Utaltunk már rá, hogy Mindszenty nem csak saját iskolái vonatkozásában, hanem általában is helytelenítette az általános iskola koncepciót. "Fenn fog maradni ez a különbség a csak helyi célú, továbbra is népiskolai hivatottságú és a felsőbb iskolai tanulmányokra tömegszámban előkészítő, tehát középiskolai jellegű általános iskolák között" - írja 1947. szeptember 5-én (VKM III. 1947-131669) Mindszenty és Czapik érsekek állást foglalnak az ifjúság politizálásának kérdésében (Dancsné: 144). A három nagy felekezet egységesen és elvileg is állást foglalt a latin eltörlésének kérdésében (Dokumentumok: 1979:570). Mindszenty az állami és községi iskolákban alkalmazott tankönyvek ellen is fellép. Az ember élete című darwinista mű kapcsán még "egyházfegyelmi vonalon való fellépést" is kilátásba helyez. Követeli, hogy az egységes állami tankönyveket kinyomtatás előtt küldjék el neki véleményezésre (XV-36. 1947-4716).

Ez utóbbi jelenség rendkívül fontos: azt jelzi, hogy a katolikus egyház oktatási koncepciója nem arra irányult, hogy a meglévő katolikus iskolarendszert megvédje, hogy a tanügyigazgatási és a tulajdonosi kompetencia határait kijelölje, hanem arra, hogy a rendszer egészében biztosítsa az egyház bizonyos jogait. Nyilvánvaló, hogy a nem egyházi iskola legfontosabb kérdése az egyházak szempontjából a kötelező hitoktatás megszűnése, a fakultatív hitoktatás bevezetése. Sokan írtak már a fakultatív hitoktatás lehetőségének felmerüléséről. Nem szükséges itt elismételni a magyar történettudomány megállapításait a koalíció ezen sajátos "meccséről". Most csak a történet későbbi szereplői szempontjából utalnánk az elfoglalt álláspontokra.

Először is figyelemreméltó, hogy Rákosi Mátyás 1946-os beszédében az angol (tehát nem a szekularizált francia vagy a szovjet!) példára hivatkozva pendítette meg a kötelező hitoktatás eltörlését, hogy a Szabadság vezércikke már az iskolán kívüli fakultatív hitoktatás mellett foglalt állást. A megfogalmazódó felekezeti válaszok a teológiai alapon álló teljes elutasítástól, melyet akkor még Mindszenty mellett Ravasz is képviselt, a népszavazás felvetéséig (hódmezővásárhelyi lelkészkonferencia) (Fürj: 1990:115) terjedtek.

Az MKP-kongresszus ugyan levette a napirendről a fakultatív hitoktatás kérdését, de az állam és egyház iskolapolitikai konfliktusa révén újra és újra szóba került az. 1947 elején a kisgazdapárt kezdeményezte a fakultatív hitoktatást. Minthogy a hagyományos frontok átrendeződését jelzi, szimbolikus erejű, hogy Ravasz református püspök az Új Ember katolikus hetilapban adott 1947. március 2-i interjúban hozza szóba a kötelező hitoktatást. Ravasz itt már elképzelhetőnek tartja, hogy az ezt nem kívánó szülők gyermekeit az állami és községi iskola mentesítse e kötelesség alól. (Az elképzelés szerint tehát a hitoktatás alól kell különböző módon felmentést kezdeményezni. Nem merül fel, hogy az iskolarendszer nagy részét jelentő felekezeti iskolákban, az egyiskolás - de felekezeti iskolás - településeken is fakultatív lehetne a hittan.) A minisztériumi változatból kitűnik, hogy a felmentett tanulók számára általános hit- és erkölcstant kellett volna szervezni (Dokumentumok: 572). A törvényjavaslat szerint a fakultativitás az egyházi iskolákra is kiterjed. A fakultatív hitoktatásról szóló javaslatot a miniszter meg kívánta ismertetni az egyházi iskolák tantestületeivel s a szülőkkel is, ami jelentős konfliktusokhoz vezetett.

A kötelező hitoktatás elleni harcban olyan vezető kommunista értelmiségiek, mint Losonczy Géza, és liberális-radikális értelmiségiek kerültek egy frontra. Ortutay, aki a fakultatív hitoktatás kisgazdapártbeli kezdeményezéséért kapott a baloldaltól kultuszminiszteri tárcát, rendkívüli határozottságról tett tanúságot, amikor a tiltakozó akciók ellenére készítette el a törvényjavaslatot. Ebből a szempontból lényegtelen, hogy be volt-e avatva abba, hogy a koalíció visszakozni fog. Másfelől az sem érdektelen, hogy a katolikus püspöki kar elmarasztalta a legfontosabb kisgazda politikusokat, Balogh pátert és Varga Bélát azért, hogy nem követték a püspökkari instrukciót a kötelező hitoktatás védelmében. Balogh a csanádi püspöktől külön megrovást is kapott, mert a fakultatív hitoktatás mellett nyilatkozott (Gergely: 54). Megjegyzendő, hogy Nagy Ferenc miniszterelnök az Ortutay-Losonczy-Justus-Darvas-bizottság egyházpolitikai javaslatát ugyan nem fogadta el - de a javaslaton belül a fakultatív hitoktatás bevezetésével egyetértett (Fürj: 1990:117).

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-05-01.htm