Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a rendelet két alapvető vonás (hittanoktatók kinevezése, és az állami folyamatellenőrzés megszüntetése) és számos technikai-adminisztratív kérdésben liberalizálta az 1950-es rendeletet. Ugyanakkor, különösen a végrehajtási utasítás - a hitoktatás szervezésében megerősítette az igazgató és a megyei oktatásügyi apparátusok hatalmát - (ezt később sem érintette, hogy a járási, városi, megyei oktatási jogkörök viszonya egymáshoz képest hogyan változott). Ugyanakkor lehetővé tette a diákok lajstromozását.

A rendelet lényegében fenntartotta a hittan részleges integrálását az iskola életébe, illetve a tanügyigazgatásba. A végrehajtási utasítás legjellegzetesebb pontja valószínűleg a hittanra járók iskolai listába vétele.

A kompromisszum a hitoktatókat kinevező egyházi funkcionáriusok felé gesztus - a nyilvántartás viszont tovább csökkenti a hívők lelkiismereti és vallásszabadságát. Ez a paradoxon sok mindent előrevetít a Kádár-korszak egyházpolitikájának történetéből.

Az első nagy dokumentum, amely a párt és a vallás (áttételesen az állam és egyház, az állam és a hitoktatás) viszonyát újraszabályozta, 1958. július 22-én született meg. A határozat alkalmas arra, hogy azokat az igazodási pontokat megmutassa, melyek alapján a tanácsi apparátus, az iskolaigazgatók eljárhattak.

A tájékozódási pontokra nyilvánvalóan nagy szüksége volt mindenkinek, aki a rendszerben politikai karriert akart csinálni. Igen bonyolult dolgot kellett megérteni, azt, hogy minden más esetben a forradalomban való aktív részvételért nemcsak a személyekre, hanem a szervezetekre is lesújtott a Párt. Csak az egyházak élték ezt túl intézményként. A társadalmi pluralizmus intézményrendszerének teljes hiányát a Párt láthatólag nem átmeneti, "ellenforradalom utáni" jelenségnek, hanem a szocializmus lényegi részének tekintette - közben azonban az egyházak intézményesen is jelen lehettek. Fel sem merülhetett, hogy bármely tudományos vagy társadalmi egyesület, baráti kör, formálisan vagy informálisan a rendszerrel ellenséges vezetőt mondhasson magáénak. A katolikus egyház legalitását, vezetőinek nyilvános megnyilatkozási lehetőségeit viszont, ha akadályozta is, de nem tette lehetetlenné Mindszenty József jelenléte az amerikai nagykövetségen. Nyilvánvaló, hogy e helyzetet értelmező pontos igazodási iránymutatásra volt szükség. Másfelől az 1956 utáni nagyarányú ideológiai ellentámadás - amit a Táncsics-kör nevével lehet fémjelezni - során sokak számára egyre nehezebben vált értelmezhetővé "a vallásszabadság és ateista felvilágosítás dialektikája".

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A fenti idézet forrása: Nagy Péter Tibor JÁRSZALAG ÉS ARÉNA Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon Az Új Mandátum Könyvkiadónál (Budapest, 2000) megjelent kötet szerzői változata. Aki a fenti szöveg pontos kontextusára (és idézhető oldalszámára) kíváncsi, keressen rá itt: (https://mek.oszk.hu/13400/13461/13461.pdf)

E kötet alapján készült - elsősorban elektronikus felhasználásra - a "Vallásszociológiai szöveggyűjtemény - 1" c. kiadvány, WJLF, Budapest, ISBN 978-963-9744-29-5. A projekt lényege, hogy az internetes keresőmotorok munkáját megkönnyítendő olyan öt-öt bekezdésből álló szövegdarabokat hozunk létre, melyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó az általa keresett szavak egyidejű előfordulására keressen egy-egy konkrét könyvrészletben. A könyv feldarabolása mechanikus. Elkerülendő, hogy logikailag összetartozó bekezdések külön file-ba kerüljenek, s ezért elkerüljék a keresést, átfedő technikát alkalmazunk, így minden bekezdés kétszer kerül az adattárba.

15-16-16.htm