A "hittanhelyzet" alakulása

A hittan fakultatívvá válását követően a hittanra járás természetesen csökkenni kezdett. Tomka Miklós adatai szerint 1949-ben - a fakultativitás első évében - még 80%-os volt a részvétel. (Tomka: 1991:32) A tény, hogy az 1950-51-es tanévben az általános iskolásoknak még 72%-a járt hittanra, nagy belső különbségeket takart. Vasban, Győrben pl. 72%, Csongrádban 24%, Budapesten viszont csak 9,8%, a hittanra járók aránya. (Gergely: 1995:142) Az utóbbi egyébként kerületenként erősen változik. Legmagasabb volt a jelentkezők aránya a III., XIV., XVIII. és XIX. kerületekben, ahol a tanulóknak 20%-a óhajtott hitoktatáson részt venni, a legalacsonyabb a VIII., XV. és XVII. kerületben, ahol az arányszám 3% körül mozgott (Források: 49). A vidék és Budapest közötti nagy különbséget Gergely Jenő azzal magyarázza, hogy Budapesten többen és erősebben függtek az államhatalomtól (Gergely: 1997).

Véleményem szerint, ha ez szerepet játszott is, ekkora különbség létrehozásában nem csupán ez, hanem ennek fordítottja is közrejátszhatott, vagyis az, hogy vidéken az emberek jobban függtek a helyi társadalomtól. Azaz nem egyszerűen a "hittan beíratás elmaradásának" húzóerői voltak jelentősebbek Budapesten, hanem a "hittanra való beíratás" motivációi voltak erősebbek vidéken.

Az 1939-es, 1945-ös, illetve 1947-es többpárti, titkos választások egyaránt azt mutatják, hogy Budapesten a "keresztény" hívószóval fellépő pártok mindig gyengébbek voltak, mint vidéken. Ugyanezt támasztja alá, hogy Budapesten a harmincas-negyvenes években a megfelelő azonos felekezetű kínálat ellenére, sokkal többen küldték felekezeti szempontból közömbös, vagy éppen más felekezetű iskolába gyerekeiket, sokkal többen kötöttek vegyes házasságokat. A korabeli felmérések és a visszatekintő felmérések egyaránt sokkal alacsonyabb templomlátogatási gyakoriságról számolnak be Budapesten, mint vidéken.

A motivációk közül Budapesten hiányzik a helyi közösség ereje is. Vidéken sok faluban egyetlen iskola van, mindenki oda járatja gyerekét, az emberek figyelemmel kísérik egymás szokásait. Ráadásul a falusi általános iskola a közvetlen közelmúltban még felekezeti iskola volt, az ottani tanító - aki az új rendszerben is ott maradt - felekezeti alkalmazott volt. (Magyarországon 1938 óta nem volt tanítói munkanélküliség. A lakosság tehát nyugodtan feltételezhette, hogy amelyik tanítónak nagyon nem tetszett a fenntartó egyház "kelleténél erősebb" befolyása az iskolában, az nyugodtan állást változtathatott.) Épp ezért az 1950-51-es különbséget még a szekularizáció és az adminisztratív erőszak együttes hatásának tekinthetjük.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-08-10.htm