Az egyházak mint iskolafenntartók és az állam

1945 után az általános iskola terve - körzeti iskolahálózat, internátusi hálózat illetve kollégiumi hálózat - szükségessé tette, hogy a kisiskolák fenntartói megegyezzenek és együttműködjenek a közös felsőtagozatos oktatás létrehozásában. Ez nem volt egyszerű feladat, mert ha ténylegesen nem is eltérő világnézetű, de eltérő világszemléletű alapozás után kellett egy osztályba terelni az állami, a katolikus s a keményen katolikus-ellenes egyéb felekezeti iskolák gyermekeit. A VKM egyik legkorábbi rendelete szerint például, ha egy községben két népiskola van, a kétféle felekezeti iskolafenntartónak meg kell egyeznie, melyikük tanítson alsósokat és melyikük felsősöket. Azonban, ha csak az egyik fenntartó felekezeti, akkor automatikusan az alsó tagozat lesz az övé, a felső pedig a községé-államé (OLVKM III 1945-25351). "Ez a rendelet - írja Mindszenty - azzal sokszorozza az egyenetlenséget és aránytalanságot, hogy egyenlőségi jelet tesz két nagy egyenetlenség közé. Egyazon helységben van a nem katolikus iskola 9-27 növendéke és a katolikus iskola, katolikus növendékeinek száma 54. Itt most egy tagozatot kap a bő iskola is és a fogyatékos létszámú iskola is." Kétségtelen: a katolikus egyház a protestánsok általánosan kisebb osztálylétszámait, illetve a protestáns népesség kisebb szaporodását tekintve ezen az "üzleten" csak veszíthetett. "Iskoláimat úgy utasítottam, hogy a tárgyalások elől térjenek ki" - zárja 1948. október 2-i levelét a kinevezett esztergomi érsek.

Arról már nem szól, de nyilvánvaló, hogy a felső tagozat automatikus átengedése rendkívül súlyos csapás lehet az egyháznak, hisz éppen ezekben az években önállósul a gyermek gondolkozása, s dönti el nemcsak azt, hogy templomba járó ember lesz-e, hogy egyházi gimnáziumba akar-e járni, hanem hogy hogyan szervezze, bonyolítsa egész későbbi életét. Az ifjúság, mint tömeg a katolikus egyház érdekeinek védelmében ugyan jól mozgósítható, de ha a gimnáziumok hallgatóinak száma az általános iskola bevezetése miatt felére csökken, legalább ne az általános iskola felső tagozatára mentődne át a befolyás. Ekkor még a Református Egyetemes Konvent sem hajlandó tárgyalni a kérdésről: "nagy áldozatokkal létesített és fenntartott iskoláink kényszerű átadását magunkra nézve sérelmesnek tartjuk" (III 1945. 23404).

Az egyházak rendkívüli erővel ellenálltak a felekezeti oktatás mindenféle visszaszorításának, erre a törvénnyel védett egyházi autonómia csupán rendeleti szintű utasítással szemben álló jogalapot biztosított. Ezért indult meg átfogó törvény előkészítése, de a pillanatnyi erőviszonyok ennek nem kedveztek. A frontok egyáltalán nem tiszták. Az általános iskola létrejöttekor - arra hivatkozva, hogy a polgáriban is volt tandíj, sokan úgy vélték, hogy a tandíjat az általános iskolákban is szedni kell. A minisztérium 1945. októberi ingyenességről szóló állásfoglalását éppen Szombatfalvy György, a minisztérium egyik vezetője kívánta megvétózni, és nem az egyház. Az elemi iskola ingyenességét egyébként az 1908. XLVI. tc. biztosította (Horváth: 1978:21.). A minisztériumon belül is érzékelték, hogy az általános iskola megvalósításának módja sérti az egyházak érdekeit. A katolikus ügyosztály vezetője magát a 70.000-1946-os rendelettervezetet nem kifogásolja, de "az utasítás már olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek mélyen belenyúlnak az egyházi autonómia jogaiba, különféle példákat hoznak fel a különböző állami általános iskolák egyesítésére" - ezt így csak az egyházak előzetes jóváhagyásával lehet kiadni. "Tiltakoznunk kell az ellen a kivételt nem ismerő rendelkezés ellen, hogy az általános iskolák igazgatóit a helyi Nemzeti Bizottság, a Pedagógus Szakszervezet, a főigazgatóság közreműködésével kell kinevezni. Az egyházi általános iskolák igazgatóinak kinevezése az egyházi hatóság autonóm jogai közé tartozik." A felekezetek bizonyos mozgékonyságot mutattak az általános iskola - ill. a gimnázium alsó tagozata keretében működő általános - lefelé való kibővítésével. Jellemző azonban, hogy míg több református iskola megindult azon az úton, az 1946. augusztusi dokumentum szerint a katolikusok közül csak a zirci apát jelentette be ilyen szándékát.

A VKM illetékes osztályának állásfoglalása: "Az egyházi általános iskolák szervezése ellen, amennyiben az egyházak saját anyagi erejükre támaszkodnak, kifogást emelni nem lehet. Ahol azonban az állam anyagi erejét veszik igénybe, ott a kormányzat a saját iskolaügyi elgondolásait kell hogy érvényesítse. Ezzel az elgondolással a 12 osztályos iskolacsoport szervezése általában ellentétben van, mert azt a veszélyt rejti magában, hogy a gimnázium a középosztály iskolája marad, azaz az eddigi beltenyészet folyik tovább. A miniszteri értekezlet csak végső megoldásként tekinti a helyi állami általános iskola megszervezését (természetesen anélkül, hogy az erőszakos államosításnak utat engednének)" (IV. 1946-84032).

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-00-51.htm