Az 1950 őszén átfogóan kibontakozott hittanellenes politikai gyakorlat után azonban a zuhanás óriási, az 1951-es jelentkezések eredményeképpen országosan már csak 26,4%, Budapesten mindössze 1,8% jár hittanra az általános iskolások közül. (Izsák: 1985:457) (A budapestiek harmada ezután még ebből is lemorzsolódik) (Források: 50) Budapesten 1952-53-ban a hittanos diákok a tanulólétszám 1,5%-át tették ki. Az antiklerikális nyomás eredményeképpen azonban ez az 1953-54-es beíratás idejére egynegyedére (!) csökkent. Az 1953-ban (a Nagy Imre-kormány hivatalba lépése előtt) megtartott hittanbeíratásokon mindössze 665 főt regisztráltak Budapesten, ahol 175 ezer általános iskolás volt. Ha ez igaz, akkor fél százalék alá csökkent a hittanra beíratottak aránya. Az országos átlag viszont 13% volt.

Az iskolai hitoktatás visszaszorítására válaszul egyre fontosabbá vált a templomi oktatás. 1952/53-ban Budapesten csak 4144 elsőáldozó volt, 1953-54-ben már 7776. Miközben az iskolai hittanosok száma Budapesten néhány száz-, vagy párezres nagyságrendű volt, addig a "különböző vallási formákba", a referens statisztikai kimutatása szerint 37 202 főt vontak be. A zuhanás országosan is, Budapesten is egyértelműen egyfelől a politikai kényszer, másfelől egy társadalmi tapasztalat, harmadrészt adminisztratív beavatkozás jele.

Politikai kényszeren azt értem, hogy az emberek ezekre az évekre megértik, hogy hátrányaik származhatnak abból, ha gyerekük hittanra jár. Nyilván ekkorra már felgyűlnek a példák a közvetlen ismeretségi körben, hogy kire mikor "húzzák rá" a rendszerellenesség vádját, pusztán azért, mert hittanra járatja gyerekét. A koncepciós per (vagy éppen per nélküli rendőri, közigazgatási döntés alapján történő internálás, kitelepítés) műfaja, ami korábban a politikusok és legfeljebb a politikai szerepet játszó papok közül szedte áldozatait, fenyegetésként jelenik meg az "egyszerű emberek" életében is.

Társadalmi tapasztalaton azt értem, hogy az emberek falun és városon egyaránt megértik: nem származik előnyük a hittanra járásból. Azaz az ötvenes évek elején - ha a visszaemlékezéseknek hinni lehet - a pedagógustársadalom (különösen az általános iskolai tanítók és általános iskolai tanárok jelentős része) egyre "lelkesebben" hangoztatja az új ideológiai és erkölcsi rendet. Nem lehet immár abban reménykedni, hogy a gyerek jobb jegyeket kap az iskola normál tárgyaiból, ha közben hittanra jár. (Minthogy az iskola egész munkáját [s ezen belül az osztályfőnökök munkáját] a hittanra járók számának csökkentése alapján ítélte meg a megyei tanács, ennek nyilván inkább az ellenkezője érvényesült.) A társadalmi előrejutásnak mind fontosabb eszköze lett a városokba költözés. A falu társadalmában való vezető szerep mind inkább a külső - párt és állami - kapcsolatoktól függ, és nem a helyi társadalomba való integráltságtól. Ezáltal az egyik legfontosabb tolóerő (ami a falusi gyerekek hittanra járását korábban magasan tartotta) rohamosan gyöngülni kezdett. A városba költözők gyermekeinek hittanra járásának megszűnése többek között azzal magyarázható, hogy a korábbi megszokott környezetből - pl. az egyházközségből, a helyi társadalom sokféle kötöttségéből, többek között a keresztszülőkkel, idősebbekkel való viszonyból - kiszakadtak.

Ismeretes, hogy technikai, adminisztratív eszközökkel is gátolták a hittan-beiratkozásokat. Például a hittanbeíratásra csak meghatározott napokon, esetleg csak munkaidőben volt mód. Nyilván ez is jelentősen csökkentette a hittanra beiratkozók számát. A beiratkozó szülőnek magával kellett hoznia a gyereket, és kellett a férj aláírása is. (Valamennyi visszatekintő vallásszociológiai felmérés szerint az apák istentisztelet-járási gyakorisága mindig elmaradt az anyákétól. Az ötvenes éveket a későbbieknél sokkal nagyobb mértékben jellemezte a családon belüli különbözőség. E tényező tehát nem egyszerűen mint bürokratikus akadály hatott, hanem az állam és az anya konfliktusa helyett az anya és az apa konfliktusává tette a hittanbeíratás problémáját.)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-08-25.htm