint gondolnánk. Ha összehasonlítjuk az 1945-1949-es időszakban az oktatáspolitikai erőtérbe lépők számát bármely korábbi fél évtizedben belépőkkel, lényegesen magasabb számot kapunk. Így az ő későbbi jelenlétük is aránytalanul fontosabb, mint a korábbi nemzedékek jelenléte. Ennek egyik oka, hogy a hatalmat gyakorló és az ellenzéki pártok (pártszociológiai értelemben) sokkal inkább pártok, mint az 1945 előtti időszak pártjai, tehát sokkal több olyan pártaktivista van, akiknek oktatási kérdésekkel kell foglalkozniuk. A másik ok, hogy a helyi nemzeti bizottságok, majd a "normál" közigazgatás választott képviselőinek sokkal markánsabban eltérő oktatáspolitikai érdekei és értékei voltak a tanügyigazgatástól és a pedagógus-társadalomtól, mint az 1945 előtt hasonló funkciókban lévőknek, így az 1945-49-es helyi politikai elitek oktatáspolitikai jelentősége is nagyobb, mint a megelőző korszak elitjéé. A harmadik ok, hogy az oktatáspolitika "jelentősége" a béke időszakában természetes módon nagyobb volt, mint például az 1941-1945-ös háborús időszakban - ez pedig nagyobb mértékben vonzotta ide a politikai elitek aktívabb tagjait. A negyedik ok, hogy az oktatáspolitika teljesen sajátos új feladatai - mindenekelőtt az iskolák újjáépítése, illetve a keletkezett károk pótlása társadalmi aktivitással, a dolgozók iskoláinak beindítása - olyan erőket is (pl. gyári szakszervezeti funkcionáriusok) az oktatáspolitikai erőtérbe emelt, akiknek korábban semmi közük nem volt az oktatásügyhöz. Az ötödik ok, hogy az ifjúság politikai befolyásolásának jelentősége hihetetlenül megnőtt a "mozgalmi" politizálásra épített közéletben, tehát szinte minden politikai pozíciót betöltő személy szembesülhetett azzal, hogy a számára fontos fiatalokat (az egyházi vagy nem egyházi) iskola és a hitoktató hogyan befolyásolta. A hatodik ok, hogy míg az egyház és állam közötti (nem oktatáspolitikai) kérdések 1945 előtt jobbára kívül maradtak az iskolán, addig a földreform, a köztársasági államforma és más kérdések vitatása óhatatlanul begyűrűzött az iskolába, a "nagypolitikai" kérdésekkel foglalkozó eliteknek fél szemüket mindig az iskolán kellett tartaniuk.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-00-35.htm