A független demokraták leszögezik törekvésüket. Ahhoz, hogy a légkör nyugodt maradjon, "az állam és az egyházak egyes képviselői által elkövetett hibák miatt nem járhattak eredménnyel. A mai felizgatott légkört nem tartjuk alkalmasnak ilyen nagy horderejű kérdés higgadt és tárgyilagos megvitatására, a javaslat tárgyalásában részletesen nem veszünk részt" - a szavazást a tagok lelkiismeretére bízza (Földet: 363). A demokrácia az elmúlt három évben még nem tudott megnyugtató példával szolgálni a politikamentes valláserkölcsi nevelés biztosítására - mondja a független demokraták deklarációja (Földet: 362). A jövő szempontjából fontos, hogy "a jelen törvény nem mondja ki azt, hogy csak az állam állíthat fel iskolákat, és így, mint a kivételekből látszik, nem érinti az egyházak iskolafenntartási jogát" - mondja az előadó. Barankovics persze azonnal rámutat: a törvényjavaslat arra törekszik, hogy az elvet erősítő kivételezés lehetőségének fenntartásával az állami iskola-monopóliumot vezesse be, és az egyháztól elvegye az oktatási és nevelési eredményeket (Földet: 311). Erre az MDP-tagok felkiáltása ez volt: "Nagyon helyes" (Földet: 319).

A kivételként majdan létrejött egyházi iskolákban "nem az állam költségén fog majd menni a tanítás", hanem a hívek zsebére. "Húsz évig megmarad az államsegély, ötévenként 25%-kal csökkentve" - helyezi kilátásba a kisgazdapárt szónoka. (Földet: 383). Sem a törvényjavaslatban, sem az érvelésben nincs szó a fakultatív hitoktatásról, de egy demokrata néppárti közbeszólás bizonyítja, világosan látták az összefüggést: ha az iskolák államivá válnak, sokkal egyszerűbb döntés lesz a kötelező hitoktatás eltörlése (Földet: 318).

A döntés és az utána következő hónapok

A parlamenti viszonyokból következően az ellenzéki képviselők nem tudták még a név szerinti szavazással sem megakadályozni a törvény győzelmét. A parlament 362 képviselőjéből 230 vállalta a "kiátkozást". Több mint felük marxista pártnak volt a tagja, jelentős részük pedig más vallású, de akadtak köztük katolikusok is. 63 képviselő szavazott nemmel. A keresztény női tábor ekkor 4 képviselővel, a Demokrata Néppárt 60 képviselővel rendelkezett, tehát önmagukon kívül csak egy-két embert tudtak az ellenzékből megmozgatni. Megállapíthatjuk tehát, hogy Mindszenty kiátkozása egyáltalán nem volt hatékony. Az egyházi iskolákat ért vádakra utólag felelt az Új Ember.

Az analfabetizmusról megjegyzi: az országos átlagnál jobb a helyzet a Dunántúlon, ahol négyszer annyi a hitvallásos iskola mint a többi, a legrosszabb az Alföldön, ahol kevés katolikus iskola van. A tanítóhiány főleg a tanyai iskolákat jellemzi, s ezek nem hitvallásosak (Ú. E.: 1948. augusztus 8.). Az alacsonyabb színvonal vádjára feleli: a tanulmányi versenyeken az első díjasok 73%-a nem állami, hanem felekezeti iskolából jött. A katolikus tanszemélyzet minősítése jobb volt, mint az államiaké.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-03-59.htm