A határozat szól a hitoktatók ellenőrzéséről és minden újabb ellenőrzési tevékenység, a pedagógustársadalom évtizedes tapasztalata szerint valakinek többlethatalmat, felemelkedési lehetőséget, kollégákkal szembeni előnyöket jelent.

A határozat a fakultatív hitoktatásnak a szakképző intézményekből való kizárását és az egyházak szolgálatába való áthelyezését ígéri, amellyel a gimnáziumok és a szakképző intézmények általában vett eltérő megítélését is kommunikálja a pedagógus-társadalommal és a szülő-társadalommal is. Vagyis azt, hogy a hagyományosan kisebb presztízsű szakképző intézmények most az új világban az ideológiai harc élvonalába kerülnek, s ezzel megnő a fontosságuk: a Párt szemében "korszerűbb intézmények" lesznek.

A KV-határozat harmadik rétege a papságnak üzen. Megélhetést és együttműködést ígér a népi demokráciával együttműködőknek és represszióval fenyegeti az együtt nem működőket. Vindikálja a főkegyúri jogot, azaz a püspökkinevezésekbe való állami beleszólás lehetőségét. A határozatot azonban nem követi azonnal a rendelet. A határozat egyik következménye a hitoktatás, illetve az állammal való szembenállás tömegerejének számító szerzetesek és apácák kitelepítése. A határozat másik következménye a papi békemozgalom elindítása. A határozat "mézesmadzagként" szolgáló üzenetei, a durva államigazgatási lépések, az egyházpolitika által szorgalmazott kiépülő potenciális alternatív hierarchiától való félelem, s a katolikus püspöki karon belüli folyamatok együttesen vezetnek az 1950. augusztus 30-i, az állam és a püspöki kar közötti megállapodás aláírásához.

Az 1950-es rendelet

Furcsa mód az 1950. szeptember 15-i VKM rendelet bizonyos értelemben folytatta a kötelező hittan idején megszokott szabályozást. Ugyanis a hitoktatók helyzetét teljesen az egyéb fakultatív tárgyakkal kapcsolatos analógia alapján rendezte. Önálló hitoktató látja el a vallásoktatást azokban a városokban (községekben) illetve iskolákban, amelyekben a vallásoktatással járó heti elfoglaltság eléri az illető iskola más nevelői részére megállapított kötelező heti óraszámot. Az önálló hitoktató a vallásoktatást főhivatásként végzi és ezen a foglalkozáson kívül egyéb állandó foglalkozása nem lehet. Az önálló hitoktató a 8250/1948. (VIII. 1.) számú Kormányrendelethez fűzött 4. számú táblázat szerint tiszteletdíjban és családi pótlékban részesül; társadalombiztosítás és szabadságidő szempontjából a közszolgálati alkalmazottakhoz hasonló besorolást élvez. Az óradíjas hitoktató az általa megtartott órák száma szerint részesül díjazásban: óradíja megegyezik az illető iskolában működő nevelők részére megállapított óradíj mindenkori összegével. Lelkészi jövedelem-kiegészítésben részesülő egyházi alkalmazottak részére a vallásoktatásért díjazás csak a heti nyolc órán felüli megtartott órákért fizethető.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf )

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-07-23.htm