Az 1950-es párthatározat

A következő hónapok során a katolikus egyház és a hatalom közötti konfliktus elmélyült. Ez vezetett az 1950-es, Révai József keze nyomát viselő párthatározathoz, amely "a klerikális reakció elleni harcról" szólt. A "klerikális reakció" - egészen pontosan a katolikus püspöki kar - tevékenységét "elemző" 1950 június 1-i határozat azok közé a politikai dokumentumok közé tartozik, amelyeket az elmúlt évtizedekben nem vettek részletes elemzés alá. Korábban - mondjuk 1989 előtt - azért nem, mert a történetírás az ötvenes évek elején kibontakozott diktatórikus politikai gyakorlatot tette bírálat, illetve elemzés tárgyává, s a kor frazeológiájának megfelelően e határozat eszmei tartalmát egyszerűen a "szektás dogmatikus" jelzővel illette.

Az 1989 utáni elemzések jó része viszont eleve abból indult ki, hogy mivel marxista politikai erők voltak hatalmon, ezért a hitoktatás üldözése természetes jelenség volt, a motivációk további elemzésének nincsen értelme. Úgy vélem, hogy mégis van értelme. Ugyanis az 1989 előtti megközelítés mögötti eszmei kontextus - tudniillik a reformszocialisták küzdelme a reform ellenzőivel - a mai olvasó számára nyilvánvalóan már csak historiográfiai érdekesség, illetve az 1970-es és 1980-as évek eszmetörténetének dokumentuma. A "szektásság, dogmatikusság" már csak azért sem kielégítő magyarázat egy történetszociológiai értelemben is egzakt elemzéshez, mert a szövegek megfogalmazói - Révai, éppúgy mint munkatársai - az azt megelőző (és követő) évtizedben óriási mértékű politikai és ideológiai rugalmasságról tettek tanúbizonyságot, óriási mértékben voltak képesek mindenkori hatalomtechnikai céljaikhoz igazítani ideológiai-filozófiai érveiket. A szó értékmentes történetszociológiai értelmében nem voltak "szektásak": nem volt valamiféle "párthittankönyvben" eleve megadva, hogy miről mit mondjanak. Érdemes tehát elemezni, hogy az adott helyzetben mit mondtak.

A második - 1989 utáni, mintegy a közmegegyezés szintjén létező - magyarázat viszont intellektuálisan nem sokkal jobb, mint az a fajta vulgármarxista érvelés, hogy az állam úgyis a burzsoázia érdekeit szolgálja, a törvények úgyis az uralkodó osztály érdekeit követik, kár tehát azzal foglalkozni, hogy egy polgári államban van-e törvényesség vagy nincsen. A szocialista antiklerikalizmus időbeli tagolását, illetve egyazon időpontban létező különböző rétegeit kulcsfontosságú megértenünk - s nemcsak történészként, hanem azért is mert a különböző rétegek, különböző korcsoportok mai tudatállapotát az antiklerikalizmus, materializmus, ateizmus, stb. különböző rétegei befolyásolták.

A szöveg talán túl részletesnek tűnő elemzését az indokolja, hogy számos visszaemlékező tanúsága szerint a szöveg valóban így hatott: a politizáló társadalom jó része szűk baráti, családi körben sorról sorra rágta végig a szöveget - hiszen ez, akárcsak egy polgári világban egy adótörvény-szöveg - kommunikálta azt, hogy mit tehet és mit nem tehet valaki, ha esetleg vallásos mivolta ellenére el akarná kerülni az összeütközést a rendszerrel, illetve ez kommunikálta a középszintű munkahelyi, iskolai, tanácsi stb. vezetőkkel. Azt kommunikálta, hogy hogyan kell megítélni alávetettjeik esetleges vallási aktivitását, hitoktatás iránti igényét.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-06-36.htm