Sajátos problémákat vetett fel a be nem íratott diákok részvétele a hitoktatásban. A Városi Tanács VB egyházügyi előadójának figyelmeztetése a hitoktatási felügyelőn keresztül megváltoztatta a hitoktatók magatartását a besurranó tanulókkal szemben. A hangoztatott nézetüket, hogy az igét kívánó ifjúságot nem küldhetik el, több hitoktató esetében felváltotta a rendszeres ellenőrzés és a nem illetékesek távoltartása. Például a XI. ker. Bartók Béla út 141. szám alatti iskolában a pap a tanulókból ügyeletet szervezett, s ezek csak a beírtakat engedték be az órára. Ez az eljárás több hitoktatónál is tapasztalható." (uo.) Amiképp a demonstratív beiratkozás, majd nem járás is politikai üzenet, úgy ennek fordítottja is az. Ez a kommunikáció az ellenőrzés, a keretek feszegetéséről szól. Ha igaz, hogy a hitoktatóknál lejátszódott a fordulat, az sajátos szerepracionalizálódást mutat: annak felismerését, hogy a hitoktatás nem az egyház missziós területéhez tartozik, hanem az államilag ellenőrzött, finanszírozott és törvényekkel szabályozott intézményesülés területéhez. A hitoktatás így felfogott érdeke tehát az "illegálisok" be nem fogadása.

A hitoktatást az állami-egyházi igazgatási tisztviselők a pedagógus szakma szempontjából is értékelték. Megállapították, hogy a hitoktatás módszerében is változás következett be. A hitoktatók kerülték a száraz dogmatikus előadásmódot, inkább meséltek. Az élet mindennapi jelenségein keresztül igyekeztek a tanulókban azt a hitet ébren tartani, hogy "Isten akarata nélkül semmi sem történhet." A lecke feladása formális volt. A tanulóknak általában nem volt könyvük. Több hitoktató táblai vázlatot készített, a bibliai eseményeket rajzzal illusztrálta. A fegyelem állapota a hitoktató személyétől függött. Általában a meseszerű tanítás, a csoportos éneklés lekötötte a tanulókat. Komoly vallásoktatásról nem lehet szó (így a pedagógiai nyelvezetű értékelés, homályban hagyva, hogy ennek örülni kell-e, vagy éppen bírálni kell) az olyan csoportoknál, ahol az alsó és felső tagozatú tanulók együtt járnak. A meseszerű oktatás a felsőbb osztályok igényeit nem elégítette ki, s ezért az ilyen csoportban főleg az alsó osztályok növendékei maradnak meg.

Ahogy a fentebbiekből kiderül, az egyházak is mindinkább a templomon belüli tevékenységre koncentráltak, az egyházügyi hivatal helyi tisztviselői is mind nagyobb figyelmet fordítottak a fiatalok templomi hittanjárására: "a kerületi tanácsok oktatási osztályai, de az iskolák sem ismerik még, hogy név szerint kik azok a gyerekek, akik templomba járók" - írja egy egyházügyi referens 1953-ban (Szántó-Konrád: 75). Pedig ez kulcsfontosságú volt, hiszen az iskolai hitoktatás visszaszorítására válaszul egyre fontosabbá vált a templomi oktatás. 1952/53-ban még Budapesten csak 4144 elsőáldozó volt, 1953/54-ben már 7776. Miközben az iskolai hittanosok száma Budapesten néhány százas, vagy pár ezres nagyságrendű volt, addig a "különböző vallási formákba" - a referens statisztikai kimutatása szerint 37 202 főt vontak be.

"Az iskolai hitoktatáson kívül, jelentős számú iskolást bevonva, csaknem minden plébánián folyik a templomi hitoktatás, az úgynevezett katekizmus-magyarázás. Általában egész Budapest területén, az izraelitákat és a protestánsokat kivéve, csak a katolikus templomokat nézve, 161 helyen átlagos és hozzávetőleges számítás alapján 17 100 főre tehető azoknak a száma, akiket a templomi katekézis-félórákon részesítenek vallási nevelésben. Ezek a jelenlegi iskolai elvonó foglalkozások ellenére különböző egyházi formák keretében részt vesznek a hitéletben. Ez a beiskolázottak 10%-át teszi ki, amely az iskolai hittanra járókkal együtt 14% körül mozog." (Id.: Források: 345)

Egy másik korabeli jelentés a hittanra járók létszáma emelkedésének okaként a "római katolikus egyház erőteljes agitációját" említette, de megjegyezte, hogy "állami szerveink részéről megfelelő ellenintézkedés a klérus munkájának ellensúlyozására nem történt. A kormányprogram által hirdetett vallási türelem ellanyhulást eredményezett az idealista világnézet elleni harc területén".

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-08-57.htm