A szülői munkaközösség is politikai szervezetnek számított, már csak azért is, mert eredetileg a Katolikus Szülők Szövetsége alternatívájaként keletkezett, s eleve baloldali szülők uralták. 1948 után pedig efféle aktivitást eleve nem fejthettek ki olyanok, akik a rendszer ellenzékének számítottak. Az osztályfőnökök bevonását sokkal inkább a gyerekek ellenérzése, illetve "a komplex nevelési cél" indokolhatta, mint a hitoktatók ellenőrzése. (A pedagógusok válogatás nélküli bevonását egyébként az apparátus hibának minősítette.)

A többi tárggyal azonos szabályozást mutat, hogy a vallásoktatásra jelentkezett tanulókat az iskolában lévő osztályok átlagos létszámának megfelelő tanulócsoportokba kellett összevonni, és annak keretében kellett a vallásoktatást az osztatlan vagy részben osztott iskolák rendszerének megfelelően végezni. (Ez persze azt is jelentette, hogy a hittanra járók számának csökkenésével csökkent az egy iskolában szervezett hittanórák száma is. Értelemszerűen ez gátat vetett a kisebb létszámból következő nagyobb intenzitás reményének.) (Az 1952. szeptember 18-i KM, 0162/952-es számú rendelet azt is kimondta, hogy hitoktatói megbízást egy helységben csak akkor lehet kiadni, ha 10 ugyanazon vallású tanuló jelentkezett hittanra.) A jogszabály igen pontosan intézkedett arról, hogy a hitoktató iskolai befolyását a hittanórán kívülre semmiképpen ne terjeszthesse ki. A hitoktatót a vallásoktatáson kívül egyéb iskolai nevelőmunkára (helyettesítés, felügyelet a kirándulásokon vagy az óraközökben, stb.) beosztani nem lehetett. A hitoktató nem vehetett részt a tantestület értekezletein és az iskola épületében csak a vallásoktatás ideje alatt tartózkodhatott. A vallásórát az utolsó tanítási óra után kellett megtartani. Vallásórát csak az iskola épületében lehetett tartani. A hitoktató a tanulókat az iskolán kívül semmiféle más foglalkozásra nem vonhatta össze. Az utóbbi szabályozás szolgált alapjául azoknak a lépéseknek, melyek új, korszerűbb, népszerűbb formákat kereső hitoktatók eltávolítására vezettek. A fakultatív óráktól ugyanakkor el is különült a vallástan. E tárgyból a tanulók osztályzatot nem kaptak. A vallástan órákkal kapcsolatban elkövetett mulasztásokért a tanulókat fegyelmi büntetésben részesíteni nem lehetett. (A vallás-és közoktatásügyi miniszter I. 101-II-1/1950. (IX 15.) VKM számú rendelete.)

Az év végén a VKM elrendelte (1117-10-1/950), hogy a hitoktatási órákon csak a beíratott tanulók lehetnek jelen. Az ellenőrzés és a be nem íratott tanulók hittanórától való távoltartása az igazgató feladata lett. Utóbbi rendelkezés növelte a "háborús állapotot" a hittan körül. A nyomás hatására a nagyegyházak elkezdtek tájékozódni abban az irányban is, hogyan lehetne a hittant a templomokba átmenekíteni. 1951 tavaszán Czapik Gyula egri érsek körlevele közölte, hogy a VKM hozzájárult a bérmálási és első szentáldozási előkészítés templomban történő végzéséhez. (Az előbbi egyhónapos, utóbbi kéthónapos, összesen tehát 8, illetve 16 órás vallás-oktatást jelentett.) A helyi tanácsok azonban úgy intézkedtek, hogy az csak az iskolai hittanórák keretében végezhető. Czapik arra utasította a lelkipásztorokat, hogy állapodjanak meg a tanáccsal. Úgy tűnik a tanácsok keretei között kialakult egy olyan igazgatási csoport, amely az ellenőrizhető hitoktatás iskolában tartásában volt érdekelt. Az egyházügyi hivatalnoki rendszer kiépülésével mindez kikerült a tanügyigazgatás alól. Az 1220-39-2/1951. III. KM rendelete közölte a megyei osztályokkal, hogy az ÁEH megbízottja jogosult az iskolai hitoktatás ellenőrzésére.

Czapik - templomi hitoktatásra felszólító körlevelében - hangsúlyozta, hogy rendszeres kikérdezéssel végzett - "igazi, hagyományos" - hitoktatást csak iskolaépületben szabad tartani.

A reformátusoknál Patakfalvy László a református iskolák "önkéntes" átadásának vitáját szerette volna felhasználni arra, hogy a hitoktatást az egyes egyházközségek kezébe visszaszerezze. Ez valójában azt jelentette volna, hogy vonuljon ki az iskolából a templomba. Ezt az állam ellenállására hivatkozva a jelenlévő egyházi vezetők nem támogatták. (Mint mondották, 1948-ban, amikor ezt Bereczky felvetette és a püspökök elutasították, erre még lehetőség lett volna, sőt az akkor állami oldalon ülő Kiss Roland szerint ebbe az állam bele is ment volna (Egyház és Világ: 1990:13-16).

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-07-54.htm